A szorongás és a félelmek háttérbe szorultak az életemben – Interjú Pistyur Veronikával, a Bridge Budapest ügyvezetőjével

A magyar startup világ legbefolyásosabb nője, mégis sokan a tévéből ismerik. Pistyur Veronika négy éve a Bridge Budapest ügyvezetője. Tudatosan próbál jól élni és a jelenben lenni. Mindenre van egy listája, amiért barátai néha cinkelik. Mindennap reggeltől estig elfoglalt és emberekkel dolgozik, mégis azt mondja, hogy szeret egyedül lenni és kényelmes. A Bridge Budapest többi alapítójának hatására megváltozott az élete: már nem szorong és a problémák okainak fejtegetése helyett a megoldásukra fókuszál.

Hogyan kerültél a Bridge Budapest alapítói közé?

A Kitchen Budapestnél startupokat mentoráltam és itt ismerkedtem meg a Prezi, az NNG, a LogMeIn és a Ustream alapítóival. Frusztrációkkal indult az egész, főleg a többiek részéről. Nem értették, hogy az a működési mechanizmus, ahogyan ők léteznek, miért számít kuriózumnak. Miért általánosabb a rossz közérzet Magyarországon. Kellett valaki, aki érti az ő belső világukat és a szélesebb külső környezetet is.

A kisember mit tud tenni, aki benne van egy nem jól működő cégben?

Ezek nehéz dolgok, ahol az egzisztenciális kérdések is bejönnek a képbe. Biztos senkit nem buzdítanék arra, hogy lázadjon fel. Arra azonban felhívhatja a főnöke figyelmét, hogy olvasott egy olyan kezdeményezésről, mint a Vállalható Vállalkozás. És ez nem egy morális kérdés, hanem egy kőkemény gazdasági kérdés: kutatások bizonyítják, hogy a szürke gazdaságban működő cégek jelentős része sokkal kevesebb embert tud foglalkoztatni. A különbség: 4 fő kontra 120.

A Bridge Budapesttel a fiatalokat céloztátok meg, a Bridge Builders már egy idősebb korosztályt szólított meg, a Vállalható Vállalkozásba pedig minden korosztály beletartozik. Mennyire tudatos ez az egyre szélesebb körű nyitás? 

Nemcsak a jövővel foglalkozunk, hanem a jelennel is. Hiszünk abban, hogy a vállalkozók sokat tudnak tenni, hogy más minőségű életet éljünk. A jobb munkahelyek jobb közérzetű embereket hoznak létre.

Négy éve van már Bridge Budapest. Van olyan történet, ami nagyon megérintett?

Egyet nem tudok mondani, sokat tudok.

Például?

Van olyan ösztöndíjasunk, aki az ösztöndíjnak köszönhetően elment Bostonba, és egy startupnál azért vállalt állást, hogy az ott megkeresett pénz és tapasztalat segítse megvalósítani a saját startup ötletét, amikor hazajön. És tényleg hazajött. Mi nem támasztottunk senkivel szemben ilyen elvárásokat. Mégis mindegyik ösztöndíjasunk magától értetődőnek veszi, hogy tehet valamit a saját generációjáért.

Te kiktől tanultál a legtöbbet?

A Bridge Budapest alapító cégeinek a vezetőitől: Árvai Pétertől, Fehér Gyulától, Halácsy Pétertől, Somlai Fischer Ádámtól. A személyiségfejlődésemben egy mérföldkő a velük való találkozás. Alapvetően sokkal több időt töltöttem a problémák analizálásával, mint a valódi megoldással. Emlékszem arra a pillanatra, amikor ültünk egymás között és azt kérdezi tőlem egyikük, hogy nagyon klassz, hogy ennyire jól elemzek, de nem lehetne-e, hogy ugyanennek az időnek egy jelentős részét azzal töltöm, hogy kitalálom, hogyan jó, és akkor mit csinálunk. Soha nem voltam egy otthonülő típus, aki magába roskadva kesereg. De az is ezeknek az embereknek a befolyása, hogy a szorongás és a félelmek háttérbe szorultak az életemben, nem azok motiválják a döntéseimet.

A szorongás-minimalizáló környezetet említetted egy korábbi interjúban is. Hogyan lehet ezt megalkotni egy cégen belül?

Ehhez nagyon-nagyon kell a vezetők szándéka és akarata, önreflexiója és önismerete. Ebben nagyon sok őszinteség van, ebben vannak visszajelzések. Gondoljunk csak magunkra: be tudjuk-e fogadni a pozitív és a negatív visszajelzéseket az életünkben, van-e benne rutinunk, hogy ezeket hogyan kell adni és kapni. Ezek egyszerű dolgok, de a munka világában rengeteget számítanak.

Te hogyan fogadtad régen a negatív kritikákat? 

Én mindig túlkompenzáló voltam. Nagyon kevés esélyt adtam annak, hogy valami ne sikerüljön. Ezért én sokáig rosszul is viseltem, ha valami nem sikerült.

