Jaimie Wilson női testbe született, ma pedig nemcsak az LMBTQ társadalom egyik leghíresebb, de egyik legjóképűbb férfi képviselője, aki ráadásul szorgalmasan építi zenei karrierjét. Vallásos környezetben nőtt fel Michiganben, majd rengeteg küzdelem után 19 évesen bejelentkezett egy fodrászhoz, levágatta hosszú haját és férfiruhában ment haza. Családja kitagadta, ő maga pedig elkezdte a hormonkezeléseket és a nemi megerősítő műtéteket, átalakulásának folyamatát pedig bátran mutatta be a közösségi médiában. Jaimie világhírű lett, milliók példaképe. Idén a Sziget Fesztiválon is fellépett zenészként, majd a Magic Mirror színpadán megpróbáltatásairól is beszélt. És leült velünk is egy interjúra. Mesélt az életéről, hogy kinek mit kellene tennie egy szebb világért, üzent a szülőknek, és szóba került Donald Trump és Caitlyn Jenner is. És persze a zenéről sem feledkeztünk meg.
Játsszunk egy játékot! Mondok egy számot, te pedig képzeld el, hogy annyi idős vagy! Meséld el, mit látsz, mit érzel! Öt éves vagy.
Ötévesen össze voltam zavarodva. Lány voltam, de fiú akartam lenni. Épp próbáltam rájönni, ki vagyok. Még nagyon-nagyon fiatal voltam, de össze voltam törve.
Mit mondanál most az ötéves énednek?
Inkább a szüleimnek üzennék. Szeressétek a gyereketeket úgy, ahogy van, és csak engedjétek, hogy azt csinálja, amit akar. Csak hallgassátok meg.
15 éves vagy.
Össze vagyok zavarodva, hogy mit művel a testem. Nagyon zavarba ejtő volt nőként átesni a pubertáson. Ekkor már biztosan tudtam, hogy férfi vagyok.
Most pedig életed egy nagyon érdekes időszakába érkezünk: 19 éves vagy. Mi történt?
Levágattam a hajam, végre olyan ruhákat viseltem, amiket akartam, elkezdtem a hormonterápiát, elkezdtem férfiként beszélni és boldog voltam. Elkezdtem azzá válni, aki mindig is voltam.
Mik voltak a terveid? Gondoltad valaha is, hogy idáig jutsz? Az USA-ban születtél, most pedig itt vagy Magyarországon egy nemzetközi fesztiválon, és a világ összes transzgender embere nevében nyilatkozol.
Mikor elkezdtem az Instagramon dokumentálni az átalakulásom, nem hittem volna, hogy bárkit is érdekelni fog. Inkább magam miatt kezdtem el, hogy halljam a hangom változását, lássam, hogyan változik az arcom. Nagyon fontos, hogy ez nyilvánosan zajlott le. A láthatóság együtt jár az elfogadással. Nagyon boldoggá tesz, hogy egy lehettem a többi hasonló ember között. És remélem, még sok ilyen lesz.
Volt olyan álmod, hogy egyszer transznemű ikon leszel?
Igen, volt. Amikor elkezdtem az átalakulásom, utánanéztem sok más transznemű ikonnak – ha már így kell őket neveznünk –, és láttam, mennyire boldogok. Hogy mennyi jót tesznek, hogy ennyire nyitottak azzal kapcsolatban, kik is ők. Csodálatos volt, hogy ezt én is megtehettem.
Folytassuk a játékot! 30 éves vagy. Mit gondolsz, mi fog történni az életedben 30 évesen?
El akarok indítani egy szervezetet, nemcsak a transz, hanem az LMBTQ közösség számára is. Szóval mire 30 leszek, talán el fogom érni, hogy egyfajta családtag legyek azok számára, akiknek nincs családjuk.
Hogy látod, mi a helyzet most a világban? Mi jelenleg a legnagyobb probléma?
A legfőbb probléma a család és a társadalom elfogadása. És az oktatás. Az oktatás hiánya olyan, mint az elfogadás hiánya. Az egyetlen dolog, ami mindezt megoldhatná, a láthatóság, ami viszont nehéz és nem mindenki számára szórakoztató. De nem tudjuk anélkül megmutatni az embereknek, kik vagyunk, hogy ne mutassuk meg, kik vagyunk. És ezt minél többen és többször tesszük meg, annál jobb lesz minden.
Mit kellene tennie a transznemű embereknek?
