Március 9-én tartják Dél-Koreában a választásokat, az elnökjelöltek emberi jogi kérdésekben adott válaszaiból pedig kiderül, hogy az LMBTQ jogok területén legjobb esetben is csak apró előrelépések várhatóak.
Az esélyes aspiránsoknak a Human Rights Watch állított össze egy 15 pontból álló kérdéssort, hogy nyilvánosan fejtsék ki véleményüket az emberi jogi kérdésekben. A szervezet helyi vezető kutatója sajnálatosan tartja, hogy ezek a témák nagyrészt kimaradtak a kampány során a vitákból.
A szorosnak ígérkező elnökválasztás nemcsak a szinte fej-fej mellett mért két legerősebb jelölt miatt érdekes, hanem mert ahogy a Reuters is írja, két nem különösebben kedvelt politikus közül kell a koreaiaknak választaniuk, mindkettejük esetében magas ugyanis az elutasítottság aránya.
A kormányzó centrista Demokratikus Összefogás Pártja színeiben a korábbi emberi jogi ügyvéd, I Dzsemjong indul, aki az egymilliós Szongnam városának polgármestere és Kjonggi tartomány kormányzója is volt.
A konzervatív Néphatalom Pártjának jelöltje az ország volt főügyésze, Jun Szogjol, akinek kulcsszerepe volt a korábbi elnök, Pak Kunhje korrupciós botrányának kivizsgálásában.
A 15 pontból álló kérdőív többek között a gyermekek oktatáshoz való jogára, az időskori szegénységre, a nőkkel szembeni diszkriminációra, vagy épp az LMBTQ jogokra kérdezett rá.
Az anyag külön kitér a katonai büntető törvénykönyv azon paragrafusára, amely büntetni rendeli az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot, amennyiben egyik vagy mindkét fél katona, függetlenül attól, hogy az aktus beleegyezésen alapult és katonai létesítményen kívül történt. Mivel az országban kötelező és nagyon komolyan vett sorkatonai szolgálat vonatkozik a 18 és 28 év közötti férfiakra, amelynek időtartama legalább 18 hónap, így ez a paragrafus az eltávozáson lévő kiskatonákat a polgári életben is bünteti. Ez pedig nem elméleti veszély: az elmúlt években több botrányt is okozott, amikor kiderült, hogy a hadsereg vezetése hajtóvadászatot indított a meleg katonák ellen.
„Úgy vélem, hogy a katonák azonos nemű szexuális aktusainak tiltására szükség van, tekintettel a különleges körülményre, hogy a hadsereg megelőzze az azonos neműek közötti szexuális erőszakot” – véli a volt főügyész. Ellenfele szavakban megengedőbb: „A hadsereget illetően az azonos neműek szexuális aktusainak kérdésével úgy fogok foglalkozni, hogy társadalmi konszenzusra törekszem, figyelembe véve nemcsak a hadsereg sajátos igényeit, hanem a társadalmi és kulturális körülményeket is.”
Arra a kérdésre, hogy milyen formában ismernék el az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, tartalmi szinten mindkét politikus a jelenlegi állapotot tartaná fent. Jun Szogjol szerint bár „mindenki megválaszthatja a szexuális irányultságát”, a kérdést azért kell óvatosan megközelíteni, mert szerinte a biológiailag meghatározott nemek tagadása és az azonos nemű párok elismerése jelentős hatással lehet a társadalomra. I Dzsemjong ezzel szemben szóvirágokba csomagolta az elutasítást:
„Úgy vélem, hogy az azonos neműek párkapcsolata az emberek szexuális irányultságának és nemi identitásának kérdése, amelyet úgy kell elfogadni, ahogy van, és nem lehet a megkülönböztetés alapja. Mivel azonban társadalmi konszenzusra van szükség abban a kérdésben, hogy az azonos neműek élettársi kapcsolatát el kell-e ismerni a törvényi szinten, és ha igen, milyen mértékben, ezért először a társadalmi konszenzusra törekszem.”
A politikus udvarias válaszában a kulcs a társadalmi konszenzus. Mert bár folyamatosan nő az azonos nemű párok házasságának elfogadása, a Gallup tavaly nyári felmérése szerint azt 52 százalék ellenzi, és csak 38 százalék támogatja.
A melegeket is védené a törvény, a dél-koreai elnök nem akar megszólalni
