Az angliai Oswestry településen vezet egy kis helytörténeti múzeumot Mark Hignett. Rendszeresen gyűjti a városhoz köthető relikviákat, így figyelt fel az eBay-en néhány világháborús levélre.
Megvásárolt párat, és épp olyan szerelmesleveleknek tűntek, mint amik a háború idején születtek bárhol a világon. Az elválasztott szerelmeseket hatalmas távolság választotta el egymástól, levelikben tartották a lelket egymásban, őrizték szerelmüket, és tervezték a közös életet, ha majd véget ér a szörnyűség.
Különösebb figyelmet nem is szánt volna Hignett a leveleknek, de ahogy tüzetesebben megnézte, kiderült a hetven éven át őrzött titok: a csak monogramokkal aláírt leveleket nem egy férfi-nő pár, hanem két szerelmes katona küldte egymásnak.
A negyvenes években ez ma már elképzelhetetlenül rizikósnak számított. A homoszexualitást börtönnel büntették, a társadalom teljesen elutasította az azonos nemű kapcsolatokat, a hadseregben pedig a rajtakapott katonákat ki is végezhették. Hasonló levelekből éppen emiatt alig maradt fent néhány. Saját érdekükből ajánlatos volt a leveleket megsemmisíteni; nem egy botrányos ügy bukott ki a korban, amikor épp az ilyen üzenetek jelentették a bizonyítékot a hatóságok számára.
Gordon Bowsher és Gilbert Bradley 1939 és 1945 között több mint 300 szerelmeslevelet váltottak egymással. Kapcsolatuk még a háború előtt indult, és a múzeum vezetője előtt lassan megelevenedett a történetük:
„Ahogy elolvastam ezeket a leveleket, mindig valami új és érdekes dolog derült ki a katonák kapcsolatáról. Mint amikor egy érdekes részhez ér az ember egy könyvben, de pont a következő oldal hiányzik. Egymás után vásároltam az eBay-en a leveleiket, hogy megtudjam, mi történt velük végül.
Gilbert tehetős családból származott, az apjának hajózási vállalata és Indiában teaültetvényei is voltak. Gordon családjának földbirtokai voltak. Úgy gondoljuk, hogy édesanyjaik tudtak arról, hogy fiaik melegek, és vannak olyan célzások a sorok között, hogy ezt gondosan titkolták férjeik elől. A levelek tele szerelemmel, a jövő tervezgetésével, sok humorral, és igazából nem nagyon titkolóztak írásban. Bár arról értekeztek, hogy titokban kell tartaniuk kapcsolatukat, meleg barátaik viselt dolgairól teljesen nyíltan meséltek.”
A levelek 2008-ban, Gilbert Bradley halála után kerültek elő, amikor a lakásában található ingóságokat felvásárolta egy kereskedő. A teljes levelezés hiányos, ezért Mark Hignett nem tudta kideríteni, pontosan mi történt velük. Az bizonyos, hogy mindketten túlélték a háborút és hosszú életük volt, 1945 után azonban megszakadt a levelezés. A hiányzó darabok miatt azt nem tudni, miért nem folytatódott a kapcsolatuk.
A több mint 70 éves szerelem azonban fennmaradt az utókornak. Részletek a levelekből:
1939. január 24., szerda
Kedvesem,… egész éjjel ébren voltam, vártam a kora reggel járó postást, és amikor nem hozott tőled semmit, kétségbeesés vett erőt rajtam.
Örökké tartó szerelemmel,
G.
1940. február 12. Park Grange
Semmi másra nem vágyom az életben, mint hogy veled legyek mindig.…El tudom képzelni, szüleid hogyan viselkednének, ha kitudódna. A világnak fogalma sincs arról, milyen a mi szerelmünk – nem tudják, hogy ez igaz szerelem.
1941. február 1. K.C. Gloucester ezred, Cheltenham
…Milyen csodálatos lenne, ha ezek a levelek megmaradnának egy sokkal felvilágosultabb kornak. Akkor az egész világ láthatná, mennyire szeretjük egymást.
(BBC, Dailymail)
