„Ne üljünk fel a gyűlöletvonatra, a megálló környékét is kerüljük el”

Hering András a Nosalty.hu főszerkesztője – tudjátok, az oldal, amin több receptet olvastatok el, mint gondolnátok –, de ő felel a városi fiatalokat megcélzó, online kulturális site-ért, a phenom’enon magazinért is. Mindkét oldal kiáll az LMBTQ közösségért, és mindkettőnek büszke és ismert arca András, aki nem tartja magát lifestyle gurunak. Pedig akár tarthatná is. Vele beszélgettünk az LMBTQ témák fontosságáról, egy gasztronómiai oldal sztereotípiáiról és a magyar társadalomról.

A Nosalty idén az első brandek között volt, akik annak ellenére, hogy elmaradt a Pride hónap, mégis átszínezték a logójukat a Facebookon szivárványosra. Miért volt fontos ez számotokra?

Számunkra ez nem volt újdonság: évről évre hagyomány, hogy a Pride felvonulás napján szivárványos a profilképünk. Több évvel ezelőtt, amikor a Nosalty még független oldalként működött, csatlakoztunk a Prezi, az espell és a Google által 2013-ban alapított Nyitottak vagyunk kezdeményezéshez. Nagyjából ekkortól vált hagyománnyá, hogy a magyar Pride felvonulás napján valamilyen formában mi is jelezzük az olvasóinknak, hogy hiszünk az emberi sokszínűségben, nyitottságra és elfogadásra biztatunk mindenkit.

Egyébként a nemzeti ünnepeinken a magyar lobogóra is lecseréljük a logónkat. Nyilván az kevesebb embert érdekel és nincs akkora visszhangja, pedig sokszor megkaptuk már a szivárványzászló kapcsán, hogy bezzeg a magyar ünnepeket nem tiszteljük, nem is vagyunk magyarok. Hát dehogynem.

Alapvetően nincsen ebben kockázat? Sokan gondolhatják, hogy egy, a főzést középpontba állító oldalon konzervatívabb a közönség. Vagy ez is egy sztereotípia?

Nem gondolnám, hogy konzervatív közönségünk lenne. Persze számítottunk rá, hogy a profilképcsere majd vegyes érzelmeket kelt. A szivárványzászló legnagyobb problémája, hogy nagyon összemosódik a politikával, holott valójában semmilyen pártálláshoz nem köthető.  Azonnal jöttek a támadások, hogy libernyákok vagyunk, hogy ez egy liberális oldal és biztosan itt is csak buzik dolgoznak, és egyéb jelzők…

A kommenteket olvasva az a konzekvenciánk, hogy az emberek tényleg nincsenek tisztában a szivárványzászló jelentésével. Ez nemcsak egy LMBTQ szempontból fontos szimbólum, hanem egy társadalmi üzenet arra vonatkozóan, hogy legyél elfogadó, toleráns és nyitott, mert ha így gondolkodsz, békésebb és szebb világban tudsz élni. Ez egy teljesen normális, politikamentes üzenet.  És ha már megkerülhetetlen platform vagyunk a hazai online magazinok között, és csak a Facebook-oldalunkkal több mint egymillió embert érünk el, fontos, hogy ennek hangot adjunk. Erre pedig van is egy mottónk, amit rendszeresen használunk a social media-felületeinken hashtagként, ami úgy hangzik: „nemcsak főzünk, gondolkozunk, érzünk is”.

Főszerkesztőként azért tartom fontosnak a társadalmi felelősségvállalást akár egy profilképcserével is, mert jelenleg olyan országban élünk, ahol a kisebbségi közösségek nem támogató környezetben élnek. A szivárványos profilképünk mellett leírtuk az állásfoglalásunkat is, miszerint nyitott magyar brandként alapvető̋ értéknek tekintjük, hogy munkatársainkat, partnereinket, és úgy általában a körülöttünk élő embereket kizárólag tetteik és teljesítményük alapján ítéljük meg, tekintet nélkül életkorra, nemre, nemi identitásra, szexuális orientációra, nemzeti, etnikai hovatartozásra vagy származásra, politikai, vallási vagy más meggyőződésre, fizikai és egyéb adottságokra. Így élünk és dolgozunk mi is, egy nyitott, sokszínű, kreatív csapat vagyunk.

Ha már sztereotípiák… Biztosan rengetegen vannak, akik a Nosalty élére egy kicsit modern, de azért valahol mégiscsak konzervatív háziasszonyt képzelnének el.

