Miután múlt vasárnap leadták Dél-Koreában a Jeongnyeon: The Star Is Born című sorozat utolsó epizódját, végképp elszakadt a cérna sok nézőnél. A sorozat egy népszerű webes képregény feldolgozása, ám az erősen feminista és queer karaktereket is felvonultató alapműből csak két dolgot gyomláltak ki alaposan: a női egyenjogúság mellett kiálló üzenetet és a queer karaktereket.
Pedig ezek központi szerepet töltenek be az eredeti műben. Az 1960-as években játszódó történet egy vidéki, tanulatlan énekesnő, Csongnjon pályáját követi, aki a tradicionális koreai népi opera művelőjeként sztárrá válik, miután sikerül egy neves társulathoz csatlakoznia.
Ahogy a The Korea Times írja, a női művészek álmaira, ambícióra és küzdelmére fókuszált az eredeti sztori, ám míg a webtoont dicsérték árnyalt történetmesélése miatt, a sorozatot már a kezdetektől fogva kritika érte amiatt, hogy kihagyott egy kulcsfontosságú karaktert. Az eredetiben Pujong nemcsak a főhős első rajongója, hanem egyben szerelme és kreatív partnere is: ő írja azt a darabot, amely aztán sztárrá teszi.
A sorozat rendezője a Cine21-nek adott interjújában azt mondta, a kivágott queer karakter lényegét szétosztották több másik karakter között. Egyes feltételezések szerint azonban Pujong eltávolítása a queer téma miatti aggodalmak miatt történt, amelyet a feldolgozás előkészítése során „érzékenynek” minősítettek.
Pujong mellett egy másik karaktert is teljesen átírtak. Az eredeti képregényben Mr. Go egy olyan fiatal nő, akit frusztrál az, hogy mennyire elnyomja a nőket a patriarchális társadalom, emiatt férfinak öltözik, és ő tanítja meg Csongnjont a színpadi férfi szerepek árnyalataira.
A sorozat utolsó epizódja aztán még jobban eltért az eredeti narratívától, és a női szereplők kibontakozását jórészt eltörölte. Az egyik női karakter, aki finoman vonzódott a főhős énekesnőhöz, házasságra kényszerül, hogy eltartsa a családját. A zenei társulatot feloszlatják, az épületüket pedig eladják, hogy egyfajta bújtatott luxusbordélyként működjön tovább, a címszereplő pedig szabadtéri, magányos előadóművésznek áll.
Mindez pedig élesen szemben áll az alapmű eredeti, erőt adó befejezésétől. Ott Pujong, miután visszautasítja a rá is váró elrendezett házasságot, újra csatlakozik a főszereplőhöz, hogy ketten együtt elhozzák a népi opera új női aranykorát. A webtoon alkotója, Szo Ire korábban arról beszélt, az ő bejezése szándékosan optimista, és igazságot szolgáltatott a történelmileg mellőzött női művészeknek.
A rajongók most a filmesek sajátos befejezését az eredetei mű elárulásának tartják. „Egy webtoon adaptálása azt jelenti, hogy egy meglévő rajongói bázisra építünk, és ehhez tiszteletben kell tartani a központi témákat. Ha az alkotók ezt nem tudták megtenni, nem kellett volna a Csongnjon címet használniuk” – áll egy jellemző hozzászólásban.
Koreában a helyi képregényműfaj, a manhva akkora népszerűségnek örvend, hogy a könyveladások 25 százalékát ezek teszik ki. A műfaj stílusára a japán képregények, a mangák, valamint a nyugati képregények egyaránt nagy hatással voltak, de itt mind a karakterek arcai, mind a testalkatuk többnyire realisztikusabb, mint az a mangákban megszokott.
A manhva nemzetközi ismertsége azonban nagyban köszönhető annak, hogy a legtöbbjük webtoonként jelenik meg. Koreán kívül eleinte ismeretlennek számított a webtoon, ami egyfajta digitális képregény. Az egyes epizódokat hagyományosan egyetlen hosszú, függőleges csíkon teszik közzé, több oldal helyett így egyetlen, végtelen vásznat használva, hogy könnyebb legyen okostelefonon és tableten olvasni. A webtoonok a kelet-ázsiai képregények többségétől eltérően általában nem fekete-fehérek, hanem színesek, ráadásul Dél-Korea esetében az online közzétett anyagokra más cenzúratörvények is vonatkoznak, mint a nyomtatásban megjelentetett anyagokra, emiatt több erotikus töltetű manhva eleve csak webtoonként készül el.
A mai napig erősen patriarchális a dél-koreai társadalom, így Pujong és a női egyenjogúságról szóló narratíva kiradírozása most éles kritikát váltott ki több íróból is. I Dzsinszong szerint az olyan kulcsfontosságú feminista karakterek kivágásával, akik szembeszálltak a nemi szerepekkel, a sorozat megfosztotta a művet az eredeti üzentétől, és egy hagyományos történetté silányította azt.
A kritikusok szerint a sorozat változtatásai abból fakadtak, hogy a készítők alábecsülték a közönség komplex témák befogadására való képességét. I Dzsinszong szerint „a viták elkerülése érdekében a queer és a feminista elemek kitörlése végső soron az elkerülés aktusa. Olyan, mintha egyáltalán nem mondanánk semmit”.
Csho Hjejong kritikus olyan nemzetközi példákat említ, mint a Netflix Narancs az új fekete (Orange Is the New Black) sorozata, amely a sokszínű identitások és narratívák felkarolásával vált sikeressé. „A koreai közönség nem olyan konzervatív, mint ahogyan azt gyakran ábrázolják. Azzal, hogy hűek maradnak az eredeti sztorihoz, az alkotók megmutathatták volna a történetmesélő képességüket ahelyett, hogy felhígították volna a művet”.
A záró epizódot most sokan úgy tekintik, mint egy elszalasztott lehetőség arra, hogy az eredeti forrásanyagot használva nyerjék meg a közönséget. A kritikusok szerint a felhígított adaptáció arra mutat rá, hogy a sorozatok készítőinek tudniuk kell kreatív kockázatokat is vállalni. Az azonban kérdéses, hogy ezzel a stúdiók foglalkoznak-e a jövőben: a Jeongnyeon: The Star Is Born a mostani formájában is volt annyira sikeres, hogy felkerült a valaha készített legnézettebb dél-koreai sorozatok listájára.
