Gondolkodtál valaha arról, hogy vajon ki találhatta fel a Post-it-et? Tudod, azt a citromsárga, négyzet alakú, egyik oldalán ragadós jegyzettömböt, ami egyetlen irodából sem hiányozhat. Valószínűleg egyikünk sem, és pont ez késztette a két legjobb barátnőt a Romy és Michelle című örök klasszikusban, hogy adják elő az osztálytalálkozójukon, ők azok a bizonyos feltalálók. A film pont arra szeretett volna rávilágítani a maga humoros és néha bizarr formájában, hogy egy osztálytalálkozóra mindig érdemes felkészülni, viszont a legjobb, ha egész egyszerűen csak önmagunkat adjuk. Ez pedig halmozottan igaz, ha az LMBTQ+ közösség tagjaként döntünk úgy, hogy szembenézünk a régen látott osztálytársakkal.
Egy régi szerelem
Tavaly ősszel hívott izgatottan a legjobb barátnőm, Viki, hogy az osztályból valaki 10 éves találkozót szervez. Akkoriban éppen digitális detoxot tartottam, úgyhogy ha ő nem hív fel, akkor az életben nem szerzek tudomást az eseményről. Vikiről azt kell tudni, hogy az egyetlen kapcsolódási pontom a gimivel, még kilencedikben fogadtunk egymásnak örök hűséget, persze csak olyan baráti alapon. Ő volt a világon az első, aki tudomást szerzett arról, hogy meleg vagyok, és azonnal faggatózni kezdett, hogy bejön-e valaki az osztályból. Be, sajnos vagy nem sajnos: egészen gimi végéig odáig voltam egy srácért, aki beleillett az összes sztereotípiába, amit a tiniideálokról el lehet mondani. Szőke haj, kék szem, megnyerő kiállás és rosszfiús stílus. Plátói epekedésem aztán az érettségi után egyfajta melankolikus vágyódásba csapott át, néha többször gondoltam rá, néha kevesebbet, de a múltam része lett, és kezdtem elfogadni, hogy sosem leszünk majd együtt. Mivel ötéves találkozó nem volt, tudtam, hogy most jött el a pillanat, hogy ismét találkozzam vele. Több eshetőséggel számoltam. Egyrészt, hogy abszolút közömbösen érzek majd, esetleg megcsúnyult és csalódás lesz, de végül az is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha még mindig erősek az érzelmeim iránta. Az utóbbitól persze kicsit tartottam, mert egy stabil párkapcsolatban nem a legszerencsésebb, ha fellángol egy régi szerelem.
Csak egy kis pánik
Viki napokig kérlelt, hogy menjek el, de miután megtudtam, hogy Erik is ott lesz, pánikba estem. Heves izzadást, gyors szívverést, étvágytalanságot, szóval körülbelül mindent, amit anno tiniként produkáltam, most újra átéltem. Habár 28 évesen ez már elég ciki, viszont ez az osztálytalálkozó nem csak arról szólt, hogy érzek-e még valamit Erik iránt, hanem arról is, hogy nyíltan az egész osztály előtt most fogom felvállalni magam először. Viki persze támogatott, és jó páran tudták is az osztályból, hiszen sosem rejtettem véka alá Instán, ha volt valakim, de mintegy harminc fő plusz egy egyházi iskola tanári kara előtt beszélni arról, hogy éppen digitális nomádokká szeretnétek válni a pasiddal, az egy kicsit meredeknek tűnt. Aztán rájöttem arra, hogy már valóban nem vagyunk tinik, és ha kell, meg tudom védeni magamat, sőt senkitől nem kell eltűrnöm, ha megjegyzései vannak. Így hát ezzel a magabiztossággal indultam neki annak a bizonyos estének.
Minden a régi
Egy nemrég készült felmérés szerint az osztálytalálkozókon általánosságban csupán 20-30% közötti részvétel várható. Ezt pontosan megcáfolta az enyém, és a harminc főből majdnem húszan eljöttek. Már az első perctől éreztem, hogy az a nagy változás, amit vártam, egészen egyszerűen elmaradt. Jó, persze pár ránc, új frizurák, kis kopaszodás és stílusváltás befigyelt, de a személyiségekben nem tapasztaltam akkora újdonságot. A legcserfesebb lány még mindig rettenetesen harsány volt, a visszahúzódók – mint például én is – inkább csak négyszemközt beszélgettek, és szinte az összes egykori klikk leképeződött az asztal körül. Rájöttem, hogy egészen biztosan sokat változtunk, de az alaptulajdonságainkat nem igazán lehet levetkőzni. Erik is ugyanolyan volt, de az érzés iránta már nem volt a régi. És miközben mindenki elmesélte a saját történetét, az is bizonyossá vált, hogy az életünk azért jócskán 180 fokos fordulatot vett, boldog és néha tragikus események sorát éltük át tíz év alatt. Az, hogy én meleg vagyok, nem tűnt úgy, hogy valami extrém sztori lenne ezen az estén, mégis izgultam, amikor rám került a sor.