A Nosalty alapvetően egy közösségi recept- és gasztronómiai oldal, így kevésbé szól a főszerkesztőről vagy a csapatról, mint a főzésért rajongó emberekről. Amellett, hogy készítünk és ajánlunk recepteket, illetve gasztronómiai híreket, beszámolókat, összeállításokat és videókat, életmódhoz kapcsolódó cikkeket írunk, alapvetően az oldal még mindig egy kreatív gasztroközösségről szól, ahol bárki megoszthatja a kedvenc receptjét.

Elképzelhető, hogy sokak fejében sztereotípiaként az él, hogy a Nosalty mögött csakis egy háziasszony állhat, aki három pulyával az oldalán főz-mos-takarít és közben tőlünk néz recepteket, nem pedig egy fiatal férfi.

De a gasztronómia az elmúlt években rengeteget változott, menő dologgá vált nemtől és korosztályoktól függetlenül, és szerencsére Magyarországon is jó hullámon ül. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy bár más is úgy tartja, hogy a Nosalty inkább a nőknek szól, eközben a legnépszerűbb gasztronómiai oldal vagyunk, rengeteg férfi és 18-nál is fiatalabb felhasználóval. Arra törekszünk, ami maga a gasztronómia és a közös étkezések lényege is: összehozza az embereket, a különböző kultúrákat és hagyományokat, kapcsolódási pontokat ad, kíváncsivá és ezáltal nyitottá tesz a világra és az emberekre.

Mik a további céljaid főszerkesztőként?

A Nosalty 2008-ban garázsblogként indult el, akkoriban törtek be Magyarországra a blogok, és ezáltal nőtt meg a gasztroblogok népszerűsége is. A Nosaltyt ekkor alapította egy blogként S. Pápai Petra, majd ez nőtte ki magát egy közösségi receptgyűjteménnyé, ami Zalai Ágnes alapító-vezérigazgató irányításával rövidesen a legnépszerűbb gasztrosite-tá vált Magyarországon. Én 2015-ben érkeztem a céghez vezető szerkesztőként, a legfőbb feladatom ekkor a Nosalty online magazinjának tartalmi felépítése, menedzselése és szerkesztése volt. Ma már mindezeken túl nagyon erős videós tartalmaink vannak, a gasztronómia és az aktuális gasztrotrendek mellett pedig foglalkozunk az életmódon belül az egészséges, tudatos táplálkozással, vega, vegán vagy mentes étrendekkel, környezettudatossággal, sporttal vagy utazással is. Bár a Nosaltyt gasztronómiai site-ként definiáljuk, valójában egy gasztronómiához kapcsolódó lifestyle oldal, ami még mindig a közösség erejétől működik. Erre jó példa volt a tavaszi karantén alatt indult #HÁZIMENZA elnevezésű kezdeményezésem is, amit egy mentőövként, közösségi csoportként indítottunk a Facebookon. Nagyon hamar a pandémia időszakának legnépszerűbb és legkreatívabb gasztroplatformja lett, ahol bárki bemutathatta és megoszthatta, hogy milyen receptekkel és otthoni ételkölteményekkel „mentette meg” a home office és a digitális oktatás napjait, vagy csak egyszerűen milyen fogásokkal próbálta átvészelni a bezártságot.

A Nosaltyval egyébként éppen a megújulásunk napjait éljük, ami a hozzánk látogatóknak a site arculati és vizuális frissítésében lesz a legszembetűnőbb. Tartalmilag mindenképpen a közösségi kohézió megtartását szeretném erősíteni, de emellett van egy nagyon erős és innovatív videós „lábunk”, ami további izgalmas lehetőségeket tartogat.

És van egy másik „gyereked”, a szintén online phenom’enon magazin is, ami furcsa keveréke a zenének, filmnek, divatnak, designnak, életmódnak.

Ha a phenom’enon tartalmait súlyozni kell, akkor a zene a főcsapása, de emellett kiemelten foglalkozunk a kortárs kultúrával és művészetekkel: divattal, designnal, filmművészettel, színházzal, képzőművészettel, táncművészettel, lifestyle témákkal. Ez egy modern, nagyvárosi fiataloknak szóló független kulturális portál, amit én a leggyakrabban online popkult magazinnak becézek.

Alapvetően kulturális szerkesztőként és újságíróként kezdtem a pályafutásom, ennek lett egy hosszú évek óta tartó szerelemgyereke a phenom’enon magazin is, amit hasonló érdeklődésű és fanatizmussal bíró barátokkal együtt, egy közös szerelemprojektként szerkesztünk. Éppen idén lettünk tízévesek, és a kezdeti szárnypróbálgatások, autodidakta tanulási és közös fejlődéssel teli évek után, a visszajelzések alapján meghatározó és hiánypótló kulturális magazinná váltunk. Mivel a phenom’enon magazin annyira szűk szubkultúrának vagy érdeklődési célcsoportnak szól, hogy nagy tömegeket nem tudunk vele elérni itthon, így továbbra is kompromisszumok nélkül, a legnagyobb szabadsággal, hobbiprojektként gondozzuk.

