Roma LMBTQ sikersztori – Szegénységből kamerák elé – Interjú Váradi Lénárddal és Gagyi Gergővel

Lénárddal és Gergővel heteken keresztül szerveztük az interjút. Nehéz volt időpontot találni. Vidékre utaznak, dolgoznak, Gergő stúdiózik első dala miatt… és rögzíteni is akarták az interjút. A két roma fiú elképesztő mélységből küzdötte fel magát, hogy normális életük legyen. Ám nem állnak meg: álmaikat is megvalósítják, küzdelmeikről pedig dokumentumfilm készül. Így most életük fontosabb eseményeinél ott van egy-egy kamera is.

Váradi Lénárd és Gagyi Gergő neve egyszer már végigsöpört a magyar közéleten, miután az Abcúgon megjelent riportban nyíltan meséltek arról, mivel is kellett megküzdeniük homoszexuális romaként, szegényen, sokszor kitaszítottan, minimális segítséggel a családjaik részéről. Nehéz akadályokat kellett legyőzniük azért, hogy most békében élhessenek budapesti albérletükben, és minden nap legyen étel az asztalon. Habár úgy tűnhet, népmesei küzdelmük szép végszóhoz ért, a két fiú nem elégszik meg ennyivel – Lénárd és Gergő másért is küzd.

„Egy nő volt a listán, Oláh Katalin”

„Az az álmom, hogy készíthetek egy roma musicalt, egy játékfilmet, Gergő saját dalaival, a saját élettörténetünkről” – meséli Lénárd, aki csupán 16 éves volt, mikor megírta a forgatókönyvet, amiről mellesleg könyvet is terveznek kiadni. Mikor eldöntötte, hogy elkészíti az alkotást, tudta, hogy először támogatást kell hozzá szereznie. Egyenesen a Magyar Nemzeti Filmalapot hívta fel segítségért, akiktől kapott egy 10-15 producerből álló listát. „Nagyon megjegyeztem, hogy egyetlen egy nő volt a listán, Oláh Katalin. Gergő azt mondta, nem fog velem szóba állni. De most itt ülünk, és forog a dokumentumfilm.”

A dokumentumfilm pedig már egy éve készül. Kata ugyanis találkozott a fiúkkal, akik elmesélték neki múltjukat és persze jövőjüket, a tervüket a filmről. „Abban maradtunk, hogy segít megvalósítani a terveimet, de mindebből dokumentumfilmet készít, ami a legfontosabb, körülöttünk zajló eseményeket dokumentálja. A kamerák még egy darabig végig fogják kísérni az életünket, hogy végül kiderüljön, megvalósul-e a nagy álmunk, a játékfilm” – magyarázza Lénárd.

Borzasztóan nehéz kezdetek

Ha valóban meg akarjuk érteni a két fiú helyzetét, fontos, hogy ismerjük történetüket is. Gergőnek elmondása szerint szép gyerekkora volt, semmiben sem szenvedett hiányt. Ám 18 évesen nehezebbé vált az élet. Egy családtag nyereményjáték-szenvedélye miatt a család elvesztette az otthonát. Hitelt kellett felvenniük és albérletbe költöztek. „Onnantól kezdve kezdett az életem negatív irányba változni. Kezdtem felnőni, egyre nagyobb súlyok nehezedtek a vállamra. Már akkor éreztem, hogy más vagyok, ám ezt nehéz volt elviselni. Azt elfogadtam, hogy meleg vagyok – inkább azt nem tudtam elfogadni, hogy nem lehetek nem meleg.”

Gergő szerint a melegsége elfogadása roma származása miatt még nehezebb volt: „A roma kultúrában a homoszexualitás nem megengedett. A romáknál egy természetes folyamat kell hogy legyen, hogy a fiú felnő, megnősül, és családot alapít. A kultúránk szemben áll azzal, hogy valaki meleg legyen. Így egy meleg fiú nem lehet önmaga. Fél a kitagadástól, a bántalmazásoktól, a gúnytól, sok olyan dologtól, ami tönkreteheti a lelkét. Nálam ez be is következett.”

Mikor Gergő elmondta otthon, hogy meleg, a két fiú már együtt volt. Gergő anyukája kerítést tört, ordibált és fetrengett a földön. „Apámat sajnáltam. Láttam, hogy mennyire megviselte. Csak ült és nézett maga elé” – idézi vissza a nehéz pillanatokat. Gergőt utána az egész család kitagadta. Mennie kellett a háztól.

