Az orosz elnök is felszólalt a Valdaj Klub nevű moszkvai politikai tanácsadó szervezet szokásos éves rendezvényén. Vlagyimir Putyin többek között beszélt az orosz–amerikai viszonyról, az európai gázvezetékekről, az ENSZ-ről, de szót ejtett a „genderideológiáról” is.
A Szocsiban tartott rendezvényen Putyin hangsúlyozta, hogy országának ragaszkodnia kell saját „szellemi értékeihez és történelmi hagyományaihoz”, miközben távol kell tartania magát a nyugati „szociokulturális zavaroktól” – idézi az orosz elnököt a The Washington Post.
„Nyugaton egyesek úgy vélik, hogy saját történelmük egész oldalainak agresszív törlése, a többség fordított diszkriminációja a kisebbségek érdekében a közmegújítás felé való elmozdulást jelenti. Ehhez joguk van, de mi arra kérjük őket, kerüljék el hazánkat. Mi máshogy látjuk a dolgokat.”
„De amikor arra tanítják a gyerekeket, hogy egy fiúból lehet lány és fordítva, az szörnyűséges, és ez már az emberiesség elleni bűncselekmény határait feszegeti.”
Az orosz elnök úgy véli, hogy a transz jogok támogatói „olyan alapvető dolgok megszüntetését követelik, mint az anya, az apa, a család vagy a nemi különbségek.”
A transzneműek kapcsán az a Putyin beszél emberiesség elleni bűncselekményekről, akinek országa ezeket ténylegesen el is követte: a Politico cikke részletesen összegyűjti, hogy a szíriai orosz beavatkozástól kezdve a második csecsen háborún át a kelet-ukrajnai harcokig, valamint az orosz ellenzéki politikusok, újságírók, üzletemberek rejtélyes haláláig elég hosszú a lista.
Ami pedig „az orosz történelmi hagyományokhoz való ragaszkodást” illeti, valamint az oroszok megvédését az LMBTQ emberektől, az szólamok szintjén hangzatos, csak épp veszélyes terep: Amikor Sigismund von Herberstein a Német-római Császárság követeként a 16. században többször is Moszkvában járt, megállapította, hogy a homoszexualitás minden társadalmi rétegben elterjedt jelenség. Amikor 1568-ban az angol költő, George Turberville utazott oda, Rettegett Iván uralkodása idején nem a vérengzésen, hanem az orosz parasztok nyílt homoszexualitásán borzadt el. Az azonos neműek közötti kapcsolatot nem kezelték bűncselekményként – majd csak Nagy Péter modernizációt célzó reformjai importálták a törvényi homofóbiát az országba. A cári Oroszország végnapjaiban a büntető törvénykönyv tiltotta ugyan a férfiak közötti szexuális kapcsolatot, jóllehet már csak ritkán szereztek neki érvényt. Furcsa is lett volna, hiszen ebben az időben II. Miklós cár nagybátyja, Szergej Alekszandrovics nagyherceg férfiakkal folytatott viszonyairól már egész Moszkva tudott.