A meleg témák és melegikonok igencsak jelen vannak.

Fontosnak tartjuk, hogy erről is kommunikáljunk, hogy ne legyen tabu ez a téma, és hogy megszólítsuk és elérjük azokat a fiatalokat, akik LMBTQ emberek vagy szimpatizánsok. Alapvetően a phenom’emon tartalmi tematikája magától értetődően is adja ezeket a témákat és ikonokat, hiszen a popkultúra telis-tele van LMBTQ utalásokkal, személyekkel, alkotókkal, előadóművészekkel és produkciókkal. A magazin célcsoportjának ebben a témában már nincs szüksége edukálásra, hiszen teljesen nyitott és elfogadó közeg, számukra nincs ebben semmi újdonság. Megkerülhetetlen is, az olvasóink pedig szeretik ezeket a tartalmakat és nyitottak rá, ahogy mi is. Fontosnak tartjuk, hogy írjunk vagy posztoljunk például egy, a Netflixen futó LMBTQ-témájú sorozatról, egy aktuális művészfilmről, kiállításról vagy rendezvényről. Nyilván az lenne a legcsodálatosabb, ha ez egész Magyarországon így lenne, vagy ha elérnénk más embereket, hogy megmutathassuk, milyen kiemelkedő LMBTQ alkotások készülnek, és ezzel kapcsolatban egy teljesen normális, intellektuális diskurzus alakulhatna ki.

Vagyis van egy erős társadalmi szerepvállalásotok is.

Mindenképpen. De más témák mellett is fontosnak tartjuk a szerepvállalásunkat. Támogatjuk az Autistic Art alapítvány munkáját, akik autista gyerekek rajzait promotálják különböző termékek formájában. A roma egyenlőség és más etnikai kisebbségek mellett is kiállunk. De a Black Lives Matter szomorú napjai mellett ugyanígy ott voltunk és objektívan hírt adtunk róla. Ezek a témák mind-mind ott vannak a hétköznapjainkban, foglalkoztatnak minket és szeretjük jelezni, hogy ezekről fontos közösen beszélnünk, gondolkoznunk. Óriási öröm, hogy ehhez a phenom’enon olvasói szinte 100%-ban tudnak kapcsolódni.

A Nosaltynál könnyebb elkerülni a politikát. De a phenom’enon magazinnál nem vékony néha a jég?

De. És elő is fordult, hogy picit belecsúszunk. A phenom’enon egy sokkal szabadabb, mindentől és mindenkitől független platform, ezért ott belefér, ha olykor érzékeltetjük a kulturális topikjainkon keresztül, hogy mit gondolunk a világról. Sosem fejeztük ki nyíltan, hogy milyen párt mellett tennénk le a voksunkat vagy milyen politikai érzelmeink vannak, de aki követi az aktuálpolitikai történéseket idehaza vagy nemzetközi viszonylatban, az hamar megérzi egy FreeSZFE, egy globális klímatüntetés vagy az ARC plakátkiállításról szóló beszámolónk után, hogy mit gondolunk a mai Magyarország és a világ állapotáról. Szeretünk kritikusak lenni nemcsak másokkal, de magunkkal szemben is.

Nemcsak vezetője vagy két médiumnak, hanem picit az arca is. Találkozhattunk már a lakásod részleteivel, megmutattad, hogy milyen zenét hallgatsz, mit olvasol, mit főzöl, hol lazítasz, töltődsz, inspirálódsz… Már-már lifestyle mogulként tekinthetünk rád.

Megtisztelő, de semmilyen mogulnak nem tartom magam. Szeretek fotózni, és ha megnézed a személyes Instagram-profilomat, ott valóban egy csomó mindennel találkozhatsz, ami például nem csak gasztronómia.

Annyi minden érdekel a világban, annyi mindenre nyitott vagyok és annyi helyen megfordulok, hogy ezekről szeretek egy-egy képes emléket megosztani és megőrizni. A gasztronómia mellett zenefüggő vagyok, koncertekre, előadásokra járok, bakelitlemezeket és különböző magazinokat, albumokat, kiadványokat gyűjtök, érdekel a növényvilág, a lakberendezés, a divat, és minden, ami vizuális esztétika. Mivel ezek szerintem szép és tartalmas dolgok, szeretem megmutatni őket, és tök jó, ha ez másoknak is tetszik. Ebből adódóan könnyen gondolhatná az ember, hogy ez egy lifestyle dolog, de semmiképpen sem mogulság. Az Instagram-oldalam nem egy influencer profil, hanem egy személyes oldal, ahova ezeket a részleteket azért posztolom, mert fontosak: gondolatok, érzelmek kötnek hozzájuk, inspirálnak és feltöltenek.

