„Nemcsak fogja magát, megszépül és megoldódik az élete, mert ez így önmagában hazugság. Ezért igenis tenni kell valamit”

— Ivanics Tamás bábművész A rút kiskacsa című darabról.

A színházon belül a báb egy igen sajátos műfaj. Rengeteg lehetőséget rejt magában, igen sokoldalú, akárcsak egyik művelője, a színész-rendező Ivanics Tamás.

Ciróka Bábszínház Kecskeméten, Manna és AppArt Budapesten. Ezeken a helyek próbálsz, játszol folyamatosan. Csak gyerekeknek készülnek bábelőadások?

Pár éve beindultak az előadások a Cirókában középiskolásoknak is. Amikor odakerültem, láttam, hogy mennyire jó színház, mennyire jó energiák működnek ott, és közben szakmailag is magas színvonalat képvisel. Nagyon nyitott szellemiségű hely. A báb egy sajátos műfaj, és mégis, ha valaki a bábról hall, az első, ami eszébe jut, az a régi vonalú bábjátszás. Amikor a paraván mögött az aranyos kis figurák rohangálnak, fura mese-hangon nyekegnek, és nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy emellett, amit természetesen nagyon magas színvonalon is lehet művelni, ezer más dolog van a bábszínházban, és minden korosztálynak lehet készíteni bábos eszközökkel előadásokat.

Hogyan kerültél közel ehhez a műfajhoz? Amikor a kis Tomi kijárta az óvodát, iskolát, hogyan határozta el, hogy márpedig bábszínész lesz?

Nyolcadik utáni nyáron Egerben létrejött egy gyerek-musical, és akkor éreztem, hogy jól esne nekem ott ugrabugrálni a színpadon. Jelentkeztem, amikor szereplőket kerestek, és szerelem lett első látásra. A Gárdonyi Géza Színházban is egyre több előadásba kerestek gyerekszereplőket, és ahová tudtam, bepofátlankodtam. Aztán maguktól is hívtak, elkezdtem színjátszó szakkörbe járni. A középiskolás évek alatt már teljesen természetes volt, hogy felvételizni fogok a Színművészetire.

És innen már egyenes volt az út a bábszínházhoz?

Felvételiztem többször is, hol tovább jutottam a rostákon, hol nem. Elkezdtem járni Egerben magyar-kommunikáció szakra, közben az egri bábszínház akkori igazgatója, Lengyel Pál fiatalokat keresett a társulatába és beindított egy bábstúdiót is. Ott kezdtem el tanulni, akkor zúgtam bele teljesen a bábba. Rájöttem arra, hogy borzasztóan izgalmas, és hogy velük mennyivel sokrétűbben tudok gondolkozni a színpadon. Akkor már tudtam, hogy indítanak bábos osztályt az egyetemen és oda felvételiztem. És akkor fel is vettek.

A Manna Produkcióval most játszol egy egyszemélyes darabot, A rút kiskacsát.

A Mannával már sokéves a kapcsolatom, így tavaly felmerült, hogy csinálok egy szólóelőadást is. Ezután jött a rút kiskacsa története. Nagyon fontos volt nekem, hogy valami nagyon személyes legyen, tudjak magamból táplálkozni. Világéletemben volt egy adag kisebbségi komplexusom, amiket elkezdtem levetkőzni az évek alatt, de emiatt nagyon jól tudok kapaszkodni a történetbe. Miután megtaláltam magamnak a csajokat (Lázár Helga rendező és Fabacsovics Lili író, dramaturg) kicsit bele is nyúltunk az eredeti történetbe. Nemcsak fogja magát, megszépül és megoldódik az élete, mert ez így önmagában hazugság. Ezért valamit igenis tenni kell. Általánosan hangzik, de itt az volt a legfontosabb gondolat, hogy nem szabad feladni, és arra kell gondolni, hogy az én gondolataim és érzéseim is ugyanolyan érvényesek, mint bárki másé.

Van álomdarabod, amit szeretnél megrendezni vagy eljátszani?

Most éppen egy álomrendezésre készülök – a Hamlet a szívügyem, eddigi életem legnagyobb feladata, hiszen a világirodalom egyik legnagyobb és legfontosabb alkotásáról beszélünk. Ha most azt kérdezed, hogy mi az álomszerep vagy -rendezés, akkor inkább témát tudok mondani, mert az évek óta forgott a fejemben, hogy valamit kifejezetten a felnőtté válásról csináljak. Itt vannak a kamaszok, akik küzdenek ezzel a szerencsétlen állapottal, tolja feléjük az elvárásokat a világ. Erre kerestem anyagot éveken keresztül, majd egyszercsak Hamlet bekopogtatott.

Ha egyet kellene választani, mi volt az, amit eddig a legjobban szerettél játszani?

Az Állampolgári ismeretek, talán az volt a legnagyobb szerepem. Egy meleg, megfeleléskényszeres, fiatalságában és identitásában elveszett fiút kellett megformálnom, akit Tominak hívtak. Egy osztályközösség története volt. Itt is találtam párhuzamot, tudtam magamból táplálkozni. (nevet) Egyrészt hatalmas feladat volt, másrészt pedig iszonyatosan izgalmas emberekkel hozott össze a sors. A Kaposvári Biennálén meg is kaptam érte a legjobb színész díját, az eddigi egyetlen díjamat.

Csinálsz ezer dolgot, egész nap alkotsz. A színház alapjaiban meghatározza a magánéletet, kapcsolatokat, más az időbeosztás. Te hogy vagy ezzel?

Valóban nagyban befolyásolja. Van párkapcsolatom, márciusban leszünk két évesek. Nem egyszerű, ő is ezzel foglalkozik, voltak már hullámvölgyek, de mindig arra jutok, hogy a legjobb emberrel vagyok, és megéri a kitartás.

Bali V. Gergő

Instagram: @tisztaegenszivarvany