„Gyógyművésznő” és „szabadlelkű vadkanca” – ez két önmeghatározása Somának. Emellett Mama is, tanító: sok mindent tud, sok mindenre kíváncsi. És Gésa: leleményes természetességgel kezeli a szexualitást. Önelfogadásról, nemi szerepekről ültünk le beszélgetni vele. Az élet szerinte önmagunk felfedezése – merjünk bátrak lenni!
– Nehezen meghatározható vagy. Kezdjük ezzel, ki Soma, mi a foglalkozása?
– Immár hét éve gyógyművésznő. Önmegismerő, önfelszabadító kurzusokat és táborokat tartok. Emellett könyveket írok, júniusban jelent meg a nyolcadik kötetem, az öngyógyításról. Rengeteg előadást tartok ezekben a témákban, járom az országot, a korábbiak közül a „Tiszta szex” és a „Hogyan ne sárkányosodjunk el?” anyagaival is. Emellett magam is sokat olvasok, járok kurzusokra. Szeretném minél jobban megismerni a mostani témámat, az öngyógyítást is, persze szükségszerűen a teljesség igénye nélkül, hiszen folyamatosan jelennek meg újabb és újabb irányzatok, módszerek. Most pedig egy teljesen új zenei projekten dolgozom, egy új hangvételű zenén egy nagyszerű gitáros-zeneszerzővel, Halper Lászlóval.
– Hogy érzed, mennyire tudsz eligazodni a világ dolgaiban?
– Vannak technikák a kezemben. Rájöttem, hogy minden kérdésemre ott a válasz belül. Senki nem tudhatja, sehol nincs leírva, hogy nekem, személy szerint Gyöngyi babának, Soma mamának, Tecának, Klárikának mi jó. Nincs két egyforma ujjlenyomat, de még két egyforma könnycsepp sem. Minden pillanatban egyediek vagyunk, mivel folyamatosan változunk. Ebben a beszélgetésben is hatással vagyunk egymásra. Nem hiszek abban, hogy bármilyen külső erő, szabályrendszer: vallás, filozófia, irányzat meg tudná mondani, miként igazodjak el az életben. Felnőtt emberként meg kell tanulnom befelé figyelnem. Hallgatni magamra. Megkérdezni – hívjuk így – az isteni önvalómat, mi a feladatom, merre induljak, mit csináljak, mit vállajak el, mit ne.
– Saját magadra használod az önéletrajzodban ezt a kifejezést: „szabadlelkű vadkanca”. Igaz ez még rád?
– Már nem annyira. Szabadlelkű vagyok, de már nem annyira vad. Régebben kifejezetten kalandor és adrenalinfüggő voltam. Kerestem a veszélyt, rengeteget be is gyűjtöttem. Pont most készülök hat hétre Londonba, életemben először fogok úgy utazni, hogy nem a veszélyt keresem. Egyszerűen megyek, mint egy vidéki Chanel-háziasszony. (nevet) Az angol nyelvtudásomban szeretnék fejlődni, emellett pedig előadást és kurzusokat tartok ott élő magyaroknak.
– Eddig hogyan utaztál?
– Kint lakik az egyik legjobb barátnőm, aki domina, saját szalonnal, felajánlotta, aludjak ott. Korábban laktam együtt melegekkel baptista templomban is. Szeretem a fura embereket, a különleges helyzeteket. Viszont már annyi ilyen élményem volt, hogy most megengedhetem magamnak, hogy ne kalandor legyek, hanem koncentráljak valamire. A terv szerint kertvárosba megyek, nők közé, napi hat óra angoltanfolyam vár rám, este pedig írás, olvasás, mandalarajzolás. Szeretnék olyan szinten megtanulni angolul, hogy előadást is tudjak tartani. Úgy, hogy ne csak információkat tudjak átadni, hanem a humoromat, a személyiségemet is bele tudjam szőni. Szintet kell lépnem. Ha a lelki és szellemi szükségleteit nem elégíti ki az ember, kompenzál, zsákutcák irányába indul meg.