Ennyire nyitott emberként hogyan éled meg a mai magyar közéletet?

Hosszú évek óta elég nehéz helyzetben vagyunk. Bár imádom Magyarországot és Budapestet, egy ideje nyomasztó és egyben aggasztó a hazai közhangulat. A magyar politika és kormány nem könnyíti meg sem a szabadon gondolkozó, sem az LMBTQ emberek életét, nincs egy támogató közeg, egy biztos hátország. Elkeserítő, hogy milyen helyzetben van jelenleg a magyar társadalom, vagy hogy milyen irányba halad tovább a morális válságunk. Ez pedig hosszútávon elidegenedést vagy teljes kiégést hozhat. Egyre kevesebb a friss levegő.

Éppen ezért fontos, hogy ne üljünk fel a gyűlöletvonatra, de még a megálló környékét is kerüljük el – inkább álljunk ki egymás mellett, emberek mellett, támogassuk egymást. Ehhez pedig hangot kell adni, muszáj higgadtan, szeretettel, normális hangnemben „visszaérzékenyíteni”, amihez ma már bőven vannak eszközeink, még ha olyankor utána nagyobb is lesz a zaj.

A szexuális irányultság egy olyan téma, ami eddig itthon nem volt téma, egyszerűen nem, vagy csak nagyon felszínesen beszéltek róla a magyar emberek. Főleg a szüleink vagy a nagyszüleink generációja. Ez most persze kezd veszélyessé is válni. Most kell okosan kommunikálni, és szeretetet vinni az ismeretlentől rettegő, befeszült, bekeményedett generációk és emberek közé, és magunkat is mérsékelni, kicsit megérteni, miért ilyenek, és miért úgy reagálnak, ahogy.

De mindezen túl azt látom, hogy valami elindult, és sok minden nagyon gyorsan változik, pozitív irányba – az LMBTQ emberek elfogadása kapcsán is. Remélhetőleg a magyar emberek egyre inkább értik vagy érzik azt, hogy miért fontos, hogy kiálljunk a kisebbségi csoportok mellett, vagy hogy az LMBTQ emberek kapcsán a szexuális orientáció nem választható, nem megváltoztatható, és nem is lehet cél a megváltoztatása. A mi generációnkban és az én környezetemben ez már egyáltalán nem kérdés. Itt van példának a Meseország mindenkié, ami tényleg egy fantasztikus mesekönyv felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt az elfogadásról és a sokszínűségről, a fogadtatása pedig szerintem mindenki elvárását felülmúlta. Igen, mindez egy szélsőjobboldali akció után vált igazán szembetűnővé, majd lett az LMBTQ ellenállás szimbóluma, holott olvasva a könyvet, köze sincs „melegpropagandához”, ami már magában egy nonszensz fogalom. Ahogy elfogadhatatlan a könyvdarálás, az árusító üzletek megfélemlítése és megbélyegzése, vagy egy könyv betiltása politikai eszközként. Sajnos ez nem csak az LMBTQ emberek kapcsán igaz, lassan mindenkiben az ellenséget kell látnunk, aki más nézeteket vall, más a bőrszíne, más országban él.
De mégis hiszek benne, hogy az ész és az érzelem győz a gyűlölet felett, még ha rögösebb is az út odáig. Az említett mesekönyv, bár gyerekeknek íródott, szerintem sokkal fontosabb kiadvány a magyar többségi társadalom felnőtt tagjaji számára. Ez is azt igazolja, hogy sokat kell még fejlődnünk társadalmilag, de jó úton haladunk. Ellenben sok munka áll előttünk, amit ugyan hatalmas ellenszélben, de nekünk kell végigcsinálnunk. A mi felelősségünk ésszel és szívvel rendet tenni, hogy nem mindenki a Sátán gyermeke, aki a másik nemhez vonzódik, hiszen például a művészet, amit a többségi társadalomból is sokan szeretnek, tele volt melegekkel, sőt…

És persze erőt ad mindenkinek, hogy van egy erős és összetartó réteg, aki közösséget vállal, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy ez eljusson az emberekhez. Kell, hogy legyenek olyan független médiumok, akik ezeket a hiteles és tiszta üzeneteket, híreket, történeteket eljuttatják az emberekhez. Akár ti, akár mi valamilyen formában vagy üzenettel.

Fotók: Bodnár Zsófia

Helyszín: QUI – 1051 Budapest, Arany János utca 13.

Kanicsár Ádám András

Instagram: @kanicsar