A HIV-vel élők számára mára jóval könnyebbé vált az utazás, ugyanakkor továbbra is vannak országok, ahol a HIV-pozitív utazókkal szemben olyan szigorú szabályok vannak érvényben, amelyek megnehezíthetik a belépést. Az alábbiakban szeretnénk egy összefoglalót nyújtani a biztonságos utazáshoz az IGLTA Foundation tájékoztatója segítségével.
Ahol vigyázni kell
A legtöbb országban ma már nem jelent gondot HIV-vel élőként a belépés vagy akár a hosszú távú ott-tartózkodás sem. Ugyanakkor több ország is alkalmaz valamilyen szigorítást, 2010-ig például ez még az Egyesült Államokra is igaz volt. Léteznek országok, amelyek nem engedik a munkavállalói vízumot vagy a tartózkodási engedélyt HIV-vel élők számára, de a turistavízumot, átutazást, rövid távú tartózkodást igen.
A nagyon szigorú szabályokat alkalmazó országok közé tartozik Jordánia, ahová egyáltalán nem léphet be HIV-vel élő külföldi. Bhután, Irak vagy a Salamon-szigetek megengedi a rövidtávú tartózkodást, de HIV-tesztet kér hosszabb távú tartózkodás esetén. Irakban és a Salamon-szigeteken ez például a 10 napot meghaladó tartózkodást jelenti, Bhutánban pedig a 14 napot meghaladót. Egyenlítői-Guinea és Pápua Új-Guinea esetében nem egyértelműek a turistákra vonatkozó HIV-teszt-szabályok, ez függhet az életkortól, állampolgárságtól és a vízumkérelem helyétől is. Oroszországba be lehet lépni turistaként rövid időre teszt nélkül, de a többszöri belépést engedélyező vízum esetén már kötelező a teszt.
Hosszabb tartózkodás (például diákvízum, munkavállalói vízum vagy tartózkodási engedély) esetén Egyiptomban, Izraelben, Oroszországban és az Arab-félsziget összes országában kötelező a HIV-teszt. Ausztrália is megköveteli a tesztet, amennyiben a külföldi állampolgár egészségügyi területen kíván dolgozni vagy tanulni, vagy állandó tartózkodási engedélyt szeretne kapni. Ebben az esetben a pozitív teszt nem jelenti a jelentkezés elutasítását, de az eredményt krónikus betegségként regisztrálhatják.
Csak mert lehet menni, nem biztos, hogy érdemes is
A belépés engedélyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tartózkodás alatt nem fog gondot okozni a HIV-státusz. Több országban pedig pusztán az LMBTQ-közösséghez való tartozás is problémás lehet. Csaknem 20 ország deportálja a külföldieket, ha kiderül róluk, hogy HIV-vel élnek. Bár nem mindenhol következetesek a deportálás tekintetében, érdemes felkészülni a kockázatokra, ha ilyen területre utazunk.
Azt is jó észben tartani, hogy több mint 70 országban büntetendő a homoszexualitás és a transzneműség, és több mint egy tucat országban halálbüntetéssel is sújtható.
Hasznos tippek utazáshoz
Utazás előtt 4-6 héttel érdemes felkeresni a kezelőorvost és megbeszélni a szükséges gyógyszereket, oltásokat. A legtöbb oltás nem jelent veszélyt a HIV-vel élőkre, az élő vírust tartalmazó oltások esetén azonban óvatosan kell eljárni. Jó pontosan tisztában lenni az egészségi állapotunkkal, vércsoportunkkal, a szedett gyógyszereinkkel, és ezeket jó, ha a célország nyelvén is feljegyezzük. Mindig legyen nálunk annyi gyógyszer, hogy esetleges vészhelyzet (például nem tervezett továbbtartózkodás) esetén is rendelkezésre álljon, és ne egy idegen országban kelljen potenciálisan drága gyógyszer után kutatni.
Gondoskodjunk biztosításról, és legyünk benne biztosak, hogy a biztosításunk nem zárja ki a HIV-vel élőket, bár manapság ez már nem jelent gondot a legtöbb biztosító esetében, mégis jó, ha utánanézünk. Tartsuk magunknál a gyógyszereinket, ne tegyük őket feladott poggyászba. Egyes országoknál kérhetik a receptköteles gyógyszerekhez az orvosi igazolást, ennek is érdemes utánanézni utazás előtt, és angol nyelvű igazolást kérni. A HIV-gyógyszereket utazáskor is pontosan kell szedni, erre akkor is ügyelni kell, ha hektikus a napunk a nyaralás alatt.
Mindenképp érdemes a célország egészségügyi rendszeréről, gyógyszertár-hálózatáról előzetesen tájékozódni, a tartózkodási helyünkhöz közeli kórházakat, rendelőket, gyógyszertárakat felmérni és lejegyezni. A tuberkulózis még nagyon sok helyen gyakori betegség, a HIV-vel élőknek ezért ajánlott elkerülni az olyan kórházakat, klinikákat, ahol tbc-s betegeket kezelnek, mivel számukra ez a betegség súlyos lefolyású lehet.
Amennyiben pedig az utazásunk alatt nem HIV-vel kapcsolatos okból helyi gyógyszert kell alkalmazni (például egy baleset vagy hirtelen lebetegedés miatt), meg kell győződni arról, hogy az új gyógyszer nem lép-e interakcióba az általunk szedett HIV-gyógyszerrel.