A legfontosabb dolog, amit bármelyik transznemű személy, vagy bárki az LMBTQ közösségben tenni tud, az az, hogy legyenek büszkék magukra. Ezenfelül legyenek láthatóak. Ne maguk számára, hanem azok számára, akik majd utánuk jönnek. Nincs fontosabb annál, hogy törődj a téged követő generációval. Minél láthatóbb vagyok én, annál láthatóbb lesz a következő személy, és így tovább. A számokban erő van. Arra nincs esély, hogy ez egy normális dologgá váljon, mert ez alapvetően egy normális dolog.
Nagyon vallásos közösségben nőttél fel, a szüleid is erősen hívők voltak. Mit kellene tennie a vallásnak?
Jó lenne, ha az összes vallásos ember egyszerűen eldöntené, hogy el fog fogadni és szeretni fog mindenkit. Ne akarja ráerőltetni a vallását másokra! Ha bármit rá akarsz erőltetni a másikra, azt nem nagyon fogják szeretni. Az embereket szeressék olyannak, amilyenek, és ha valaki vallásos szeretne lenni, akkor hajrá, de ha nem, akkor az se legyen gond. Mindenkinek abban kellene hinnie, amiben akar.
Ma már egyre több transznemű személy élvez nyilvánosságot, például Caitlyn Jenner. Mi lenne a média dolga?
A tévéműsoroknak és dokumentumfilmeknek inkább az oktatásra kellene koncentrálniuk, ahelyett hogy az egész ügyből csak egy valóságshow-t csinálnak. Néha az az érzésem, hogy a média azt a látszatot kelti, mintha transzneműnek lenni inkább egy divathóbort lenne, ahelyett hogy megmutatná, mi is ez valójában és min megy keresztül egy transznemű ember.
Furcsa, hogy már vannak olyan transz ikonok is, akik viszont nem mindenképpen szimpatikusak az embereknek. Például pont Caitlyn Jenner.
Mindannyian emberek vagyunk, és mindenkinek más a véleménye a világról, mindenki máshogy lát dolgokat – nem számít, hogy transz vagy vagy sem. Továbbra is nehéz a helyzet, még mindig kevés példaképünk vagy nyilvánosan előbújt transz ikonunk van. És mivel kevesen vannak, valóban nagy súlya van annak, amit mondanak. Jó lenne, ha több olyan transznemű ember lenne a médiában, aki jót akar tenni a közösséggel. Laverne Cox például csodálatos, sok más transznemű ember előtt építi az utat. Jó lenne még több olyan ember, mint ő. A közösség számára és azok számára is, akik nem a közösség tagjai.
A közösségi médiában jelenlévő fiatalok sorban gyártják a gendereket, és sokszor érezni, hogy bár jót akarnak, valójában sokszor félreértik a gender fogalmát. Nem félő, hogy ez rosszul sül el?
Ha nem értek valamit, mindig próbálom a helyzetet behelyezni a saját életembe. A szüleim nem értették meg, hogy transznemű vagyok. Ezek után ki vagyok én, hogy bárkit megkérdőjelezzek azzal kapcsolatban, hogy minek érzi magát? Csak azért, mert én nem érzem magam valaminek, az nem azt jelenti, hogy más ne érezhetné magát annak. Mindenkiben tisztelem azt, aminek tartja magát, mert egy hajóban evezünk. Nemcsak elfogadom, támogatom is őket.
Ha egy fiatal transznemű fiú vagy lány lát téged, biztosan azt gondolják, hogy mennyire jó neked, mennyire szabad vagy. És azt, hogy ők mindehhez nem elég bátrak. Mi az első lépés, amit meg kell tenniük magukban?
Nem hittem, hogy megvan bennem a bátorság, hogy az legyek, aki vagyok. Azt mondtam magamnak, hogy sose fogok előbújni. De ha készen állsz, akkor készen állsz. Nem tudsz valaki más lenni egész életedben. Megvan a saját életed. Nem a családod vagy. Nem a családodért, barátaidért vagy a körülötted lévő emberekért élsz, hanem magadért. És amint megtetted az első lépést, utána a többi sokkal könnyebb lesz. Ha boldog vagy, akkor képes leszel mindenre. Sokkal többet érhetsz el, amikor már végre kényelmesen érzed magad a bőrödben.
Mindig a fiataloknak üzenünk. De sose gondolunk bele, hogy egy szülő min megy keresztül az előbújás időszakában. Mit üzennél a szülőknek?