Akár egy interjún
A tanároktól kaptam néhány pillantást, és Erik is mintha felhúzta volna a szemöldökét egy másodpercre, de komolyabban senkit nem lepett a tény, hogy a férfiakhoz vonzódom. Néhány csaj még kifejezettem érdeklődött is a párom iránt, és amolyan tipikusan „de jó lenne, ha szereznék egy meleg barátot” attitűddel kezdtek el közeledni. Sajnos a szokásos kérdések mindenkinél felvetődtek, mint hogy mikor házasodnak meg, mikor lesz gyerekük, sőt, ha esetleg már volt, akkor mikor lesz még több. Nem mintha ehhez amúgy bárkinek köze lett volna, de én ezt csak azzal hárítottam, hogy na akkor, amikor majd éppen ráérek. Ez kellően lefagyasztotta a mosolyt néhányak arcáról, és egy hirtelen témaváltással máris sokkal kedélyesebb témákról tudtunk társalogni. És az, hogy meleg vagyok, végül is nem volt nagy szenzáció, rengeteg másról tudtam beszámolni nekik, és ez jó is volt így, hiszen alapvetően a hétköznapokban sem szeretném, ha csak a szexuális identitásom határozná meg az életemet.
A tanácsadó
Az este lassan véget ért, és már szinte mindenki elment, de Vikit meg akartam még várni, amíg befejezi a beszélgetést az egyik tanárral, úgyhogy addig kiszaladtam a mosdóba. Hallottam, hogy az egyik fülkében valaki telefonál, és egészen ingerült volt a hangja. Aztán letette, és kijött, ekkor láttam meg, hogy Erik az. Miközben mostuk a kezünket megkérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e, de ő egy „persze”-vel el is intézte a dolgot, majd akkorát csapott a csap tetejére, hogy lefröcskölte a víz. Gyorsan segítettem neki pár papírtörlővel, és mivel viccesen konstatáltuk, hogy úgy néz ki, mint aki bepisilt, úgy döntöttem, hogy megvárom vele a mosdóban, amíg megszárad egy kicsit. Ismét megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, hiszen elég dühös volt a telefonban, bár nem volt szándékomban hallgatózni. Beismerte, hogy a feleségével beszélt, aki terhes, és gyakorlatilag azóta teljesen elviselhetetlen. A végén még tőlem kért tanácsot, mert úgy tudta, hogy a melegek jó párkapcsolati tanácsadók.
Saját párkapcsolataimat gyorsan kielemezve nekem egész más jelző jutott volna eszembe magamról, de gondoltam, ha már megkaptam tőle életem első és valószínűleg utolsó bókját, akkor ahogy tudok, segítek. A lényeg a lényeg, hogy a felesége gyakorlatilag mindent szóvá tett a vécédeszka lehajtásától kezdve a koszos zoknik szanaszét hagyásáig. Mellékesen jegyzem meg, hogy ezen tulajdonságai miatt egy világ dőlt össze bennem az általam idealizált Erikről. De a viccet félretéve valóban úgy éreztem, hogy tudok neki tanácsot adni. Valószínűleg a felesége eddig is falra mászott a nemtörődömségétől, viszont annyira szerette Eriket, hogy csak meg akart felelni, de a hormonok miatt most végre kiállt magáért. Miközben ezt elmondtam neki, valahogy párhuzamot éreztem az én életemben történetekkel is. Először volt a megfelelési kényszer, aztán kiálltam magamért. Erik gatyája aztán megszáradt, megköszönte nekem a tanácsot, én pedig csak vigyorogtam, mint anno, amikor reggel megláttam az iskola kapujában.
Időről időre
A kocsiban hazafelé a rádió mintha csak tudta volna, mire van szükségem, és ugyanaz a dal csendült fel, mint a Romy és Michelle-ben, ez pedig a Time after Time volt Cyndi Laupertől. Tudtam, hogy nincs már szükségem Erikre, és a túlidealizált álmodozásaimra, viszont a vonzalom, amit iránta éreztem, megtanított, hogy milyen is igazán szeretni, és milyen elengedni, amiért örökre hálás leszek neki. És ugyanígy nem volt már szükségem megerősítésre, főleg olyan emberektől nem, akikkel csak tízévente találkozom. Tudtam, hogy pontosan elég, ha azok a barátok, a család és a társam, akikkel körülvettem magam, ők támogatnak és velem vannak, a sulis emlékeket pedig időről időre bármikor előhívhatom, hogy tanulva belőlük jobb döntéseket hozhassak a jövőmmel kapcsolatban.
Tippek az osztálytalálkozódhoz
Mosolyogj! Egy megnyerő mosoly garantálja, hogy mindenki pozitívan álljon hozzád.
Keveredj! Ne csak azokkal beszélgess, akikkel régebben is. Ki tudja? Lehet, hogy új oldalukról ismersz meg másokat, és akár egy barátság is elindulhat.
Tiszteld a másikat! Ahogy téged sem szeretnéd, ha kritizálnának, te se tedd, inkább aktív figyelemmel hallgasd meg őket.
Tűnj ki a tömegből! Öltözz jól, és mutasd meg, hogy van stílusod.
Vigyázz az alkohollal! A gimis partikon még belefért a kelleténél több ital, de ez az este a közös emlékekről, és nem a pohár fenekéről szól.
Ne hazudj! Őszintén beszélj magadról, de csak azt oszd meg másokkal, amit igazán szeretnél.
Szerző: Bencsics Gábor Tamás
Instagram: @namastories_
