2016. november 21-én 19 órától újra látható Budapesten, a Spinoza Színházban a Junior Príma díjas Nagy Dániel Viktor és a Faludy György-díjas Győrei Zsolt zenés estje, a Nyíló combok erdein túl.
“Ez a Velemi Névtelen különös, titokzatos figura. Egyesek még a létezését is vitatják, mások az első nyugatos költőnket ünneplik a még Balassi előtt élt fenegyerekben. De talán nem is az számít, létezett-e csakugyan, vagy csak kellett volna léteznie. A mű a fontos: a sokszor pimasz, sokszor pajzán, sokszor panaszkodó versek, amelyek nemcsak a mohácsi csatától Kőszeg ostromáig, de a kéjsóvár kocsmatündérektől a fehérmájú grófnékig, a virgonc örömtől a lankadt mélabúig vezetnek. A nemrégen fellelt és kiadott vékonyka, helyenként mégis vaskosnak bizonyuló verseskönyv elevenedik meg előttünk ezen az estén.”
A Nyíló combok erdein túl Győrei Zsolt irodalomtörténész A Velemi Névtelen versei és levelesládája című kötetéből született verses-zenés est. Az előadásban a 16. századi magyar nyelvhasználatnak megfelelően csendülnek fel hol olvasva, hol énekelve, hol pedig szavalva pimaszabb, erotikusabb, néhol szomorkás, de mindenféleképp mosolygásra okot adó írások. Maga az iró is részt vesz a darabban, Nagy Dániel Viktor énekes, gitáros és szavaló előadása mellett. Az előadással kapcsolatban Nagy Dániel Viktor válaszolt a kérdéseinkre.
Miért fontos neked ez az előadás?
Egyrészt mert az író, Győrei Zsolt egyetemi tanárom volt és megtisztelt a bizalmával, hogy engem kért fel a verseiből csinálni közösen egy zenés-verses estet. Másfelől azért, mert nem találkoztam még nyelvezetében ennyire korhű, megfogalmazásában mégis mai szövegekkel. Kedvelem Zsolt, vagyis a velemi névtelen költő humorát, nyelvi leleményességét. Ez az előadás olyan, mint egy őszi napon bebugyolálva, gyertyafénynél olvasni egy jó könyvet: Különös világot teremt, ami, miközben hallgatod, körülölel az intellektusával és megmelengeti a szíved emberiességével. Egy sosem-volt, középkori költő azt mond, amit akar. Szókimondása és kacérsága pedig sokszor helyettünk válaszol az élet nagy kérdéseire nemes egyszerűségével. Valami ilyesmi az, ami miatt szeretem ezt az előadást. És nem mellesleg a zene, az éneklés, amin keresztül még érzékibben tudom megmutatni ezt a világlátott figurát.
Van-e kedvenc Velemi sztorid?
Persze, hogy van! Amikor a költő megszeplősíti a nyomdász egy leányrokonát, mégpedig éppen annak esküvője napján, majd mikor erre rájön az illető, nem mondja el ugyan a férjnek, de bosszúból nem nyomatja ki a költő verseit. De szerencsére nem csak az ezt megfogalmazó, válogatott káromkodásokkal és rosszkívánságokkal teli levél hangzik el az est folyamán, hanem az erre válaszul írt, igen ízes, pofátlan vers is, ami egyszerre stílszerű és nagyon mulatságos.
Milyen kapcsolat van közted és a Tanár úr között?
A színpadra állítás folyamán kikerülhetetlen volt a leplezetlenül megnyilvánulás egymás előtt és hogy őszintén segítsük a másikat a meglátásainkkal. Végtére is gyakran egy nappaliban, pipázás közben, beszélgetésekkel tarkítva dolgoztunk, amíg el nem készült a műsor. Ő nekem segített a versek személyessé tételében, én pedig Őt segítettem a levélrészletek felolvasása közben. Mindkettőnk számára egyfajta intim, személyes közeget teremt ez az előadás, amiben már mint cinkosok veszünk részt, egymás oldalán.
Kiknek szánod ezt az előadást!
Valójában mindenkinek, aki egy kicsit másféle, mondhatnám, tartalmas és intellektuális kikapcsolódásra vágyik. Aki nem rest figyelni a kurta szófordulatokra és aki örömét leli az irodalom hallgatásában és vele együtt a zenében, amin keresztül megszólaltatjuk ezt a sosem-volt költőt, egy sosem-volt élet mégis ismerős emlékeit.
Az előadás 2016. november 21-én 19 órától látható a Spinoza Színházban.
A nyíló combok erdein túl – trailer
„Ez a Velemi Névtelen különös, titokzatos figura. Egyesek még a létezését is vitatják, mások az első nyugatos költőnket ünneplik a még Balassi előtt élt fene…
