A dél-koreai LMBTQ tinik nagyobb eséllyel válnak iskolai zaklatás áldozatává, mint heteroszexuális társaik, és körükben az öngyilkosság előfordulása is gyakoribb.
Nagyszabású egészségügyi felmérés keretében négy év alatt 129 ezer tinédzsertől gyűjtöttek adatokat Dél-Koreában. Az önbevalláson alapuló kérdőíveken az erősen homofób ország diákjainak 0,6 százaléka jelölt romantikus vagy szexuális kapcsolatot saját neméhez tartozóval.
A felmérés megállapításai lehangolóak. A vizsgált 12-18 éves korosztályban az LMBTQ diákok hetero társaikhoz képest tízszer nagyobb arányban számoltak be elszenvedett lelki vagy fizikai agresszióról. A koreai iskolákban egyébként is óriási méreteket ölt az iskolai zaklatás jelensége. A konfuciánus hagyományoknak megfelelően az életkor és a hierarchia tisztelete mindenek felett állnak, és ezek a zárt közösségekben extrém módon felerősödhetnek, az osztályhierarchia aljára kijelölt áldozatokat aztán a többség előszeretettel kínozza. Ráadásul sok felnőtt a mai napig úgy véli, hogy az elszenvedett iskolai bántalmazás csak hozzájárul az egyén társadalmi alkalmazkodóképességéhez, így az áldozat esetenként a tanároktól se számíthat segítségre.
Az LMBTQ tinik 14,4 százaléka használt már kábítószert, míg a heteroszexuálisoknak csupán az 1,3 százaléka. A szám annak fényében különösen magas, hogy Koreában az egyszeri drogfogyasztás is karriereket tehet tönkre. A rajtakapott diákokat nem egyszer az iskolából is kicsapják, akiket az oktatási rendszer intézményei ezután nem fogadnak be, a diákok így külföldre kényszerülnek befejezni a tanulmányaikat. (Már ha meg tudják fizetni.)
Sokkoló, de több mint negyedük számolt be arról, hogy legalább egyszer volt már öngyilkossági kísérlete, ez az arány még a heteroszexuális diákoknál is 7,8 százalék. Világviszonylatban a koreai öngyilkossági ráta az egyik legmagasabb, ehhez járul hozzá a diákok esetében az oktatási rendszer nyomása.
Néhány éve még hétfőtől szombatig tartott a tanítási hét. Ma ez már a hétfőtől péntekig tartó időszakra korlátozódik, de maradt a napi 16 órányi(!) tanóra, előkészítő és különóra. Az oktatási rendszer a brutális méretű versenyre épít (ahogy később a helyi munkaerőpiac is), majd a középiskola végén a hírhedt egyetemi felvételi teszt következik, ami egy életre meghatározhatja bárki jövőjét. A folyamatos nyomás miatt a koreai diákok között ezért eleve magas az öngyilkossági arány.
A koreai LMBTQ tinik helyzete a fentiek fényében egészen rémisztő. A szöuli Leszbikus Tanácsadó Központ munkatársai ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a kérdőívben csupán arra kérdeztek rá, hogy az adott illetőnek volt-e már szexuális tapasztalata azonos neművel, vagy volt-e már szerelmes azonos neműbe. Így azonban a tapasztalatlan, vagy önmaguk elfogadásával még küzdők teljesen kimaradtak a felmérésből:
„- Egy szexuális kisebbség tagjának lenni épp elég stresszes egy tinédzsernek. Főleg olyan életkorban, amikor még erősen függenek a szülőktől érzelmileg és anyagilag is. A koreai szülők azonban nem biztos, hogy el tudják fogadni a gyerekük orientációját. Ez egy nagyon összetett helyzet. Jó lenne előbújni a szeretteinknek, de esetleg az egész család erősen homofób. Sok helyi tini fél ettől, rettegnek az előbújás következményeitől. Mások szégyellik magukat és sajnálják a szüleiket. Mindez nagyon nyomasztó tud lenni. De ezek a gyerekek nem a nemi identitásuk miatt válnak áldozattá, nem ezért gondolnak öngyilkosságra! A folyamatos elutasítás és diszkrimináció az oka, amivel mindennap meg kell küzdeniük, valamint a magány, és hogy nem várhatnak segítséget. Nem csoda, ha ez felőrli őket.”
A koreai társadalomban a mai napig erős tabunak számít a homoszexualitás. Egy 2013-as közvélemény-kutatás szerint a dél-koreaiak 59 százalékának az a véleménye, hogy a társadalomnak nem lenne szabad elfogadnia a homoszexualitást, míg 39 százalék szerint el kell fogadnia. Az azonos neműek házasságát ugyanakkor 67 százalék ellenzi, és csak 25 százalék támogatja.
A fentieket árnyalja, hogy eközben minden idők egyik legnépszerűbb dél-koreai mozifilmje A király és a komédiás című kosztümös-történelmi dráma, amelyben szerelmi háromszög alakul ki a férfi főszereplők között. Sokat elmond, hogy a 2005-ös bemutatás idején még 48 milliós országban 12 millió mozijegyet adtak el a filmre.
A helyzet, ha lassan is, de pozitív irányába változik. Az említett munkaerőpiaci versenyben már nem csak a jó nevű egyetemen szerzett diploma számít alapkövetelménynek egy állásinterjún, hanem a külföldön szerzett munkatapasztalat is. Az így időlegesen külföldre kényszerülő, egyébként is nyitottabb fiataloknak köszönhetően egyre elfogadóbbá válik a koreai társadalom.
