Thomas Mann német regényíróról a legtöbbeknek talán Nobel-díjas könyve, A Buddenbrook ház jut az eszébe. Bár kétségtelen, hogy Mann műveivel örökre beírta magát a világ legjobb írói közé, regényes és kalandos életútját valószínűleg sokkal kevesebben ismerik, mint műveit. Azt pedig, hogy homoszexuális volt, amit egész életében rejtegetnie, titkolnia kellett, még kevesebben tudják. A híres író ismeretlen, takargatott oldalát mutatjuk be.
Az 1875-ben Lübeckben félig brazil anyától született Mann gyerekkorát boldognak és kiegyensúlyozottnak élte meg, annak ellenére, hogy apja a fiú kamaszkorában rákban elhunyt. A gimnáziumot érettségizés nélkül otthagyta, ami után irodistának állt, később bátyja kiadványában segédkezett és újságíróként is kipróbálta magát. 1904-ben, vagyis huszonkilenc éves korában kezdett először udvarolni egy hölgynek, ő volt Katharina Pringsheim, akit később feleségül is vett. Házasságukból hat gyermek született. Családalapításával olyan irányt adott az életének, amelyben szexuális vágyait gúzsba kötötte. Az első világháború után súlyos veszteségeket szenvedő Németországban a weimari köztársaság, a humanizmus és a demokrácia pártolójaként szólalt fel. A harmincas években az egyre erősödő szélsőjobboldali, antiszemita nézetek ellen markánsan állást foglalt, és bár a nácik az 1933-as könyvégetéskor az ő könyveit nem pusztították el, bátyja irományai már nem voltak ilyen szerencsések. Ezután már nem kellett neki és zsidó származású feleségének sokat gondolkodnia, hogy rájöjjenek, ha fontos az életük, menekülniük kell Németországból.
A kényszer szülte kozmopolita
Németországból először Dél-Franciaországba mentek, azután pedig Svájcban próbáltak letelepedni. Közben a német állam nemcsak Mann lejárt útlevelét nem volt hajlandó érvényesíteni, még müncheni lakását és ingóságait is lefoglalták. Ezután ment Amerikába, ahol már hosszabban tudott maradni. A második világháború idején itt rögzítette azokat a BBC által sugárzott beszédeit, amelyekben Hitler rendszerét kritizálta és a háború befejezését szorgalmazta. A háború után először 1949-ben látogatott haza Németországba. Véglegesen 1952-ben költözött vissza Európába, ám otthonául nem Németországot, hanem Svájcot választotta.
Homoszexualitás a családjában
Nemcsak az író, hanem több gyereke, például az író-történész Golo is meleg volt. Thomas Mann gyakran beszámolt naplójában arról, milyen férfi vendégeket vitt haza a fia, akiket maga az író is vonzónak talált. A Mann család tagjainak szexuális irányultságát azért is nehéz utólag kideríteni, mert az író egyetlen gyermeke sem beszélt szívesen a nyilvánosságnak a családjukról. Ennek ellenére sejthető, hogy három fia közül egyedül a legifjabb, Michael volt heteroszexuális, ám az ő élettörténete sem mentes a tragédiától. Brácsaművészi karrierjét egy kézsérülés miatt fel kellett adnia, ezután a Harvardon tanult germanisztikát. Alkohol- és barbituráttúladagolásban halt meg, feltehetően öngyilkosságot követett el. Mann gyermekei közül a legidősebb, Erika is a saját neméhez vonzódott.
A művészetben talált kiutat
Mann egyik leghíresebb műve, a Halál Velencében, ami egy idős úriember keserű, reménytelen helyzetét írja le, lehetne akár egy önéletrajzi ihletésű történet is. A városba pihenni érkező férfi beleszeret egy kamaszkorú lengyel fiúba, akit bármennyire is imád rajongással, nem lehet az övé. Mann naplóiból kiderül, hogy már a húszas éveiben szenvedett vágyai miatt, amikor egy Paul Ehrenberg nevű hegedűművész bűvkörébe került. Hogy feledtesse kudarcra ítélt szerelmét, a házasságba menekült, ám jó pár évvel később ismét szerelmes lett: az 53 éves író ekkor egy 17 éves fiú iránt táplált mély érzéseket. Mann további könyveibe is elrejtette azokat a férfiakat, akik iránt az évek alatt gyengéd érzelmeket táplált. Tonio Kröger című könyvének Hans Hansene alapjául első iskolai szerelme szolgált, gimnáziumi bálványa A varázshegy-ben vált szereplővé, de a Doktor Faustus Rudi Schwertfegerét is egyik szerelméről mintázta.
Árulkodó naplók
Mann megszállott naplóíró volt, több kötetet is teleírt. Ahogy az a naplóknál szokás, a férfi mindenféle belső és külső cenzúra nélkül vetette papírra gondolatait, melyek között homoszexuális tartalmúak is voltak. A weimari köztársaság idején írt naplóját saját kezűleg tépte szét. Amikor külföldre menekült Münchenből, naplóit maga mögött hagyta. Meggondolatlan cselekedete miatt később sokáig nyugtalan éjszakái voltak, attól félt, hogy a nácik megtalálják őket, és lejáratják őt a nyilvánosság előtt. Mann naplói annyira intimek voltak, hogy a ’80-as években megjelent angol nyelvű változatukat is erősen cenzúrázták. Bár Mann a vágyait illetően a naplójával teljesen őszinte volt, kérdés, hogy felesége mennyit tudhatott férje valódi szexuális irányultságáról, de valószínű, hogy nem lehetett előtte teljes mértékben titok.
Tegdes Péter
