Molnár Csabával, a Magnet Bank közösségfejlesztési igazgatójával beszélgettünk.
A Magnet Bank a magyar pénzügyi szektorban egy abszolút unikális kezdeményezés, legfontosabb hívószavai a közösségiség, átláthatóság, a társadalmi-környezeti felelősségvállalás – ezek markánsan különböztetik meg a hazai bankok profiljaitól. Honnan indult a kezdeményezés, hogy ezt a fajta, külföldön már több évtizede jól működő szemléletet meghonosítsátok és adaptáljátok?
Közel két évtizede működünk nyereségesen a legnagyobb hazai, 100%-ig magyar magántulajdonban lévő pénzintézetként. 2010-ben döntöttünk úgy, hogy elérkezett az ideje működésünk új alapokra való helyezésének, így ebben az évben megalkottunk egy új stratégiát. Előzőleg, 2009-ben egy nyugat-európai etikus banki kezdeményezéshez csatlakoztunk, egy évre rá ebből alakultunk Magnet Közösségi Bankká. Az átalakulás a takarékszövetkezetes múlthoz hasonló értékeket vallott, mint most: helyi szinten, helyi pénzekből, helyi befektetésekből kisvállalkozásokat, jó ügyeket támogatni, csak a korábbi modell kevésbé volt ilyenformán transzparens és közösségi. Szerencsés módon egy spanyol befektető – épp egy hasonló elveket valló közösségi bank – 30 százalékkal beszállt és így tudtunk bankká alakulni. Ezen kívül az átalakulás évében egy holland etikus bankkal is találkoztunk, amely mára már több mint 20 éve a piacon van. Ők akkor csak szélerőművek finanszírozásával indultak.
Valójában miről szól egy banki kereteken belül működő társadalmi felelősségvállalás-program?
A bankok általában úgy működnek, hogy a profitszerzés és –maximalizálás lebeg a szemük előtt. Jellemzően nem vizsgálják, hogy társadalmilag, környezetileg hasznos-e vagy káros, amin nyereséget termelnek. Nem mindegy, hogy az így megszerzett profitból adunk vissza alapítványoknak, civil szervezeteknek, vagy amellett tesszük le a voksunkat, hogy maga az alaptevékenység, a profitszerzés is legyen felelős. Mi az utóbbi filozófiát valljuk és követjük. A profitszerzésnél mérlegeljük a társadalmi-környezeti hatást is, és olyan projektek mellett tesszük le a voksunkat, amik egyértelműen pozitívak vagy legalábbis semlegesek. A negatív szűrést nagyon komolyan vesszük, nem finanszírozunk olyan projekteket, amelyekről azt gondoljuk, hogy az ügyfeleink sem tennék. Az éves profitból ezen felül visszaadunk egy nagymértékű, 10 százalékos összeget civil szervezeteknek, akiket nemcsak pénzzel, hanem képzésekkel, programokkal, találkozókkal, kommunikációs eszközökkel is támogatunk. A 10 százalékról nem mi magunk döntünk: az összes ügyfél szavaz arról, melyik civil szervezet milyen arányban részesüljön belőle. Ez a Közösségi Adományozási Program, ami már önmagában is egy unikális dolog, ráadásul megmozgat egyfajta aktivitást és felelősség-érzetet is az ügyfelekben azáltal, hogy közvetlenül segíthetnek elő olyan társadalmi-környezeti változásokat, amelyek számukra fontosak. Érdekes megfigyelni, hogy a közbeszéd, az éppen aktuális társadalmi feszültségek gócpontjai mennyire erősen alakítják, milyen tevékenységet végző szervezetek kerülnek évről évre reflektorfénybe: vannak amikor esélyegyenlőségi projektek futnak nagyon erősen, de aktuálisan épp a városligeti, Római parti fakivágások és a hozzá kapcsolódó demonstrációk miatt a környezetvédő egyesületek támogatottsága nő.
Mit tapasztaltok, mennyire fontos az ügyfeleitek számára a tenni akarás, a döntés, a beleszólás joga és lehetősége, amit biztosítatok?
A netbankunkban bevezettünk egy úgynevezett közösségi hatás-indexet, így már mérni is tudjuk, ki mennyire aktív ezeken a területeken. Betétesként hitel mögé állhat, fizethet a számlavezetésért a becsületkassza jelleggel, a bankkártya-költései után a bónuszokat egy civil szervezetnek dedikálhatja, rendelkezhet a profit 10 százalékáról – ha ezekkel mind él, 100 százalékos a hatás. Magyarországon viszonylag kevés a tudatos vásárló. Még kevesebben vannak, akik nemcsak a költéseiknek, de a megtakarításaiknál is szeretnek felelősen lépni és alakítani a világukon. Nincsenek sokan, de szerencsére évről évre egyre többen lesznek. Ez annak is köszönhető, hogy egyre jobban előtérbe kerül például a klímaprobléma, egyre több ügyfél bojkottál világmárkákat, ha mondjuk épp kiderül róluk, hogy gyerekmunkából nyerészkednek. Nálunk, bankolóknál ilyen szempontból is kialakul egyfajta nagyon pozitív érték-közösség.
Hogyan tudtok versenyképesek maradni a szcénában?
