A távol-keleti országokra általánosan jellemző, hogy továbbra sem elfogadott dolog az LMBT irányultság, épp ezért sokan ellentétes nemű párt választva, hazugságban élik le az életüket, ami sokszor erőszakos cselekedetekhez vezet. Egy kínai felmérés és egy indiai tragédia fényében járjuk körül a helyzetet.
A tong csí kifejezés nem olyan régen került be a kínai nyelvbe: szó szerint azt jelenti, „homofeleség”, és természetesen az olyan nőket jelölik vele, akik meleg férfihoz mentek hozzá. Li Yinhe, Kína egyik vezető szexológusa és LMBT aktivistája szerint az országban 20 millió meleg férfi élhet, akiknek 80%-a nőt vesz feleségül.
A harbini egyetem felmérése szerint az ilyen házasságok 90%-ában a férj – pszichológiai és/vagy fizikai értelemben – bántalmazza feleségét, ám csak 30%-uk végződik válással. A kutatók három év alatt 173 nőt interjúvoltak meg, akiknek az egyharmada 35 év alatti volt. A kutatást az oktatási minisztérium támogatta. Ha Kína több, mint egymilliárdos lakosságát nézzük, akkor a megkérdezettek száma igen csekélynek tűnhet, de érdemes figyelembe venni a témát övező társadalmi tabu erejét is.
Az alanyok közel 40%-a teljes elutasításban részesült férje részéről; körülbelül ugyanennyien szenvedtek el fizikai bántalmazást, 15%-uknak pedig az élete is veszélyben forgott. 93% azt mondta, hogy a házasságát tragédiának tekinti, és értelmetlennek érzi az életét. A válaszolók kétharmada, akik kitartanak férjeik mellett, a gyermekeik és az anyagi helyzetük miatt maradnak.
Ami a szexuális életüket illeti, a megkérdezettek 40%-a félévente kevesebb, mint ötször fekszik le a férjével, míg 34%-nak gyakorlatilag teljességgel hiányzik az efféle intimitás az életéből. 15%-uk elmondása szerint a férjük HIV-fertőzött, 26%-uk pedig rendszeresen tesztekre jár. A 173 nőből 20-an kapták el a fertőzést a férjüktől.
A téma emellett azért különösen aktuális, mert április 18-án egy indiai orvosnő öngyilkos lett amiatt, hogy nem bírta tovább meleg férje abuzív viselkedését. A 31 éves Priya Vedi egy új-delhii hotelben vágta fel az ereit, orvos férjét pedig letartóztatták öngyilkosságban való bűnrészesség miatt.
Priya a Facebookon búcsúlevelében a következőket írta: „6 hónapnyi házasság után megpróbáltam kideríteni, miért nem közeledik felém. Találtam egy gmail-fiókot a gépén, amin keresztül a meleg barátaival beszélgetett, és ahol melegpornót és képeket osztottak meg egymással. Az üzenetek a házasságunk előtt születtek.” Priya férje azt mondta, hogy meghackelték a gépét, ő pedig gyanakodott, de egyelőre elhitte a dolgot. A férfi mindössze egy hónapja ismerte be, hogy meleg, de legalábbis biszexuális. „Aztán elkezdett hibákat találni bennem és a családomban” – írta Priya. – „Az elmúlt öt évben sokszor bántott szellemileg. Csak egy címke voltam a számára. Múlt éjjel olyan érzelmi kínokban volt részem, hogy nem kaptam levegőt sem… Nagyon szerettelek, és te minden boldogságomat elvetted. Nem ember vagy, hanem ördög, aki elvette az életemet.”
Priya arra kérte a meleg férfiakat, hogy ne vegyenek el nőket: „Ha valaki olyan, mint ő, kérem, hogy ne vegyenek el lányokat a saját megmentésük érdekében, mert ezzel nemcsak az érzelmeikkel játszanak, hanem az életükkel is.”
A felmérés és fenti eset kapcsán érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi váltja ki ezeket a borzalmas reakciókat. A társadalmi vagy családi nyomás alatt élő LMBT személyek körében nem ritka az öngyilkosság (vagy a kísérlet) – gondoljunk csak Leelah Alcornra vagy Rózsa Milánra -, de az is előfordulhat, hogy saját maguk helyett a környezetük ellen fordulnak. Ez persze nem menti fel őket, de talán mélyebb megértés felé vezet, és megmutatja azt is, hogy a tolerancia és a láthatóság mekkora jelentőséggel bír.
Így gondolkodnak azok a kínai feleségek is, akik igyekeznek az LMBT közösség javára fordítani a kemény szituációt: a Quartz online újság cikke szerint sokan közülük aktivisták lesznek, és az LMBT jogokért harcolnak. Ahogy egyikük mondta egy interjúban: „Homoszexuálisnak lenni nem bűn. Összeházasodni egy heteróval és tragédiát előidézni viszont az.” Ha a megfogalmazás nem is tökéletes, de a célok azok, és reméljük, idővel teljesülnek is.