Ezek szerint volt azért kudarcod?

Persze. Nagyon sok.

Mi volt a legnagyobb?

Egyszer nem sikerült az OKTV-m történelemből (Országos Középiskola Tanulmányi Verseny – a szerk.), mert elmentem síelni a barátaimmal. Öt napot velük töltöttem, amit tanulásra is fordíthattam volna. Nem bántam meg, de nagyon rossz érzés volt.

Ma már könnyebben meg tudod engedni magadnak ezeket a kikapcsolódásokat? 

A jelenben levést megengedem magamnak, és ez is egy minőségi váltás. Tudok fókuszálni arra a pillanatra, ami történik. Rengeteg energiát szabadít fel. Amióta ott tudok lenni, amiben éppen vagyok, és nem azzal foglalkozom, hogy mi van előtte és utána, az nagyon sok terhet levesz a vállamról.

Milyen trükkjeid vannak még?

Listákat vezetek. A barátaim szoktak röhögni, hogy azt felírtad-e, hogy el kell menjél vacsorázni. Nem, az nincs felírva, de az, hogy be kell vásárolnom és mit, az fel van írva. Applikációt használok, régen meg noteszt.

Ezt saját magadnak alakítottad ki?

Aha, de azóta tudom, hogy ennek tudománya van. A Get Things Done, a GTD-módszer erre épül. De én 9 éves korom óta vezetek listákat. Olyan mennyiségű tennivalóm van, hogy nélkülük nem menne.

Elég tudatos embernek tűnsz. 

Persze, sok tekintetben igen. A tudatosságom elsősorban arról szól, hogy szeretnék jól lenni. Szeretném azt a fajta kiegyensúlyozottságot megőrizni, amit hosszú évek munkája volt megszerezni. Ez tudatosság, hogy ezt fent akarom tartani. De igazából mindig azt csinálom, amit szeretek csinálni, ami foglalkoztat, ami intellektuálisan kihívást jelent. A vállalkozói lét ilyen: lehetőséget ad, hogy döntéseket hozz.

Könnyen hozol döntéseket?

Azt hiszem, igen. Ez például a médiából jön. Amikor az ember napi hírműsort vagy magazinműsort csinál, akkor meghoz napi 150 döntést pillanatok alatt és abban elég komoly rutint szerez. És jól kell dönteni, mert nem lehet hibázni.

Tavaly kaptál egy díjat: „A magyar startup világ legbefolyásosabb nője”. Milyen plusz terhet jelent ez a cím neked?

Nem éltem meg tehernek. Azon gondolkoztam, hogy sokkal jobb lenne, ha ezt hatásnak hívnánk inkább, nem befolyásnak. Arra vagyok büszke, hogy a munkánk milyen változást hoz. Mert hangsúlyozom, ez nem az én egyedüli munkám. Ha az alapítók nem határozzák el, hogy beleteszik a pénzüket, idejüket, energiájukat, akkor ez az egész nincs.

Van olyan része az énednek, amit a külvilágnak nem mutatsz meg?

Nem beszélek szívesen a családi viszonyokról, a férjemről. Mert ez nem a teljesítményem része. De egyébként annak ellenére, amit elmondok, hogy milyen sokat dolgozom, nagyon kényelmes ember vagyok. És szeretek egyedül lenni, ezt kevesen tudják rólam.

Ez érdekes, miközben hetente akár több száz emberrel kerülsz kapcsolatba.

Kialakítottam egy olyan életet, amiben tudok egyedül lenni. Van home office napom, amikor a telefont sem veszem fel. Sokat vezetek, akkor is egyedül vagyok. Sokszor dolgozom éjszaka, az ember akkor is egyedül van, és van időm megemészteni dolgokat. És az sem kizárt dolog, hogy elutazom egyedül valahova. Egyedül lenni kell.

Bridge Budapest

A Bridge Budapest egy magyar vállalkozók által alapított nonprofit szervezet. Céljuk, hogy egy olyan Magyarországon éljünk, ahol az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény. Fiataloknak biztosítanak ösztöndíjat, amelynek segítségével testközelből ismerkedhetnek meg a világ legnagyobb startupjainak mindennapjaival.

Bridge Builders

A Bridge Builders egy meghívásos program, amelynek résztvevői 30 körüli szakemberek, akik a kultúra, a gazdaság, a média, a civilek vagy a politika területén már bizonyították vezetői képességeiket, és feltételezhető, hogy 10-15 év múlva Magyarország véleményformáló vezetői lehetnek.

Vállalható Vállalkozás

A Vállalható Vállalkozás önellenőrző teszt a Bridge Budapest, a CEU Business School és a Transparency International Magyarország közös ügye. Azért hoztuk létre, hogy a vállalkozóknak a kitöltés során legyen lehetőségük végiggondolni, mire érdemes odafigyelni, hol tartanak az átláthatóság, a tudatosság, a felelős üzleti magatartás terén.

Zsebedits Patrik