– Lehet, hogy erőltetett a kérdés, mégis érdekel: szerinted mennyire lehet ma Magyarországon szabadnak lenni?
– Abszolút. Nem érzem, hogy bármiben korlátozva lennék. Tudom, hogy ez a szöveg sok mindenkinek nem tetszik. Spirituális szempontból háromféle ember van: az alvó, a felébredt és az ébredező. Az alvó szerint minden, ami az életében megesik vele, más miatt történik. A felébredt tudja, hogy azokat a helyzeteket rakja maga elé, amelyeket meg akar tapasztalni. Az életnek ugyanis ez a célja. A tapasztalásban nincs jó és nincs rossz. Nem lehet címkézni, hosszú távon nem tudhatjuk, minek mi a haszna. Tizenhét éves koromban bicskát szorítottak a nyakamhoz, úgy kényszerítettek orális szexre. Valójában megerőszakoltak. Heteken keresztül zokogtam, templomba jártam, hogy megtisztuljak. Ma már hálás vagyok, hogy megtörtént ez is. Ma nem tudnék nőket felszabadítani, ha nem lett volna annyi fájdalom, önbizalomhiány a korábbi éveimben. Nem hiszek a véletlenben, mindenen keresztül kell mennünk, minden transzformálható hasznossá.
– Hogyan értelmezed a melegséget? Ez is olyan dolog, amit fenntartások nélkül el kell fogadni?
– Ha valakinek gondot okoz, hogy vannak melegek, netán a gyereke az, ez egyértelműen az ő problémája. Nem az érintetté. Magának gyárt problémát az, aki azzal foglalkozik, milyennek kellene lennünk. Bármilyenek lehetünk. Én most nagyon megengedő korszakomban vagyok. Weöres Sándor „Út a teljesség felé” című könyvében arról ír, valójában nem jó és rossz tulajdonságaink vannak, hanem ápoltak és ápolatlanok. Meg kell szelídíteni őket. Szembenézni és foglalkozni velük. Nem elfojtani. A mohóságot, a kapzsiságot, a türelmetlenséget és a pontatlanságot is. Minden negatív érzés gyökere a félelem. De visszatérve a kérdésedre: minden, ami van, annak lennie kell.
– Beszéltél már a gyerekeidnek melegekről, leszbikusokról? Ha nem, mit mondanál nekik felvilágosításként?
– A drága, kicsi lányom kamaszkorában jött már haza kiszívott nyakkal a barátnőjétől. Azt mondta: anya, ezt ki kellett próbálnom. Persze, mindkettőjüknek másik nemű szerelme van. Honnan tudná az ember, mi ő és mi nem, ha nem próbálja ki a variációkat? Elmeséltem a gyerekeimnek, hogy annak idején én is voltam nőkkel. Elmondtam a motivációt is, nem a nők maguk érdekeltek, hiszen imádom a péniszt, szükségem van rá szex közben. (nevet) Amikor Pestre kerültem, pont az underground időszaka tombolt, csomó minden rejtve kellett, hogy maradjon, nem lehetett nyilvános. Fantasztikus, izgalmas korszak volt az Magyarországon. A szórakozóhelyek minden este házibulivá alakultak át, fénykorát élte a Fészek Klub, a Tilos az Á… A köztudat szerint, ha egy nő azt mondta magáról, hogy heteró, az kispolgárinak, korlátoltnak számított. Én pedig semmiképp nem akartam az lenni. Tehát nem valódi volt a leszbikus érdeklődésem, hanem lázadásból tettem.
– Leírhatom mindezt?
– Nincs tabu. Ha valakit zavar, hogyan éltem vagy élek, az nem az én problémám. Az övé. Erről beszéltem eddig is. A melegségben azt érdekes kideríteni, mi lehet a gyökere.
