Tasnádi István író, drámaszerző és forgatókönyvíró számtalan művével örvendeztette már meg a közönséget, mint például a Made in Hungária, a Feketeország vagy az Aranyélet című sorozat. Sajátos humora és húsbavágóan pontos pszichológiai, szociológiai meglátásai töretlen népszerűségnek örvendenek az irodalom, a film és a színház berkein belül egyaránt. A Pinceszínházban a Finito avagy a Magyar Zombi című darabja debütált osztatlan – teltházas – sikerrel, Tasnádi Csaba rendezésében.
Ennek fényében hívták meg újra a tavalyi évadban a rendezőt, hogy ismét egy Tasnádi István-darabot állítson színpadra. Ez lett a Paravarieté.
Már a darab címe és a leírás is izgalmakkal kecsegtet, az előadás láttán pedig végképp nem fogunk csalódni.
„Antipatikus antihősök, szakállas viccek, bajszos naivák, besült poénok, lapos párbeszédek, elcsépelt fordulatok, kínos csattanók, irgalmatlan silányságok, az emberi tűrőképesség határait feszegető elképesztő unalom! Csak tessék, tessék továbbhaladni, itt sem jobb, mint máshol!” – hirdeti az Ezerarcú Fregoli, a szózsonglőr, az előadás konferansziéja a darab prológusában. Már itt felsejlik, hogy nem egy szokványos darabnak nézünk elébe, és valóban: a kőkemény valóság szürrealitásában lubickolunk másfél órán át. Egy valódi – szó szerinti – társadalmi revüt láthat a néző, amiben az „átlag magyar ember” napjaiba, lelkébe, gondolataiba nyerhet betekintést. Mindannyiunknak ismerős a szituáció, amikor fáj a rekeszizom és folyik a könny a nevetéstől. De ritkább az, amikor a dolgok mögé pillant közben az ember, és azt veszi észre, hogy egy idő után nemcsak kineveti, amin sírni kellene, hanem felváltva hullajtja könnyeit jókedvében és bánatában is. Tasnádinál ezzel gyakran találkozhatunk, és a Paravarieténél sincs ez másképp. Erre segít rá a Pinceszínház családias légköre, ahol nézőtársainkkal és a szereplőkkel szinte egy emberként éljük át újra mindazokat az élethelyzeteket, amiket – így vagy úgy, de – életünk során mindannyian megtapasztaltunk már.
Szabóné Hajagos Bettina nőimitátor, a magyar anya, kötéltáncosként egyensúlyoz magánéletével, családjával és jövőjével a vállán, hogy mindent megadhasson gyermekeinek és férjének, Zoroaszter Leo (v)erőművésznek. Ezen a ponton lép be életükbe Buflakár Béla is, a középszerűség virtuóza, aki „jelentéktelen” jelenlétével teker egy jelentőset az egész darabon.
Hőseink élete annyira hétköznapi, hogy már-már kitűnik a tömegből. Mindennapjaik lapos trivialitását perlik vissza cirkuszi attrakcióikban, akrobatikus mutatványaikkal ugorják meg életük minden megunt és lapos pillanatát.
Az élet(ünk) számtalan olyan jelentős és kevésbé jelentős momentumát követhetjük velük végig, aminek talán csak akkor tulajdonítunk igazán szignifikanciát, amikor visszatekintünk hosszabb idő távlatából az „emlékezet jótékonyan ritkás lyukú rostáján”. Természetesen mindezt még mindig a Tasnádi István-féle humorízű drámamázba forgatva, gourmet-módra meghintve Tasnádi Csaba rendezésének színes színház-szórásával.
A Paravarieté sikeres bemutatója is jelzi, hogy az út, amin a Pinceszínház műsorszerkesztése elindult, nemcsak szórakoztató, de hasznos is. Az elmúlt évadokban a színház és vezetősége célul tűzte ki, hogy előadásaiban együtt kínálja nézőinek az igényes szórakozás és a világ legülönbözőbb szegmensein való elgondolkodás lehetőségét, így a látogatók minden irányú színházi igényét kielégíthetik akár egy produkción belül. A színház évek óta dolgozik azon, hogy repertoárjára a kortárs drámaírás olyan darabjait vegye fel, amik gazdagítják a lelket és a szellemet, és mindemellett könnyed kikapcsolódást is adnak a nézőnek.
A közhiedelemmel ellentétben a humor minden művészeti ágban egyfajta pengeél, patikamérlegen való egyensúlyozás, hogy az intelligens szórakoztatás ne süllyedjen alantasabb szintekre. A színház hitvallásának mindezen kritériumai kiegyensúlyozottan érvényesülnek mind a Paravarietében, mind a kínálat összes többi előadásában.
Találunk itt Székely Csabát, Enquistet, Háy Jánosból mindjárt kettőt, Balázs Ágnest, Zieglert, és ugye, nem utolsósorban, Tasnádi Istvánt; sőt, gyerekdarabból sincs híján a repertoár. És a lista hónapról hónapra csak bővül az új és új bemutatók révén.
Szabóné Hajagos Bettina, nőimitátor: Kovács Vanda
Zoroaszter Leó, erőművész: Némedi Árpád
Buflakár Béla, a középszerűség virtuóza: Kaszás Gergő
Ezerarcú Fregoli, szózsonglőr: Blahó Gergely
Zeneszerző: Szemenyei János
Koreográfus: Bóbis László
Látványtervező: Palánki Hedvig
Súgó: Fitos Réka
Rendezőasszisztens: Zakar Ági
Rendező: Tasnádi Csaba
Bali V. Gergő
