Idén volt ötven éve, hogy New York városa helyt adott az első hivatalos pride felvonulásnak. Sajnos a koronavírus járvány miatt az idei kerek évfordulón a világ majdnem minden hasonló rendezvénye elmaradt, érdemes azonban felidézni néhány pillanatot a pride mögött álló évtizedekből.
Az itt látható fényképek Shawn Waldron és Bob Ahern aktivisták gyűjteményéből származnak és New York pride rendezvényeibe adnak betekintést.
Az első nem hivatalos pride felvonulásra 1969. július 27-én, egy hónappal a Stonewall-lázadás után került sor. A New York-i eseményen körülbelül kétszázan vettek részt és inkább volt spontán gyülekezés, mint szervezett demonstráció.
Az első hivatalos pride felvonulásra egy évvel később szintén New Yorkban került sor. Több, mint egy tucat szervezet vett részt a szervezésben. A hónapokon át tartó előkészítést követően végül 2000 ember vonult utcára a Christopher Street Liberation Day nevű eseményen.
A Gay Pride, valamint Gay Power jelszavak is 1970-ből eredeztethetőek.
Fénykép 1973-ból, a STAR (Street Transvestites Action Revolutionaries) tagjairól. A szervezetet Sylvia Rivera és Marsha P. Johnson alapította – Johnsonról néhány hónappal ezelőtt New Yorkban parkot is elneveztek. Az általuk létrehozott otthon olyan fiatalokat fogadott be, akiket szexuális orientációjuk, vagy nemi identitásuk miatt szüleik kitagadtak.
1974-től a pride szervezők a Gay Liberation Day kifejezést kezdték használni. 1972-től egyre több LMBT-fiatal támogató családtagja is feltűnt a felvonulásokon, különösen olyanoké, akik korábban homofób, vagy transzfób erőszak áldozatai voltak. Az itt látható fénykép Dick Ashworth-ról készült 1974-ben, aki feleségével, Amy-vel vett részt a pride-on. Amy a hetvenes években az egész országot bejárta, hogy segítségen létrehozni a támogató szülők szervezetének (PFLAG) helyi sejtjeit.
A nyolcvanas évek első felére a New York-i pride a legnagyobbá nőtte ki magát. A résztvevők között egyre több híresség is felbukkant és a hetvenes évek tiltakozását egyre inkább az ünneplés hangulata váltotta fel.
De viharfelhők is gyülekezni kezdtek: nevet kapott az AIDS, amely akkoriban elsősorban meleg férfiak között terjedt és 1983-tól aktivisták már a stigmatizáló előítéletre és az egyre drámaibb halálozási adatokra is felhívták a figyelmet.
Miután az amerikai kormány részéről éveken át nem érkezett hatékony válasz az AIDS-re, a pride rendezvények az egyre türelmetlenebb tömegeknek köszönhetően ismét egyre radikálisabbá és politikaibbá váltak. A fotó 1988-ban készült.
1989-től vált használatossá a parade kifejezés. Az emlékezés és tiltakozás mellett jelen volt az ünneplés is. Az LMBT-közösség mellett növekvő számban vettek részt a felvonulásokon ally-ok, azaz heteroszexuális támogatók.
A résztvevői létszám a kilencvenes években tovább nőtt. Az AIDS elleni küzdelem pedig egy cseppet sem hagyott alább. Ezen az 1991-es fényképen az ACT UP szervezet tagjai a manhattani Szent Patrik Székesegyház előtt tiltakoznak, több pénzt követelve AIDS-kutatásra.
Brenda Howardnak, „a Pride Anyjának” köszönhetően a pride felvonulást 1970-től kísérték egyéb rendezvények is. Ezek közül az egyik legismertebb és legnépszerűbb a Dyke March volt, amelyen nagy számban vettek részt leszbikus nők. Minden évben a fő felvonulás előtt egy nappal, szombaton tartották és 1993-ban új erőre kapott, miután sokan nemtetszésüknek adtak hangot, amiért a vasárnapi felvonulás kezdi elveszíteni politikai élét és egyre inkább bulivá alakul át.
A kilencvenes években az AIDS elleni küzdelem mellett egyre nagyobb figyelmet kapott a queer és transz emberekkel szembeni szexuális erőszak, valamint a gyűlöletbűncselekmények megugró száma miatti tiltakozás.
A kétezres évek pride felvonulási a házassági egyenlőség követeléséről szóltak. A legörömtelibb a 2015-ös volt: a Pride Hónap kezdetén Barack Obama kijelentette, hogy támogatja az azonos nemű párok házasságát, június 26-án a Legfelsőbb Bíróság határozatában mind az 50 szövetségi államra kiterjesztette a meleg és leszbikus párok ehhez való jogát.
