Valószínűleg kevés rosszabb érzés van a világon a tehetetlenségnél. Az a szomorú düh, amikor tennél, változtatnál, küzdenél, de mindhiába. Rajtad felül álló erők irányítják a sorsodat, a környezeted sorsát, és rég kiszaladt a kezedből a gyeplő – már ha egyáltalán a kezedben volt. Harag és kilátástalanság van benned. Naponta találkozhatunk olyan helyzetekkel, amiken nem tudunk változtatni minden erőfeszítésünk ellenére sem.
Az ember sok mindent kibír szélsőséges helyzetekben, válaszokat keresve pedig tucatnyi véleménnyel, betanult dogmával, meggyőződéses demagógiával, vagy épp átgondolt, őszinte szóval találkozhat – kétségbeesésünkben mindezen kavalkád csak újabb és újabb kérdéseket szül.
Egy katasztrófa, egy világméretű válság, vagy csupán egy szimbólum, ami a köztudatban makacsul negatív jelentéssel fonódott össze – ezeken a jelenségeken keresztül boncolja élve a hozzájuk társuló érzelmeket és indulatokat a Trafó Close Reading-sorozatának három külföldi vendégelőadása.
Alkotóik és forrásaik valóban megélték azokat a pillanatokat, amikből a darabok merítenek. Amikor egy háztartási eszköz „szava” volt a legemberibb kommunikáció, mivel a többiek tömegesen rohantak a saját vesztükbe egy politikai döntés miatt Dél-Koreában. Amikor egy egész régiót tett élhetetlenné egy vállalat nemtörődömsége Brazíliában, vagy amikor egy valaha nemes és közvetlen mozdulathoz vér tapadt Németországban.
Egymástól egészen rendhagyó formában különböző, a világ három ellentétes pontjáról származó monodrámák ezek, és nem is sejtjük, hogy milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a világhoz, vagy akár a saját életünkhöz is. Egyedi nézőpontok jelennek meg az egymástól teljesen függetlenül készült előadásokban, a három darab mégis összefut egy közös kérdéskörben: „Hogyan lehet az embereket félelemben tartani? Meddig vagyunk képesek nyomás alatt létezni? Mit tehet a színház, van-e egyáltalán hatalma és eredménye, ha ezek a történetek feldolgozásra kerülnek a színpadon?”
A társadalmilag elkötelezett színház olyan dokumentarista formáival találkozhatunk, ahol különleges történeteken keresztül az egész világot érintő társadalmi konfliktusokat taglalnak színészek, akik azon túl, hogy velejéig utánajártak a témáiknak, hogy interjúk és hiteles beszámolók alapjaira helyezték az előadást, a saját bőrükön is megtapasztalták, milyen az, amikor a saját világod összeomlani készül. Hol egy pillanat alatt, hol hosszú évek során egy egész társadalmat itat át egy megfoghatatlan, több évtizedes métely, ami néhány ember vagy csoport befolyásának és nagyravágyásának az eredménye.
Ezen borzalmak hallatán kár lenne megijedni, hiszen nem kilátástalan a helyzet. Nem tálcán kapjuk a megoldást, hiszen ilyen összetett folyamatokra nincs instant orvoslat. A Close Reading előadásai magukkal ragadnak és olyan útra terelnek minket – pontosabban olyan irányt javasolnak –, aminek gondolatiságán keresztül magunk juthatunk el egy bizonyos változásig. Ez az út pedig a nyitott és összetett, módszeres gondolkodás maga.
Jóllehet, az előadások magját szörnyű helyzetek adják, de minden esetben közös nevező a javulás, a jobbátétel lehetősége. Tanulságként és nem vádként kapjuk az impulzust a színpadról, így mindannyiunkban elindulnak azok az elengedhetetlen és hasznos színházi folyamatok, amelyekkel lépésről-lépésre, de elérhetjük, hogy a jövőben mind kevésbé, majd pedig egyáltalán ne történhessenek meg hasonló esetek. Nem megváltoztatni akarnak minket, hanem az igényt támasztják fel a változtatásra.
Bali V. Gergő
A Close Reading előadásai a Trafóban:
Jaha Koo: Cuckoo szeptember 26. 20:00
Silke Huysmans & Hannes Dereere: Mining Stories szeptember 27. 20:00
Oliver Zahn: Situation with outstrechted arm szeptember 28. 20:00
Az idén megújult Trafó Kortárs Művészetek Háza immáron 20 éve a kortárs művészetek színtere és bölcsője. A kiszuperált transzformátorházból lett befogadóhelyen nemcsak a modern színház kap helyet, képviseltetik magukat itt különböző vizuális művészeti ágak, az újcirkusz, a tánc és mindennemű performance-ok. Mindezek mellett alkotótér is, helyet ad különböző programoknak és csoportoknak, amelyek az érdeklődőkkel, a közönséggel való közös gondolkodást tűzték ki célul. A Trafó ars poeticájában a nyitottság a kulcsszó. Az elsődleges rendezőelvet programjaikban és műsoraikban nem stílus vagy koncepció határozza meg, hanem a közvetített értékek, a befogadó szellemi-lelki megújulása a cél a művészet minden területén. Így kapnak helyet a házban külföldi, magyar, autentikus és újszerű előadások, klasszikus és új irányvonalak is.
