Tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék, előítélet-mentes, szabad, radikális testkutatás – ez jellemzi a Hód Adrienn vezetésével működő, többszörösen díjnyertes és nemzetközileg is jegyzett kortárstánc formációt, a Hodworks-öt, amelynek legújabb, SUNDAY című előadását december 4-én a Trafóban láthatja a közönség. A táncelőadásról Szabó-Székely Ármin dramaturg mesélt nekünk.
„Az előadás a kortárstánc elméleti alapkérdéseiből indul ki, de mindenre a gyakorlatban reagál, velőtrázó fizikalitás formájában.” Ez a leírás nagyon erősen megragadja az embert, de nehéz elképzelni, mit takar igazából. Miként kell elképzelnünk a SUNDAY című táncelőadást?
Az előadás létrehozása és a felkészülési fázis során olyan témaköröket érintettünk Hód Adrienn koreográfussal, amelyek a táncot mint jelenséget vizsgálják. Alkalmaztunk például egy történeti megközelítést, amelynek fókuszában a tiltások és a szabályok álltak. Melyik korban mit tekintettek helyes és helytelen táncnak? Miért övezte és övezi annyi tabu a test bizonyos mozdulatait, míg mások engedélyezettek? Ez elvitt minket egy másik irányba, amely a táncra szinte transzcendens dologként tekint. A szakrális táncok különböző vallási szertartások, rítusok részei, ugyanakkor több korszakban kifejezetten tiltották a szabad táncot – a korhelységgel, a bujasággal, a bűnnel azonosították. A kultúrtörténetben tehát egyszerre közelítenek áhítatos tisztelettel és félelemmel a tánchoz.
Azt az alapkérdést vittük tovább személyes síkon, hogy mitől tud a tánc ekkora hatással lenni az emberekre. A táncosokkal közösen gondolkoztunk azon, hogy számukra mit jelent a tánc mint műfaj, hivatás és mindennapi gyakorlat. Mit jelent az előadói helyzet, a koreográfus és a táncos viszonya, azok a művészeti struktúrák, amikben működnek? Ezekből a személyes és történeti reflexiókból kiindulva állt össze a SUNDAY háttéranyaga. Az előadás egy szöveges résszel indul, amely rövid bemutat(koz)ások formájában veti fel ezeket a témákat, majd következik egy masszív blokkokból felépülő, fizikálisan rendkívül intenzív koreográfiai anyag. A felmerülő kérdésekre tehát gyakorlatban adunk választ.
Miért a SUNDAY címet választottátok?
Olyan címet kerestünk, ami újraértelmeződhet az előadás során. A vasárnap a kreáció utolsó napja, amikor az alkotó megpihen, és rátekint arra, amit létrehozott. Egy önreflexív nap, ami valamiféle összegzésre ad lehetőséget. Ugyanakkor egy felborult hagyományt is jelent, egy rendszert, amelyhez már régóta nem igazodunk. Egyáltalán mit jelent a pihenés? Közös ebédet, sétát a parkban, vagy egy délutáni technóbulit? A SUNDAY fizikális tehertétel a táncosok számára, ez a szépsége és ereje is egyben. Kifulladásig táncolnak, pihenő nélkül. Tehát a vasárnap valami olyan megnyugvás is, amihez csak azután érhetünk el, hogy megmásztunk egy-két nagyon meredek hegyet.
Milyen hatást gyakorolhat az előadás a nézőkre?
Azt reméljük, hogy zsigeri élményként hat rájuk. A felvetett kérdéseken gondolkodhatnak, de egyszersmind meg is tapasztalhatják a tánc felszabadító, átalakító és elsöprő erejét.
A SUNDAY nemcsak vizuális világát, hanem zenei világát tekintve is különleges. Mit kell tudni erről a részéről?
Gryllus Ábris, a SUNDAY zeneszerzője így fogalmazott a darab zenéjéről: a zene elsődleges célja egy olyan atmoszféra megteremtése volt, ami emelkedett, de egyúttal keserű és nyomasztó is. Ami fizikai, majdhogynem klubzene, de közben kíméletlen mind a táncosokkal, mind a nézőkkel szemben. Többek közt ezért kezdett el a darab zenei világa a közös improvizációk során elkanyarodni a gabber esztétikája felé. A gabber nem összekeverendő a technóval. Gyors, agresszív, könyörtelen, utcai és magasztos, zsigeri és fennkölt. Mint egy focihimnusz. A zenei alkotófolyamat része volt a műfaj elemzése és dekonstrukciója. Az így kapott alkotóelemeket önmagukban, repetitív módon használva áll össze a performansz meditatív, de mégis sokszor kényelmetlen, csontvázszerű atmoszférája. A darab zenéje a mozgással szinergiában, élőben kerül előadásra.
Milyen üzenetet szeretnétek megfogalmazni az előadással?
A kortárs táncnak nagyon ritkán van „üzenete”. Általában olyan területeken mozog, amiket nehéz verbalizálni – éppen ezért alkalmas a test és a tánc a megfogalmazásukra. Tehát nem egy üzenet motiválta az előadás létrehozását, hanem az a hit, hogy a tánc olyan dolgokat képes közvetíteni a néző felé, amiket ismerni kell, és ezt a hétköznapi életünkben a társadalmi konvenciók nem biztos, hogy lehetővé teszik. A SUNDAY átélhetővé akarja tenni a tánc hatalmát, extremitását, veszélyességét és vonzerejét.
Előadók és alkotótársak: Cuhorka Emese, Molnár Csaba (Fülöp Viktor-ösztöndíjas), Marin Lemić, Simet Jessica, Vakulya Zoltán
Fény: Mervel Miklós
Zene: Gryllus Ábris
Jelmez, kellék: Vass Csenge
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Menedzsment: Eredics Lilla
Koreográfus: Hód Adrienn
Tóth Eszter
