Mit jelent pontosan az a szó, hogy leszbikus? Nem definíció szerint, persze, hanem mit jelent nekünk, leszbikusoknak? És mit jelent a társadalomnak? Mit jelent a hétköznapi életben leszbikusnak lenni? Mit jelentett tíz, vagy húsz évvel ezelőtt és mit jelent napjainkban? Hogyan változott, bővült a szó jelentéstartalma számunkra és a társadalom egyéb rétegei számára? És mit jelent személy szerint neked, a te életedben? Az L betűs szó workshopon körbejárjuk a szó minden szegletét.
Időtálló leszbikusok
A leszbikusság létezése soha nem volt vitatott tény, mindezt írásos és tárgyi emlékek sora igazolja. Viszont az, hogy a világtörténelem különböző korszakaiban hogyan viszonyult a többségi társadalom, és hogyan viszonyultak maguk a leszbikusok önmagukhoz, változatos képet mutat. Az éppen aktuális vallási, politikai nézetek minden korban nemcsak társadalmi változást, hanem ítéletet, megkülönböztetést is hoztak magukkal, nem csupán a meleg férfiak, hanem a nők számára is. Rejtőzködés, alkalmazkodás, megalkuvás volt sokáig e változások hozadéka a leszbikusok életében is – gyakran sokkal erősebb láthatatlanság, mint a meleg férfiak esetén. (Talán ezért is lepődnek meg többen, amikor napjainkban válik világossá egy-egy ismert női alkotó, vagy történelmi, politikai személyiség szexuális orientációja.)
Ha a hazai viszonylatokat vizsgáljuk, még a közelmúltat, a jelent is átszövik a leszbikusokkal kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek. Nézzük csak meg az Eltitkolt évek című dokumentumfilm szereplőit: a hetvenes, nyolcvanas években, abban a politikai közegben, társadalmi szférában a leszbikusok szinte teljesen láthatatlanok voltak. A személyes életutakon is nyomot hagyott a negatív megítélés és a láthatatlanság okozta nehézség. Nem voltak nyíltan elfogadott meleg, vagy melegbarát szórakozóhelyek, olyan terek, ahol a leszbikus közösség tagjai találkozhattak, ismerkedhettek volna.
Kilépni a nyilvánosság elé, bevonulni a köztudatba kizárólag egyéni, közösségi és politikai harcok árán sikerült, majd tíz évvel később, már a rendszerváltás után. A kezdeti fogadtatás ekkor sem volt túl szívélyes, és azóta is hullámzó. A leszbikusok helyzete és megítélése ma már más képet mutat, mint a rendszerváltás előtt, vagy közvetlenül azután, ám ez a más pozitív és negatív felhangokat is hordoz.
Lázadó leszbikusok
Pár tíz évvel ezelőtt még nem volt ennyire köztudatban a leszbikusság. Manapság már nagyobb a láthatóságunk, így az elfogadottság is. A nagyobb nyitottság ugyanakkor markánsabb előítéleteket is szül. Tehát ez egyik oldalon ott az elfogadás, míg a másikon egyre csak hízik a homofóbia. A sztereotípia, hogy aki leszbikus, az nem kell a férfiaknak (holott definíció szerint épp fordítva), meg a heteró férfifantáziák pornón érlelt leszbikus képe. Ezért lehet bennünk egy folytonos belső harc, egy állandó feszültség azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan mondjuk el másoknak. Hogy elmondjuk-e. Megterhelő, amikor folyamatosan gondolkodni kell ezen, hiszen több dolog függvénye lehet, és az egyes helyzetekben ott és akkor el kell dönteni, hogy éppen lényeges, vagy nem lényeges-e erről beszélnünk. Hiszen, ha valaki felvállalja önmagát, akkor valahogy ki kell lépni a nyilvánosság elé. Ez lehet egyfajta kényszer is: lehet olyan pont, amikor ki kell állni magunkért, a párunkért, a közösségünkért. És még ilyenkor sem egyformán reagálunk. A bujkálás időnként még mindig szükség, míg a felvállalás gyakran lázadásnak minősül. Márpedig különös helyzet az, amikor lázadásnak minősül, ha az vagyok, aki vagyok.