Támadások sora

Lénárd szerencsésebb volt. 16 éves volt, mikor anyja megtudta róla – elfogadta, ahogy elfogadta Gergőt is. Aki emiatt óriási elragadtatással is mesél a nőről: „Lénárd anyja nagyon jó lelkű, minden szülő példát vehetne róla. Egy rossz szava nincs hozzám, megkínál kávéval, étellel, én meg csak lesek. Nagyon ritka, hogy egy roma asszonynak ilyen hozzáállása legyen. Teljes mértékben le előtte a kalappal.”

Ám a környezet már nem volt ilyen elfogadó a fiúkkal. Bár személyesen nem igazán kötekedtek velük, a közösségi médiában – ahol szintén bátran felvállalták kapcsolatukat – bőven érte őket támadás: trágár kommentek és szidalmazások sora, sok esetben személyes ismerősöktől. Ám mindez csak megerősítette őket. Lénárdot az egész országot bejáró Abcúg-cikket követő kritikák például már semlegesen érintették: „Az életemben eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel a negatív vélemény. Szerencsére inkább pozitív leveleket kaptunk a cikk után.”

Havi 22 ezer

Miután Gergő munkát se kapott a kisvárosban, volt, hogy havi 22 ezer forintból éltek. Végül Budapesten egy építőipari cégnél alkalmazták, Lénárd pedig egy banknál helyezkedett el. Egy éven át ingáztak Tarján és a főváros között, míg végül sikerült Budapestre költözniük.

A főváros Lénárd álma volt, aki ekkor már tudta, hogy el akarja készíteni filmjét. Ezért pedig rendezvényekre is eljárt. Ezek egyikén ismerte meg Fődi Kittit, aki megírta a történetüket az Abcúgnak.

„Ha száraz, üres kenyeret eszek, akkor azt eszek”

Gergő eleinte nem örült a cikknek. Ám miután az írásnak óriási visszhangja lett és rengetegen keresték fel a fiúkat – fiatalok, akiknek reményt adtak és szülők, akik elmesélték saját helyzetüket –, fontos küldetéssé vált számára, hogy segítsen más melegeknek: „Aki olyan mélyen volt, mint én, és hagyja, hogy még mélyebbre süllyedjen, az ássa el magát. Ha valaki meleg, vállalja fel önmagát, álljon talpra és éljen. Ha nem is tud párkapcsolatban élni, de keressen munkát és albérletet. Ha kell, egyelőre ott alszom az utcán, és ha száraz, üres kenyeret eszem, akkor azt eszem. Hajléktalanszállón kell fürdenem? Akkor megteszem addig, míg helyre nem jön az életem.”

Gergő gondolatait Lénárd is erőteljesen támogatja és egyet is ért velük – hiszen a csatájukat ketten, közösen vívták meg. A srácok pedig máig harcolnak, és apró lépésekkel, de egyre közelebb és közelebb kerülnek céljaik eléréséhez.

Boldogság és esély másoknak

Gergőnek márciusban érkezik első dala, a Boldogság, mely a magány nehézségeit dolgozza fel, szexuális orientációtól függetlenül. A dal – amelyhez reméli, videóklip is készül majd – fontos szerepet fog kapni Lénárd filmjében is, amihez éppen a támogatásokat gyűjtik – külföldről. Érzésük szerint ugyanis a Magyar Nemzeti Filmalap egy roma filmet még csak-csak támogatna, ám egy meleg romákról szóló alkotást már nem igazán.

Holott nemcsak azért akarják elkészíteni a filmet, hogy történetüket vászonra vigyék és felhívják a figyelmet az LMBTQ romákra. Fontosnak tartják azt is, hogy a filmben eddig a reflektorfényből kiszoruló tehetségeknek is szerepet adjanak, így megadva nekik az esélyt az érvényesülésre. Mint mondják, nem akarnak a filmbe nagy neveket, hiszen „nekik már bejött az élet.”

Új terv: a színház

Ám Lénárdnak közben más tervei is vannak „Voltam a Független Színházban Lovas Emília darabján, ami roma fiatalok igaz élettörténetét mutatja be. A színházigazgatóval beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha a mi történetünk is helyet kapna az előadáson. A jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Ha a Független Színház járhatja majd az országot ezzel a darabbal, akkor lehet, hogy mindennek én is a részese lehetek.”

És közben persze tovább dolgozik a musical forgatókönyvén is, amihez már Kemény Zsófia írótól is kapott segítséget. A fiúk küzdenek és dolgoznak, a kamera pedig forog tovább. Reméljük, a film vége pedig happy end lesz. Bár kicsit már most is az.

Szerző: Kanicsár Ádám András

https://www.instagram.com/kanicsar/

Képek: Zsidek Tibor

https://www.instagram.com/tibor_zsidek/