A saját neméhez vonzódó király egy ujjal sem ért soha hitveséhez. Saját testőrpanacsnokába szerelmes, akit még gyerekként hozatott palotájába és akit ágyasának nevelt. Örököse nincs, ellensége számos, ezért hogy mentse hatalmát, szerettei életét, és trónörököst biztosítson, fájdalmas megoldást talál: parancsba adja szerelmének, hogy ő háljon a királynővel.
A 2. Humen Film Festivalon szeptember 16-án, szombaton, 20:30-tól vetítjük az Egy fagyott virág című dél-koreai történelmi filmet. A számos díjat nyert alkotás úgy szól a férfiak közötti szerelemről (is), hogy a dél-koreai társadalom a kérdésben kifejezetten konzervatív nézeteket vall.
Hamisítatlan királydráma ez, annak minden kellékével. Bemutatásakor sokkolta a korábbi filmekhez szokott közönséget – egész egyszerűen ennyi (és ráadásul ilyen nyílt) ágyjelenetet koreai közönségfilmben addig még nem lehetett látni. Már a film előtt egy hónappal bemutatott, szintén kosztümös-romantikus, egy fiúruhába bújtatott lányról szóló Egy szépség képmása (Portrait of a Beauty) is merésznek számított a blockbusterek között egyes ruhátlan jeleneteivel, erre az Egy fagyott virág rátett még egy lapáttal. Koreában, ahol a felnőttfilmek készítése és forgalmazása egyébként illegális, ritka nagy népszerűségnek örvendenek az erotikus töltéssel is bíró romantikus alkotások, lehetőleg jó adag meztelenkedéssel fűszerezve. Amíg azonban a súlytalan B-kategóriás filmek építettek már erre korábban is, közönségfilm nem igazán merészkedett el ilyen messzire.
Az ötvenmilliós Dél-Koreában közel négymillió nézőt vonzó, grandiózus produkció próbál mindenből sokat nyújtani, és ez a szexre hatványozottan igaz. Meglepő módon ez a recept, mármint a „mindenből sokat” működik, és bár nem éri el egy Csang Ji-mou-féle (Zhang Yimou) királydráma színvonalát, a nézőszámok mindenképpen a rendező és forgatókönyvíró Ju Ha (Yoo Ha) elgondolásának helyességét igazolják. Csang pedig egyébként is külön kategória, valahol magasan a többi ázsiai rendező felett, nincs értelme hozzá mérni bárkit is. (Jó, hát A Nagy Fal azért kilóg.)
Ami a cselekményt illeti, a kiindulási pont egy bizarr szerelmi háromszög, amiben van annyi potenciál, hogy a teljes játékidő alatt képes teljesen lekötni a nézőt. Egyes források totális fikcióként írják le, mások megtörtént események feldolgozásaként hivatkoznak a cselekményre. Mi az igazság? Jó szokásukhoz híven a koreai filmesek ismét valós történelmi tényeket tálaltak kicsit másként, jelen esetben messze nem olyan durva módon, mint ahogyan azt teszik időnként. Rögtön szimpatikus, hogy nem nevezik nevén az uralkodópárt, így a közönség nem kapcsolhatja majd akaratlanul
is a kitalált történetet a valós király személyéhez. A film végén azonban, a stáblista hátterével egyértelműen beazonosíthatóvá teszik az 1351 és 1374 között regnáló Kongmin királyt.
A film jobb megértése érdekében néhány háttérinformáció a korszakról. A XIV. század közepén járunk, a Koreát uraló Korjo-dinasztia (Goryeo-dinasztia, 918-1392) végóráiban. A változások időszaka ez, a filmbéli Kongmin király halála után 18 évvel vége a Korjók hatalmának, és jönnek a Csoszonok (Csoszon-dinasztia, angol átírás szerint Joseon-dinaszita, 1392-1897).