Némelyünknek ezért válik fontossá az aktivizmus. Mit jelent leszbikusnak lenni aktivistaként, voltaképp társadalmi szerepet vállalva? Identitást. Jelen lenni egy leszbikus szervezetben, kiállni az emberi jogok, az esélyegyenlőség mellett, tenni ezért, a szabadidőnket rááldozva, nem keveset. Ekkor ez már nem csak arról szól, hogy kit szeretek, kivel szexelek, és az illető milyen nemű. Persze az aktivisták között is vannak, akik egy szervezet tagjaiként, nyíltan élnek, és vannak, akik a mai napig láthatatlanok, a háttérből segítenek – sokszor azért, hogy egyszer ők is felvállalhassák magukat, ha nem is aktivistaként, de emberként, a közvetlen környezetük, akár a családjuk, barátaik előtt.
És ahogy a leszbikus nő minden heteró férfifantáziák legvágyottabja, a leszbikus aktivista a homofób férfi legijesztőbb rémálma. Talán csak a feminista fogható hozzá.
Eközben külföldön
Vajon milyen volt, és milyen most a leszbikusok helyzete, megítélése, szerepvállalása Európa más országaiban, vagy akár a tengeren túl? Érdemes kitekintenünk a hazai mezsgyéből, mert az L betűs szó igencsak változatos képet mutat külföldön is.
A workshopon ezeket a változó képeket meg is vizsgálhatjuk a két meghívott vendég, Antonia Burrows és Anne Stalfort társaságában. Antonia a Nane (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület alapító tagja volt a ’90-es években. Anne jelenleg aTransInterQueer Berlin-nél dolgozik. Antonia az USA-beli viszonylatokról, leszbikus szerveződésekről mesél majd, Anne pedig a németországi helyzetről, változásokról fog beszélni. Többek között arról is, hogy a leszbikus, mint politikai kategória ott már kissé elavultnak számít. Napjainkban a queer identitás indult hódító útjára.
De mi maradjunk a ránk vonatkozó kifejezésnél. És ezt még a végére érdemes betűznöm. Hiszen a szó maradt, a jelentése pedig erősödött. És az évek múlásával az ismeret is, tágítva a szűklátókörűséget. Már ami a leszbikusokról alkotott véleményeket illeti. Nekünk pedig sikerült kilépni abból a kalligrafikus keretből, amivel a megkülönböztetés jegyében akartak határolni. És amit egy olyan kép köré vontak, ami csupán csak sejtet, de közben nem láttat. Az a jó, hogy ezt a képet most már egyénileg és közösen is gazdagíthatjuk saját vonásainkkal. A keret pedig rugalmas, hiszen a kép mérete a téma lényegéből adódóan egyre csak, nő. Láthatóan. Neked mit jelent az L betűs szó? Szállj be, betűzd le, mondd el a workshopon!
Tarts a sokszínű leszbikusokkal a LIFT-en!
Szerző: Mihu
A 10. LIFT programfüzete elérhető: http://www.labrisz.hu/10-lift-programfuzet
A LIFT szervezés és az egyes workshopok részleteiről tájékozódhatsz a fesztivál Facebook oldalának összegző eseményében: https://www.facebook.com/events/639516186151291/
A workshopokról a Humen Magazinban megjelent cikkek alapját képező rádióinterjúk itt meghallgathatóak: https://soundcloud.com/user-527025817
Köszönet a támogatásért Nyári Julinak és a Rádió Q munkatársainak!
A fotók illusztrációk. Fotós: Erdélyi Tea, a Donna Gottschalk-kép forrása: http://notinthehistorybooks.tumblr.com/
