Romantikus kalandozás a Romantikus úton
A természet, a kultúra és a vendégszeretet hármasáról híres már csaknem 70 éve Németország legszebb útvonala. A Romantikus út (Romantische Straße) közel 400 kilométeren át kanyarog, az évente több millió látogatót vonzó tematikus turistaútvonal a legnépszerűbb az egész országban. Nem csoda, hiszen az önmagukban is ámulatba ejtő látványosságokat fűzi össze a lélegzetelállító természeti szépségekkel.
Találó elnevezését látogatói is megerősítik, amikor megpillantják az ékszerdobozként ragyogó középkori kisvárosokat, várakat és barokk kastélyokat. Az útvonal romantikus hangulatával szinte visszaröpít az időben, és ahogy haladunk északról délre, gyökeresen megváltozik körülöttünk a táj is. A folyóvölgyek, a termékeny szántóföldek és dús legelők helyét átveszik a sűrű erdők és az égbe törő hegycsúcsok. Korábbi németországi kalandozásaink során már érintettünk néhányat az út elképesztő állomásai közül: elég csak a XVII. századból itt maradt komplett középkori kisvárosra, Rothenburgra gondolni, a várakkal teli bajor vidékre, vagy épp Neuschwanstein mesebeli várkastélyára.
Nevével ellentétben az útnak kevésbé romantikus a története. A II. világháborút követően a szakemberek nagyon szerették volna valahogy újraépíteni a helyi turizmust. Egy városi legenda szerint az egész koncepció 1950-ben pattant ki egy előléptetésben bízó ügynök fejéből, hogy a régi római út nyomvonalát (nagyjából) követve hozzanak létre egy turisztikai attrakciót. Az első látogatók az itt állomásozó amerikai csapatokhoz köthetők, a katonák látogatóban lévő családtagjai és barátai haraptak rá először a marketingfogásra. Jó bornak nem kell cégér! – tartja a mondás, a háború utáni időkben azonban a német turizmusra nagyon is ráfért némi reklám.
Azt azonban nem nehéz megérteni, hogy a viszonylag fiatal Romantikus út miért is olyan népszerű. Akár gyalog, akár kerékpárral bárhol be lehet csatlakozni, és már egy-egy kis szeletét választva is barangolhatunk – a változatosság pedig garantált. A 28 települést átfogó útvonal összeköti Würzburg és Augsburg történelmi városát a három legszebb középkori városkával (Dinkelsbühl, Nördlingen, Rothenburg ob der Tauber), hogy aztán II. Lajos bajor király több kastélyát is érintve az Alpoknál érjen véget, az egykori füsseni kolostor kapujában. Hiába hosszú az út, eltévedni se lehetne a 400 kilométeren át gondosan kihelyezett, barna útjelző tábláknak köszönhetően, amik még japánul is jelzik a Romantikus utat.
Az összes érdekességet, amit az útvonal tartogat, nem lehetne röviden bemutatni, ezért csak néhány kiragadott példa álljon itt a korábban említett látnivalókon túl.
Würzburg: A városra egy nap is kevés lenne, a városháza, a dombtetőn álló erőd, a hozzá vezető öreg híd és a számos torony uralta óváros mellett a Világörökség részét képező érseki palota önmagában is nagy élmény. A von Schönborn hercegi családból származó érsekek akkora barokk kastélyt húztak fel maguknak, hogy sok ország királyi palotája elbújhatna mögötte.
Bad Mergentheim: Az egykori Német Lovagrend otthonaként szolgáló várkastélyt mindenképp érdemes felkeresni a húszezres városkában, amire 1826-ban rámosolygott a szerencse. Egy pásztor gyógyforrásokra bukkant a település határában, éppen akkor, amikor fellendülésnek indult a fürdőkultúra az országban. Száz évvel később a fürdőhelyet jelentő Bad előtag emiatt került a városka nevébe.
Harburg: Az alig hatezres település rejti Németország egyik legimpozánsabb középkori várkastélyát. A várat 1150-ben említik először, és különlegességét az adja, hogy soha nem szenvedett súlyos sérülést háborúkban. A szinte teljesen épen megmaradt erőd olyan erős középkori hangulatot áraszt, hogy Michael Jackson például egyszerűen meg akarta venni magának.
Hohenschwangau: A bajor királyok nyári rezidenciájaként szolgáló Hohenschwangau kastélytól alig két kilométerre, a szemközti hegyormon található a Neuschwanstein kastély is, így a meseszép épületek kettőse a kötelező látnivalók közé tartozik.
A bőség zavarával küzdve hirtelen nem is tudjuk, hogy a tavasz beköszöntével hol is kezdjük a kirándulást. Annyi azonban biztos, hogy akinek piros varázscipője van, azt engedjük a Sárga köves útra, de ha nekünk túracipőnk van, mi induljunk el bátran a Romantikus úton!