A mai világban az egyik legmegosztóbb kérdés a családalapítás. Míg a gyerekvállalás gondolata sokakat boldogsággal tölt el, másokat megrémít. Nincs ez másképp az LMBTQ közösségben sem. Bár a szubkultúránk merőben eltér a heterókétól – különösen igaz ez a melegekre a fenti betűszó szereplői közül –, közülünk is sokan vágynak házasságra és családra. Ehhez azonban rögös út vezet, és a legtöbben bele sem vágnak, mert az itthoni helyzetet megugorhatatlan gátnak látják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne jövője hazánkban a szivárványcsaládoknak, hiszen eddig is akadtak példák, amelyek bebizonyították: Magyarországon is van lehetősége két azonos nemű szülőnek a gyermeknevelésre.
Ha melegként vagy leszbikusként gyerekvállalásban gondolkodunk, sokunkban a pozitív példák ellenére is felvetődnek a kérdések: vajon jól csinálnám? Mindent meg tudnék adni neki? Megkülönböztetés érné majd azért, mert melegek a szülei? Önző vagyok, hogy gyereket akarok? Akarok egyáltalán gyereket?
A megszokott életmódot nehéz feladni. A vágy egy gyerek után sokszor eltörpül amellett, hogy karriert szeretnénk befutni, körbe akarjuk járni a világot, kalandokat akarunk megélni, és élvezni akarjuk a szabadságot. Egy gyerek felelősséggel, sok lemondással és áldozatokkal jár. De mi van akkor, ha stabil az elhatározásunk, felépítettük az egzisztenciánkat, és már csak a baba hiányzik a képből? Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológussal erről beszélgettünk.
Vajon mindent meg tudunk majd adni neki? Megkülönböztetés éri majd azért, mert melegek a szülei?
Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán kialakult vitában általában két radikálisan eltérő álláspont bontakozik ki. Az egyik a homoszexuálisok alkalmatlanságát és a gyermekneveléshez fűződő alapösztönök hiányát hangsúlyozza, a másik pont ennek ellenkezőjét állítja és semmi kivetnivalót nem lát ebben a családformában. Az ellenzők leginkább a klasszikus családi minták hiányosságait – anya- és apaszerep – kifogásolják, valamint a példa ragadósságát, azaz hogy az ilyen közegben felnövő gyerekek szintén továbbviszik a homoszexualitást.
Pszichológusként ön mit gondol erről?
Az elmúlt évek során a szakértők egyetértettek abban, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek körében nem lesznek nagyobb arányban homoszexuálisok, mint a különböző nemű párok által nevelt gyermekek. A szexuális irányultság családon belüli „átörökítéséről” szóló elméletek már csak azért is bizonytalanok, mert a homoszexuális emberek döntő többsége heteroszexuális családban nevelkedett.
Mi szól a szivárványcsaládok mellett?
Egy meleg pár általában nehezebben jut gyermekhez, így náluk borítékolható, hogy az a gyerek egy olyan közegben fog felnőni, ahol nagyon fogják szeretni őt és nagyon sokat fognak törődni vele, hiszen akár éveket is várnak a jöttére. A gyermek szempontjából az a legfontosabb, hogy stabil és szerető közegben nőjön fel, amihez a szülők szexuális orientációjának semmi köze. Ezen túl az Egyesült Államokban felmérések szólnak arról, hogy egy meleg pár jövedelme átlagosan nagyobb, mint egy heteró páré, így általában a stabil háttér is adott. Ahol legális, ott sokan a béranya lehetőségét választják, ami önmagában is nagyon költséges, tehát ehhez ugyancsak átlagon felüli egzisztencia szükséges. A gyerek a meghatározó nemi szerepekkel az élet egyéb területein is találkozik. Nem szükséges azokkal feltétlenül a szűk családon belül állandóan szembesülnie, hiszen az egyedülálló szülők által nevelt gyermekek sem találkoznak közvetlenül más nemű felnőttekkel a családban, mégsem tartja őket senki alkalmatlannak a gyermeknevelésre.
Mik lehetnek a főbb különbségek egy meleg és egy leszbikus szülőpár között?
A nőkben általában eleve él az úgynevezett anyai ösztön. Biológiailag belénk van kódolva – így valószínűleg egy leszbikus pár hamarabb ráérez a gyermek rezdüléseire, igényeire. A kapocs is szorosabb lehet egy leszbikus anya és a gyereke között, hiszen ők könnyebben tudnak saját gyereket vállalni, így a legtöbb esetben már adott egy biológiai kapcsolat. Két férfinak több idő kell, míg kitapasztalják, mikor mit szeretne a gyerek, ha egy csecsemőről beszélünk. Ezenkívül a nevelésben lehetnek különbségek. A nők általában emocionálisabbak, míg a férfiak gyakorlatiasabbak és következetesebbek. Ez persze nincs kőbe vésve, hiszen ugyanúgy vannak szigorú anyák, mint vajszívű apák.
Hogyan és mit válaszoljanak az azonos nemű szülők, ha a gyerek kérdezősködni kezd?
A legfontosabb, hogy legyenek őszinték a gyerekkel minden kérdésben. Ugyanakkor mindig erősítsék meg őt abban, hogy szeretik, és ő a legfontosabb a számukra.
Az ellenzők a szivárványcsaládban nevelkedő gyerekeket érő hátrányokat hangoztatják. Erről mi a véleménye?
Mivel a legtöbb gyerek klasszikus családmodellben nő fel, így ha találkozik egy számára idegen formával, akkor előfordulhat, hogy csípős, esetleg gonoszkodó megjegyzést tesz. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra már léteznek szivárványóvodák és -iskolák, ahova azonos nemű párok gyerekei járnak.
Mit tegyenek azok az azonos nemű párok, akik a lehetséges hátrányoktól félve nem mernek gyereket vállalni?
Ne legyenek aggályaik. Ha érzelmileg biztonságos, kiegyensúlyozott, és stabil párkapcsolatban élnek, akkor bátran vágjanak bele a gyerekvállalásba, hiszen például örökbefogadás esetén egy gyermekotthonban felnövő kicsinek mindenféleképpen sokkal jobb élete lesz velük, mint nélkülük.
Máthé Bence