Az a szerencsénk, hogy egy olyan kis bankként vagyunk jelen a szférában, ahol szeretnek dolgozni a munkatársak. Sokuk számára ez önmegvalósítás is. Nagyon nagy az elköteleződésük az iránt, aminek a meglétéért, stabilizálásáért a multik óriási erőfeszítéseket tesznek: vagyis hogy azonosulnak a víziónkkal, szemléletünkkel, vagy sajátjukként tekintenek arra, amit csinálnak. Az évek során egy jófajta meritokrácia, teljesítménykultúra alakult ki nálunk, amelyet pozitívan befolyásol az is, hogy itt ülnek a tulajdonosok bent a bankban, akik egyben a menedzsment aktív tagjai és igazgatósági tagok is. Van közösségi bringaflottánk, jóga, masszázs, gyerekmegőrző – és nem azért, mert ezek a Google és a különféle startupok mintájára nagyon fancynek tűnnek. Egyszerűen azért, mert ezek mind hozzájárulnak a kiégés csökkentéséhez, motivációt növelnek, mérhetően javítják a teljesítményt, szemben azokkal a cégekkel, ahol napi 8-10-12 órában látástól vakulásig hajtanak az alkalmazottak. Ott gyakran azért teljesítenek, mert a meglebegtetett bónuszokra hajtanak, vagy mert épp rettegnek a kirúgástól. Az is fontos visszajelzés számunkra, hogy egyre több szakmai elismerést kapunk: már ötödik éve nyerünk a MasterCard által jegyzett Év Bankja díj társadalmilag felelős kategóriájában. Ez azért is jó, mert kis bankokat ritkán választanak meg az év bankjának, ráadásul az összes bank közül választják ki a győzteseket. Azt látjuk, hogy a szakma is értékeli azt, amit mi csinálunk. Mivel egy százalékos piaci részesedésünk van, a nagy bankokat valószínűleg nem igazán izgatja, hogy vagyunk mi a világban, de ettől függetlenül egyre többen figyelnek ránk, mert egyre népszerűbbé kezd válni a tevékenységünk és a filozófiánk. Például hogy szembemegyünk a mára már betokosodott, sokszor takaróként használt banktitok fogalmával és igyekszünk minél transzparensebben működni.
Hogy látod, mennyire nehéz elnyerni, építeni, megtartani az emberek, a potenciális új ügyfelek bizalmát, amikor bankolásról van szó? Az utóbbi években mintha kissé gyanakvó, ha nem ellenséges lenne a közhangulat a pénzintézetekkel szemben…
Valóban erősen pejoratívvá, sőt szitokszóvá vált a bank szó, főleg a közelmúltban. Óriási a bizalmatlanság, egyrészt jogosan is, másrészt pedig azért jócskán alá is lett tüzelve. Mi most már öt éve osztjuk szét a nyereségünk tíz százalékát, már közel 200 millió forintot úgy, hogy az ügyfelek nagy része szavazott arról, hova kerüljön, így bizonyítjuk, hogy nemcsak egy kirakatba tett, jól hangzó ígéret a közösségi bank fogalma. Egyre több civil szervezet kapcsolódik hozzánk, egyre több a jó projekt, amiből lehet választani. Az ellenséges közeg ránk is hat, de az, hogy mi szembemegyünk az autópályán, most éppen pozitívan csapódik le nálunk. Mindenki negatívan látja a szektor haladási irányát, emiatt sokan felkapják a fejüket és ránk csodálkoznak, hogy jé, lehetne így is? Ezen kívül mi megtehetjük, hogy nem a profitmaximumra, hanem az optimumra hajtunk, ennek alapján tervezünk és hozunk meg üzleti döntéseket. Épp akkorák vagyunk, amekkora ez a réteg ma Magyarországon.
Előfordult valaha, hogy politikai (vagy ahhoz közeli) szervezetek kérték a támogatásotokat?
Szerencsére nem. Rendkívül hangsúlyosan deklaráljuk is, hogy nem állunk semmiféle ideológia mögé. Kicsik is vagyunk, és valószínűleg az üzeneteink riasztóan altruistának tűnnek az egyes pártok és szerveződések számára… Mi az emberben hiszünk, a nagyon sokszínű emberben. A civilek közül is azokat támogatjuk, akik közhasznúként működnek. A civil minősítő rendszernek és a szektorfejlesztőknek köszönhetően pontosan lehet tudni, melyiknek a vezetője furikázik az alapítvány mentőautóival, így a szűrőknek hála, a kampányszerű vagy ál-civil kezdeményezések kiesnek. Azok is, amelyek olyan ideológiával, vallási-filozófiai nézetek mentén működnek, amivel nem tudunk azonosulni.
Az őszi, idén elsőként megrendezett Humen Filmfesztiválnak a Magnet Bank volt a fő támogatója, sőt, a magazin is nálatok „bankol”. Miért tartjátok fontosnak, hogy beálljatok egy ilyen kezdeményezés mögé? Hiszen, ha belegondolunk, a homoszexualitás kérdése nem kevésbé megosztó ma Magyarországon, mint a politika vagy a vallás…
Ez inkább az ember-képünkkel és az esélyegyenlőségi törekvéseinkkel függ össze. Nálunk is dolgoznak melegek, de pusztán emiatt nem kezeljük sem negatívan, sem pozitívan őket. Ugyanúgy aktív tagjai a közösségnek, akik a teljesítményükkel mutatják meg magukat és lépnek előre. Nem szabad, hogy az embert bármi módon hátrányos megkülönböztetés érje azért, amit felvállal, ami belőle önazonosan jön. Ettől nem kevésbé ember. Ez a fajta szabadság, jog mindenkinek kijár. Az az egészséges társadalom, amelyben ez nem is lehet kérdés, de Magyarországon egyelőre még csak a szembenézésnél tartunk.
Dömötör Nikolett