– Nem is biztos, hogy van különösebb oka, csupán annyi: valaki babnak, valaki borsónak születik.
– Lehet, hogy csak ennyiről van szó. Bár a „Tiszta szex” című könyvemben leírok két esetet is, két homoszexuálist, akik az én hatásomra tértek át a nőkre. Az egyik egy korábbi szerelmem, aki 100%-osan kijelentette, csak a pasik iránt érdeklődik, mégis történt köztük egy aktus, majd követte a többi remek szeretkezés. Addig nem tudta, hogy másfajta is lehet a szex, mint, amit ismer. Áttért a nőkre, ma gyereke van. Egy másik pasimnak két gyereke is született a velem való találkozás után, bár ő megmaradt homoszexuálisnak. Illetve nagyon érdekes volt az az eset – ezt egy családállításon láttam –, ahol egy 30-as meleg srác szenvedett attól, hogy meleg. Kiderült, hogy az apai nagypapája (aki szigorú katonatiszt volt) túl domináns, erőszakos jelenlétét kompenzálta a melegségével, még két generációval később is. Ugyanis minden energetikai rendszer (így a család is) egyensúlyra törekszik. Ha valamiből sok van, jön egy másik dolog és balanszíroz. Kiegyenlít.
– Hogyan jár, aki becsapja magát ebben a kérdésben?
– Mindig visszanyal a fagyi. Pszichoszomatikus alapon betegségek, pajzsmirigyproblémák, rák, belső nemi szervi betegségek is megjelenthetnek. Vagy depresszió. Ha nem áramlik az energia, blokkolódik, elkezd felfalni téged. Nem lehet a lelket becsapni, azért mindig fizetni kell. Az emberek nagy többsége abban az illúzióban van, hogy meg kell felelni, bárkinek. Jó, persze, vannak a felnőtt létnek szabályai is. Én is tudom, hogyan kell viselkedni, vannak olyan dolgok, amiket nem teszek meg, nem magam miatt, hanem azért mert, nem szeretnék az embertársaimnak rossz érzést okozni. Egyszerűbb az életünk, ha megtanuljuk ezeket a szerepeket, maszkokat. Ha elmegyünk egy fogorvoshoz, jobban elhisszük a szerepét, ha fehér köpenyben nyit ajtót, nem pedig tunikában.
– Mi a helyzet a nemi szerepekkel? Változnak? Ha igen, mik az irányok most?
– Folyamatosan változnak, nap mint nap. Az ezredfordulón lejárt a patriarchális időszak, addig a férfi volt a fölé-, a nő pedig az alárendelt. Ezek játszmák. Minden társadalmi berendezkedésben játszma zajlik a nemek között. Ám semmi nem tart örökké, hála a jó istennek. A nők torkig lettek sok mindennel. Kiéheztek a tudásra, a tanulásra, a szabadságra, az önmegvalósító munkára és a minőségi szexre. Ezeket korábban nem kaphatták meg. Ha valami sokáig el van fojtva, eléri a kritikus mélységet, tömeget, átfordul a túlsó oldalára. Magyarországon 1868-ban még csak a nők negyede tudott írni, a 20. századi írók zöme is lekicsinylően beszélt rólunk. Francia tudósok azt bizonyították be a múlt században, az agyunk képtelen a tanulásra. Mára viszont megfordult a helyzet: jelenleg az egyetemeken tanulók 64 százaléka nő. Általános, közép- és felsőoktatásban is a lányok a jobb tanulók. Generációk kiéhezettsége él bennük. Az ükanyáinké, a dédanyáinké. Támadunk, a csajok kezdeményeznek egyértelműen ma az ismerkedésben is. Persze ez sem tart örökké, majd visszaáll az egyensúly ebben is. (nevet) Mégpedig új egyensúly. Egy új korszak első fecskéi vagyunk.
Szerző: Cs. Z.
