Szerelem a káoszban – Intenzív találkozások

Egészen új értelmet nyer a sürgősségi kifejezés, ha az embernek 6-8 órát kell várnia az orvosi ellátásra. Két nő szenvedélyes kapcsolatát sikerült becsempészni ebbe a történetbe, ami a sárgamellényes tüntetések idején játszódik és a szereplőit egy kórházi váróterembe zsúfolja. 

A könyvkiadó Julie (Marina Foïs) és a grafikus Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) tíz éve alkotnak egy párt és közösen nevelik egyikük fiát. Kapcsolatuk éppen válságot él meg, ami elsősorban Raphaëlle szeszélyes természetének tulajdonítható. Ahogy a másik is mondja, ő képtelen egyedül lenni, meg is tesz mindent annak érdekében, hogy együtt maradjanak. Nagy igyekezetében eltöri a könyökét és kórházban köt ki, ahol az önkényesen bevett gyógyszerek hatására mindenkinek az idegeire megy.

Yann (Pio Marmaï) kamionsofőr, aki két fuvar között részt vesz a sárgamellényesek tüntetésén. Amikor egy közéjük repülő gránát felrobban, a repeszek súlyosan megsebesítik a lábán, ezért ő is kórházba kerül. Miközben megpróbálja megtalálni sofőr kollégáját és barátját, összeszólalkozik Raphaëlle-lel, de rá kell jönniük, hogy a kialakult körülmények miatt még sokáig nem fognak kijutni innen és megszabadulni egymástól.

Az eltérő származású, iskolázottságú és politikai hovatartozású emberek között éles vita alakul ki, pedig mindannyian ugyanazt szeretnék: minél hamarabb sorra kerülni, hogy végre ellássák őket és mindenki mehessen a dolgára. A kórházi dolgozóknak mindezt kezelni kell, az ő problémáikat az ápolónő Kim (Aïssatou Diallo Sagna) szemén keresztül nézve érzékeltetik, aki minden jogszabályi előírást megszegve hatodik napja van talpon és próbál helytállni, miközben a saját gyereke is nagyon beteg. Mindenkihez van egy kedves szava, mindenkit meghallgat, mindenkinek megpróbálja elintézni az ügyes-bajos dolgait – de vele ki foglalkozik?

A találó magyar címadás kettős jelentéssel bír: egyrészt a cselekmény egy kórházban játszódik, másrészt a szereplők végig felfokozott érzelmi állapotban vannak. Az utcán tovább zajlanak az összecsapások, a könnygázt is bevető rendőrök elől az emberek ugyancsak ide menekülnek, egyre feszültebb a helyzet. Láthatjuk a kormány intézkedéseivel elégedetlen, kiábrándult embereket, akik ki vannak szolgáltatva a munkaadóiknak, a lerobbant egészségügyet, a türelmetlen betegeket, az elavult eszközöket, a vég nélküli várakozást, a leterhelt dolgozókat, akik megpróbálnak felülkerekedni a káoszon.

Julie és Raphaëlle együtt maradnak a kórházban és együtt próbálják meg átvészelni ezeket a nehéz órákat és bár a történet a szakításukkal indult és az egyikük elég elszántnak tűnt ebben a kérdésben, a játékidő alatt sok minden megváltozik. A köztük lévő problémákat és a másik viselkedését is átértékelik, együtt aggódnak a fiukért, aki tüntetni indult és egy ideje nem jelentkezett.

Az Intenzív találkozások tavaly júliusban debütált Cannes-ban, amit a világ neves filmfesztiváljai követtek Izraeltől Kanadán át Szingapúrig. Catherine Corsini rendező a rövidfilmek, a tévéfilmek és sorozatok után fordult a mozi felé, és a kilencvenes évektől olyan díjnyertes alkotásokat készített, mint a Francia nyár, a Nagyratörők, a Trois mondes (Három szó), Az új Éva. Az utolsó jelenet című filmjét Arany Pálmára jelölték 2001-ben Cannes-ban. Tavaly az Intenzív találkozások kapott jelölést és elnyerte a Queer Pálmát, 6 kategóriában jelölték César-díjra – a legjobb mellékszereplőnek járó díjat Aïssatou Diallo Sagna kapta. A film a Gijón-i Nemzetközi Filmfesztiválon közönségdíjas lett, a legjobb forgatókönyv és a legígéretesebb színésznő (Aïssatou Diallo Sagna) kategóriákban Lumières-díjra jelölték és a Francia Nyelvű Filmek Fesztiválján két díjat is elhozott a belgiumi Namurből.

Valeria Bruni Tedeschi olasz származású színész-rendező-forgatókönyvíró mind olasz, mind pedig francia földön nagyon népszerű, amit filmjeinek nézettsége és a számtalan díj és jelölés is igazol. Olyan filmekben láthattuk őt, mint az Esélylesők, a ’85 nyara, a Bestiáda, az Őrült boldogság vagy a Lépcsőházi történetek, de időnként hollywoodi produkciókban is szerepet vállal (München; Bor, mámor, Provence). Marina Foïs a Szabadúszókból és a Polisse-ból lehet ismerős, Pio Marmaï pedig a Hátralévő életed első napjából és a Nathalie második életéből.

A folyton civakodó szerelmespár szála belesimul a cselekménybe, így az Intenzív találkozások azon filmek táborát gyarapítja, ahol ugyan nem ez a lényegi mondanivaló, de a kapcsolat bemutatása és boncolgatása mindenképpen hozzátesz valami pluszt az egészhez. A káosz kellős közepén az éppen szétválni készülő Julie és Raphaëlle újra megtalálják a másikban azt, ami miatt az elmúlt tíz évben együtt voltak. Ahogy mindez történik, úgy nemcsak őket ismerjük meg jobban, de napjaink Franciaországa is közelebb kerül hozzánk.

Hujber Ádám