Korea, illetve a névadó Korjo, ahogy azt a dinasztia után emlegették, a Kínát éppen uraló mongol Jüan-ház bábja. A Jüanok egyre kevésbé szimpatizálnak Kongmin királlyal, aki reformjaival elég sok ellenséget szerzett magának odahaza is, egyes vidékeket rablóbandák uralnak, és akkor a be-betörő japán kalózokról még meg sem emlékeztünk. Kongmin király mongol hercegnőt kapott a Jüanoktól feleségül (ami nem feltétlenül szerencsés, lévén a mongol Jüanokat rögtön váltja a Ming-dinasztia a szomszédban), akit szenvedélyesen szeretett. Annyira, hogy bár sehogy sem sikerült örököst biztosítaniuk a birodalomnak, mégsem volt hajlandó második feleséget hozni a házhoz. Hiába esett teherbe végül a királyné, belehalt a szülésbe, a rég várt gyermekkel együtt. Bár második feleséget ekkor sem volt hajlandó elvenni a királynéra való tekintettel, Kongmin több ágyast is tartott, köztük a személyi testőrségeként funkcionáló pár fiatalembert is. Egyikük azonban viszonyt kezdett a király egyik (női) ágyasával, ami kiváltotta a felesége halála óta labilis idegállapotú király haragját. Hogy a fiatalember mentse bőrét, pár társával együtt álmában végzett az uralkodóval.
Ezek után csoda-e, ha a Jüanokat váltó Mingek a szomszédból igencsak gyanúsan méregették a trónra ültetett 11 éves U királyt (Woo), lévén nem voltak egészen bizonyosak a Kongmin egyik ágyasától született fiúcska származásában. A történetet a Korjókat követő Csoszonok évkönyvei jegyezték le, és érdemes fenntartással kezelni, hiszen a krónikások a Csoszon hatalomátvétel legitimálását akarhatták láttatni a Korjo-ház megkérdőjelezett erkölcsével.
Eddig a gyorstalpaló törióra. Az örökös hiányát, mint a probléma forrását, a film készítői is beleszőtték történetükbe, de ha azt hisszük, hogy ezt a sztorit nem lehet kicsavarni és még jobban megkeverni, akkor alaposan alábecsüljük a rendező és forgatókönyvíró Ju Ha fantáziáját. Tessék kapaszkodni, az örökös hiányát leszámítva az előző bekezdés gyakorlatilag egyetlen sornyi spoilert sem tartalmaz.
A hazájában főleg sorozatszínészként ismert Szong Csihjo (Song Ji-hyo) kifogástalan alakítást nyújt a jéghideg mongol hercegnő, a királyné szerepében. A két férfi főszereplő – királyként Csu Csinmo (Joo Jin-mo) és testőrparancsnokként Cso Inszong (Jo In-Seong) – intenzív csókjelenete az ilyesmivel aztán végképp nem találkozó koreai nézők közül valószínűleg sokkolt néhányat. A díszlet magától értetődően (elvégre koreai filmről van szó) tökéletes, ritkán látni ilyen pazar palotabelsőket. Éles a kontraszt a többi, főleg a Csoszon-ház idejében játszódó történelmi alkotás látványvilágához képest, mert a kínaiaktól jobban függő Korjók öltözködésén, valamint építészetük és lakberendezésük terén még igen hangsúlyosan tetten érhető a kínai behatás. A díszlet annyira pazar, hogy a legrangosabb dél-koreai filmes gálán, a helyi Oscarnak számító Nagy Harang-díjátadón ez a film vitte el a kategória díját.
Az Egy fagyott virág épp szerelmi háromszöge miatt az egyik legérdekesebb történelmi-kosztümös alkotás Koreából. Amikor pedig feltűnik a stáblista, és megjelenik a filmbéli festmény megfakult mása, jusson eszünkbe Kongmin király! Ha más nem is, annyi bizonyított tény, hogy a Korjo-korszak egyik legtehetségesebb festőjeként is jegyzett uralkodó több mint hatszáz évvel ezelőtt valóban megfestette azt a bizonyos, máig megtekinthető képet.
És ezzel ér össze Koreában a kitalált romantikus mese és a történelem.
Egy fagyott virág (Ssanghwajeom, 2008)
feliratos, dél-koreai, történelmi dráma, 142 perc
Vetítés dátuma: 2017.09.16. 20:30 – 18 éven aluliaknak nem ajánlott
Magyar feliratos előzetes:
