Döntést hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy magyar transznemű nő ügyében. Az eljárását kezdeményező a nem- és névváltoztatási ügyintézéséhez elengedhetetlen orvosi szakvélemény kikérése céljából kereste fel a később általa bepanaszolt rendelőintézet urológiai szakrendelését.
A hölgy nemváltoztatási műtétnek kívánta magát alávetni, illetve hivatalos iratain is szerette volna a nevét és a nemét megváltoztatni. A kérelmezőt megvizsgáló orvos azonban a fenti ügyintézéshez szükséges orvosi iratot a kérelmező részére nem állította ki, valamint a vizsgálatot követően a kérelmezőhöz a nemi identitásával összefüggő kijelentéseket intézett. Például azt mondta, hogy ha az ő fia ilyet tenne, szégyenkezne miatta, illetve az alkarjára mutatva közölte, hogy a kérelmező „ennyi erővel a karján is csináltathatna egy lyukat”, a kialakítandó nemi szerv ugyanis teljesen érzéketlen lesz.
A kérelmező álláspontja szerint a bepanaszolt rendelőintézet azzal, hogy az urológiai vizsgálatát elvégző orvos a név-, és nemváltoztatáshoz szükséges orvosi iratot a részére nem adta ki, valamint azzal, hogy az asszisztens jelenlétében a nemi identitásával kapcsolatos megalázó kijelentéseket tett, vele szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, valamint megvalósította a zaklatás tényállását.
Az EBH az ügyben tárgyalást tartott, amelynek során tanúként hallgatta meg a vizsgálatot végző orvost, illetve az akkor szolgálatot teljesítő asszisztenst.
A tárgyaláson a felek – tehát a rendelőintézet és a kérelmező – egyezséget kötöttek, amelynek keretében a rendelőintézet elnézést kért a kérelmezőtől, ha az urológiai szakrendelésen való megjelenése alatt, illetve a szakorvosi vizsgálat során úgy érezte, hogy sérelem érte őt. A rendelőintézet vállalta, hogy a saját honlapján elhelyezi az egészségügyi dolgozóknak szóló tájékoztató anyagok között a felek által közösen elkészített, a transznemű páciensekkel kapcsolatos bánásmód javasolt gyakorlatáról szóló tájékoztató anyagot, amely általános iránymutatást nyújt az urológusoknak, illetve az egészségügyi dolgozóknak a transznemű személyek emberi méltóságát tiszteletben tartó bánásmódról.
A rendelőintézet vállalta azt is, hogy írásban kezdeményezi az egyezségben megnevezett urológiai szakfolyóirat szerkesztőségénél, hogy a fent hivatkozott tájékozató cikket a szakfolyóirat lehetőleg a soron következő lapszámában jelentesse meg. Az eljárás alá vont vállalta továbbá a szóban forgó folyóiratban a megjelenéssel kapcsolatban felmerült költségek viselését. Amennyiben a szakfolyóirat a cikket módosítását kéri, a felek vállalták, hogy abban kölcsönösen együttműködnek.
A hír kapcsán megkerestük a Transvanilla Transznemű Egyesületet, amelynek elnöke, Hidasi Barnabás válaszolt pár, a döntéssel kapcsolatban felmerült kérdésünkre.
Mennyire jellemző ma Magyarországon, hogy transz személyek hasonló megjegyzéseknek vannak kitéve szakorvosok részéről?
H.B. Sajnos nem egyedi esetről beszélhetünk, hanem egy, a transz emberek életében markánsan jelenlévő jelenségről. Egy, az Egyesületünk által végzett korábbi kutatásból (Hidasi Barnabás (2014) A transz* embereket egészségügyben érő diszkrimináció dokumentálása Magyarországon) kiderül, hogy a 253 fő transz válaszadó 20,6%-át zaklatták, megalázták; 19%-nak háziorvost vagy szakorvost kellett váltania annak negatív reakciója miatt; 19,4%-nak megtagadták a kezelését és a 3,2%-át tettlegesen bántalmazták amikor egészségügyi szolgáltatásokat használt vagy próbált igénybevenni.
Egyesületetek kielégítőnek találja az egyezséget? Van-e bármi, amit hiányoltok?
H.B. Ebben az esetben a sértett transznemű személy elégedettsége a legfontosabb, az hogy számára legyen kielégítő ez az egyezség, és a bocsánatkérés. Nagyon bízunk benne, hogy a megegyezésben szereplő transz-pozitív ellátásra vonatkozó iránymutatás nem csak elméleti síkon jön létre, hanem az érintett rendelőintézet a gyakorlatban is alkalmazni fogja.
Arról tudtok-e, hogy ma az egyetemi képzés során mennyit tanulnak a témáról az orvosok és nővérek?
Nincs az érintett szakterületek (pszichiátria, klinikai szakpszichológia, sebészet, plasztikai sebészet, endokrinológia, nőgyógyászat, urológia) szakemberei számára a kezelésekre irányuló speciális képzés vagy továbbképzés. A már korábban említett TransCare projekt részeként, a kutatási eredményekre alapozva ezért is tettünk erre vonatkozó ajánlásokat az érintett döntéshozóknak és szakemberekeknek, mint például:
– Az előítéletek megszüntetésére irányuló intézkedések megvalósítása érdekében orvosok és egyéb egészségügyi személyzet képzésébe és továbbképzésébe kerüljenek be transz emberekről szóló ismeretek.
– A transz emberek társadalmi befogadásának, láthatóságának növelésére irányuló program létrehozása.
– A transz emberek tudatosságnövelése, a betegjog, annak érvényesítése és a jogorvoslati lehetőségek ismertetése.
– Az egészségügyi személyzet érzékenyítése a transzpozitív ellátás és gyakorlat érdekében.
A Transvanilla Transznemű Egyesületről
A transz, a dzsender-nonkonform és az interszex emberek érdekeit képviselik az élet minden területén. Egy olyan Magyarországért dolgoznak, ahol a transz, a dzsender-nonkonform és az interszex emberek tisztelt, elfogadott és látható tagjai a társadalomnak. Céljuk ennek érdekében jogi, orvosi és társadalmi változásokat elérni, hogy ezzel javítsanak a transz*, dzsender non-konform és interszex emberek mindennapi életminőségén.
Az egyesület honlapja: http://transvanilla.hu/
Az egyesület Facebook-oldala: https://www.facebook.com/transvanilla/
Az egyesület Instagram-oldala: @transvanilla.official