Mielőtt megszülettek a gyermekeitek, biztos vagyok benne, hogy nem érdekelt titeket, milyen neműek lesznek, vagy milyen lesz a szexuális orientációjuk. Nem tudtátok mindezt, de már azelőtt szerettétek őket, mielőtt megszülettek. Miért kellene nem szeretni őket utána? Csak mert melegek, leszbikusok vagy transzneműek? Ugyanazok az emberek, akiket „megcsináltatok” és neveltetek. Ahol felnőttem, mindig azt mondták, hogy aki az LMBTQ közösség tagja, az olyan helyen nőtt fel, ahol erre nevelték őket. Engem nem erre neveltek, az én családom ellenezte mindezt, és sokszor elmondták, hogy nehogy olyan merjek lenni. Végül mégis olyan lettem, amilyen. Előbb-utóbb mindenki azzá válik, akinek valójában érzi magát. És emiatt nem szabadna nem szeretni őket.
Furcsa világban élünk. Sokszor érezhetjük azt, hogy sokat léptünk előre, de közben azt is, hogy hátrafelé is ballagunk. Te például egy magyar fesztiválon nyilatkozol magyaroknak, de közben Donald Trump nemrég szüntette meg azt, hogy transzneműek is szolgálhassanak a hadseregben.
Nem vagyok boldog. Az elejétől fogva nem szerettem Trumpot. Nagyon furcsa volt a közösségünk számára, mikor Caitlyn Jenner Trumpot támogatta, hiszen ott volt valaki, aki minket képvisel, mégis Trump-párti. Majd megtörténik mindez… Több transznemű srácot is ismerek a hadseregből és ez a döntés nemcsak rájuk van hatással, hanem a családjukra, mindenkire. Nem hiszem, hogy Trump bármilyen szinten jó lenne az LMBTQ közösség számára.
Mennyire nehéz számodra az ismerkedés? Elég fárasztó lehet mindig elmondani, ki is vagy te…
Minden alkalommal elő kell bújnom. A társkereső oldalak és ilyesmi nem igazán nekem való, mert folyamatosan magyaráznom kell, hogy ki és mi vagyok, és néhány ember számára ez oké, mások számára nem. Ez sokkal jobban működik az LMBTQ közösségen belül, ahol mindenki megértőbb. Jobban szeretek személyesen találkozni valakivel, mert még azelőtt megismerhetnek, hogy tudnák, transznemű vagyok. Sok ember akkor jön rá, hogy a transzneműek is normális emberek, ha találkoznak eggyel.
A zene fontos része az életednek, fel is léptél a Szigeten. Hogyan hatnak az élményeid a zenédre?
Először női country énekesnőként zenéltem. Emlékszem, olyan dalokat írtam, amik nem is rólam szóltak és olyan közönségnek énekeltem, ami nem is tudta, ki vagyok valójában. Most zeneszerzés közben szabadon írhatok, önmagam lehetek. És mikor énekelek az embereknek, arról énekelhetek, és azt látják, aki valójában vagyok. Csodálatos érzés végre úgy zenét készíteni és úgy előadni, hogy az vagyok, amiről mindig is gondoltam, hogy lennem kéne.
Mi a helyzet a dalszövegeiddel?
Az átalakulásom óriási szerepet tölt be az életemben és sok dalom szól arról a szenvedésről, amin eközben átmentem. Sok ember számára lehetnek ismerősök ezek az érzések, ha transzneműek, ha nem, hiszen mindenki tudja, milyen nehéz megtalálni önmagunkat vagy a helyünket az életben. Emellett én ugyanúgy szeretek embereket, ahogy más is teszi. Így a szerelmes dalaim nagyobb közönséget is elérhetnek. És el is akarom érni őket, mert minél többet látnak bennünket, annál hasonlóbbnak látnak minket. És ezután nem kell annyira elkülönülnünk.
Volt problémád a zeneiparral a transzneműséged miatt?
Igen, leginkább a country zenei életben. A popipar nyitottabb, de a country elég konzervatív, néha nagyon is vallásos alapú. Ezért is kell, hogy a részese legyek, még ha ijesztő is. Mert ha benne vagyok, egy kicsit jobbá teszem, aztán egy következő ember is jobbá teszi kicsit, és mindenki kicsit jobbá teszi. (nevet)
Kanicsár Ádám András
