„Amikor azt hiszed, végre tiéd, amire a legjobban vágytál, rájössz, hogy az embernek mindig vannak új céljai. Sosem vagyunk elégedettek. Talán ez a legnagyobb hibánk… De lehet, hogy ez visz előre, ez inspirál” – így kezdődik Becca Prior harmadik könyvének ajánlója. Egy biztos: a könyvsorozatnak ebben a részében is bőven kijut izgalmakból, romantikából és túlfűtött jelenetekből.
Az LMBT irodalom hazai kiadása egyelőre meglehetősen gyerekcipőben jár: a külföldi művek közül kevés jut el hozzánk, a magyar szerzők közül még kevesebb jut el a publikálásig, a magasirodalom képviselőinek munkái között pedig éppen csak elvétve találunk meleg szálat tartalmazó műveket. Abba, hogy fentieknek pontosan mi az oka, most nem mennék bele, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a háttérben nagyon összetett, társadalmilag és történelmileg meghatározott folyamatok állnak.
Az irodalomra általánosságban jellemző az elmúlt években, hogy a népszerű munkák egyre inkább az úgynevezett new adult műfajból kerülnek ki. Ezek a könnyed hangvételű, de sokakat érintő érzelmi problémákkal foglalkozó művek a 18-30 év közötti korosztályt célozzák be, és nagy általánosságban az erotika is nagy szerepet kap bennük. A főhősök általában E/1-ben mesélik a történéseket, így a lehető legközelebbről élhetjük át velük együtt a felemelő szerelmet, a lesújtó bánatot és a forró szexuális együttléteket is.
Heteró főszereplőket felvonultató művekkel itthon is Dunát lehetne rekeszteni; ezekben a könyvekben a meleg szereplők maximum a shoppingolós legjobb barát szerepében tűnhetnek fel (az LMBT közösség többi tagjának megjelenéséről pedig ne is nagyon álmodjunk). Ezért tűnnek ki Becca Prior művei a hazai könyvpiacon: a One Direction fanfictionnek indult mű immár a harmadik köteténél jár, és az első könyv botladozásai után egyre inkább kezd alakulni az írónő stílusa és a történetvezetés is.
Miután főhőseink, Harry és Lewis az első két könyvben túlestek a szerelembe esés, majd pedig a családdal és a barátokkal való szembenézés viszontagságain (arról nem is beszélve, hogy a tanár-diák kapcsolat konfliktusát is meg kellett oldani), most már tényleg közös életükre koncentrálhatnak. Románcuk éppen egy éve tart a harmadik kötet kezdetén, és összeköltözésük természetesen felveti a kérdést, hogy milyen irányban folytatódik majd a kapcsolatuk.
Hogy elkerüljük a spoilereket, azt elmondjuk, hogy a rengeteg romantikus és szexi édeskettes mellett a második rész mellékszereplői most sem tűnnek el: Grace-től, az imádnivaló nagymamától kezdve az újonnan összeboronált Nasiron és Theodorán keresztül a fiúk kapcsolatát felkavaró Markig mindenki feltűnik a színen, és persze Atlantában még több izgalmas szereplővel találkozhatunk. A borító most egy egészen komoly utalást tartalmaz arról, hogy merre indul tovább a két ifjú szerelmes, hiszen kettejük alakja között feltűnik a puzzle-darabkákon egy vörös hajú kislány is.
Ami a stílust illeti, még mindig vannak iskolás frázisok és olyan bekezdések, amiket egy szorgalmas szerkesztő megrövidíthetne, viszont szerencsére végképp sikerült túllépni azon a szerkezeti problémán, hogy egy-egy történést egy az egyben végigkövethettünk a két srác szemszögéből, mert ez jelentősen megakasztotta a cselekményt. Az események fordulatosak, és bőven kijut vicces párbeszédekből, szívmelengetően édes randikból, no meg arcpirító erotikus kalandokból. Ami pedig a címben említett 1D-t jelenti: habár a One Direction-rajongás maradt, a karakterek talán kicsit több oldalról vannak megfogva, mint az első részekben. Persze még mindig mindenki tökéletesen gyönyörű, de ez már a műfaj sajátja, és ennek kapcsán egyetérthetünk Becca Prior szavaival, amik a Humen magazinnak adott interjújában hangzottak el két évvel ezelőtt: „Ha valaki olvas, nem baj, ha szép dolgokról olvas.”
