Tavaly olyan nevekkel ünnepelte 30-ik születésnapját, mint Bette Midler, Cher, Jared Leto, Tony Blair, és olyan sztárokat tudhatott címlapján, mint Ian McKellen vagy Matt Smith. A Gay Times – 2007 márciusa óta GT – a világ egyik első meleg magazinja volt és máig a világ egyik legfontosabb meleg kiadványa. De mi tarthatja életben a nagy-britanniai magazint, hogyan tud érvényesülni továbbra is a print világban és mennyi hatást gyakorolhatott a társadalomra az évtizedek alatt, melyek annyi változást hoztak? Darren Scott-tal, a GT főszerkesztőjével beszélgettünk.
Mióta dolgozol a Gay Times-nál?
2009 óta dolgozom a magazinnál, előtte a GT testvérkiadványánál, a Pink Papernél tevékenykedtem. Miután az a kiadvány átment online felületre, a Gay Times-hoz kerültem. Először olvasószerkesztő voltam, aztán főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő. Mindezt alig néhány év alatt. Mikor megkaptam a főszerkesztői posztot, az első dolgom volt kicsit megváltoztatni a magazin irányvonalát. Erősebb lett az életmód vonal és újra megjelentek hírességek a borítón – akik körülbelül a ’90-es években tűntek el onnan.
A Gay Times 2014-ben ünnepelte a harmincadik születésnapját. Mit gondolsz, az évtizedek alatt mekkora hatással volt a magazin Nagy-Britanniára, az LMBTQ közösségekre és alapvetően az egész társadalomra?
Valójában 2014-ben gyakorlatilag a negyvenedik születésnapunkat ünnepeltük, hiszen már a GT előtt is létezett a magazin, csak akkor HIM Magazine címen futott. Majd számos kiadó és címváltás után született meg véglegesen a Gay Times 1984 körül – és létezik azóta is.
A lapnak óriási hatása volt Nagy-Britanniára és az LMBT társadalomra. Ez a világ legrégebben létező meleg magazinja, hosszú ideig ez volt a legfőbb médium, amiben melegekkel kapcsolatos hírekről lehetett olvasni és ami lehetőséget kínált arra, hogy a hasonló gondolkodású emberek megismerjék egymást, legyen egy közös fórumuk. Persze az internet mindent megváltoztatott. A magazin még mindig a meleg kultúra fontos részét képezi, de már egy nagyon más kultúráét, mint azt, amihez eredetileg tartozott. És ez egy remek dolog. Folytatódjon csak tovább a változás, nincs vele semmi baj.
Az archívumaink remek betekintést adnak a meleg történelembe, remélem, hogy hamarosan lesz is arra mód, hogy ezeket az anyagainkat megosszuk. Csak nekünk van ilyen anyagunk.
Szerinted mik voltak az LMBTQ kultúra legfőbb változásai az elmúlt évtizedekben? Nemcsak Nagy-Britanniára gondolok, hanem az egész világra.
Túl sok változás történt, hogy elkezdjem sorolni – ami egy csodálatos dolog. Nem hiszem, hogy mikor 40 éve elkezdték a HIM Magazine-t, az előttem lévő főszerkesztők gondoltak volna rá, hogy a dolog idáig eljut, és ilyen szerepet tölthet be, mint ma. Ez pedig nagyszerű. Persze ettől függetlenül nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy sok mindennek kell még változnia globális szinten.
A GT próbál globálisan harcolni az LMBTQ-jogokért vagy inkább a brit közösségre összpontosít?
Nagy hangsúlyt fektetünk a globális küzdelemre, főleg mióta én vagyok a főszerkesztő, de a GT az elmúlt évtizedben alapvetően globálisabbá vált, így ez valahol természetes is. Most hogy mindannyian össze vagyunk kötve, a világ másik végén történtekről is tudunk írni. Akkor, amikor a GT elindult, ez sokkal bonyolultabb lett volna.
Mi a Gay Times legnagyobb küldetése?
A GT szórakoztatni és informálni akar, mint bármelyik magazin. Napjainkban talán fontosabb a szórakoztatás, de mostanában tettünk néhány lépést annak irányába, hogy megpróbáljuk ismét előtérbe hozni a híreket. Ennek a projektnek a része a nemrég megújított gaytimes.co.uk is.
Egy ilyen apró, mégis annyira sokszínű közösségnek nagyon nehéz magazint készíteni. Mik szerinted a legnagyobb nehézségek?
Nagyon nehéz mindenkit egyszerre boldoggá tenni, és ahogy a közösségi média egyre nagyobb teret nyer, egyre több és több hang tudja bekiabálni, hogy ő nincs képviselve. Azt hiszem, baromi jó munkát végzünk azzal, hogy továbbra is minden tartalmunk friss, és sokfajta emberhez szól, annak ellenére, hogy sokszor találkozunk azzal, hogy a lehetőségeink végesek. Sokan kérdezik, hogy ez meg ez az ember miért nem szerepel nálunk – abba bele sem gondolva, hogy lehet, hogy ezeket az embereket már mi is felkértük, csak nem akartak szerepelni. Az emberek sokszor kritizálnak anélkül magazinokat, hogy éveken át olvasták volta őket és szó szerint a borító alapján ítélik meg a könyvet. Ettől függetlenül ez életem legjobb munkája és rengetegen vannak, akik kedves szavakat mondanak.
Print kiadványként túlélni a piacon manapság egyre nehezebb feladat, ráadásul a GT-nek még jó néhány riválisa is van. Hogy tud mégis túlélni?
Hát mindegyiket megverem külön-külön, mint a sztripper a Showgirls-ben. Persze csak viccelek… Vagy mégsem? [nevet]
Szerintem a jelenlegi piacon mindenkinek van helye. Mi itt a Gay Times-nál abban az áldott helyzetben vagyunk, hogy az íróink mind erős és nagyon elhivatott munkaerők. Én magam is hálás helyzetben vagyok, hogy a jelenlegi szerkesztőséggel dolgozhatom.
Mennyire tartod fontosnak, hogy egy országnak saját LMBTQ magazinja legyen?
Rendkívül fontosnak tartom, hogy minden országnak legyen egy ilyen kiadványa. Az internetes média remek műfaj, de én a print kiadványokat preferálom. Amit pedig különösen imádok, hogy manapság az emberek elkezdtek saját magazinokat készíteni a saját érdeklődési körükből kiindulva. Én is egy ilyesmi fanzine-nel kezdtem, csak egy professzionálisabb szinten. Remélem, ez a dolog nem fog változni. Csodálatosnak tartom, hogy manapság egyre több lehetőség van erre. A világ minden tájáról kapok meleg magazinokat és mindegyik tetszik.
Néha egy meleg magazin szerkesztőjeként úgy érzem, hogy a szexualitásom talán túl nagy szerepet játszik a munkámban, sőt, mintha pénzt csinálnék a szexualitásomból. Neked néha nincsenek ilyen érzéseid?
Vagyis azt mondod, hogy olyan, mintha pénzért árulnád a melegséged? Drágám, mégis mit üzen ez rólunk? Abszolút nem érzem azt, hogy elég pénzt csinálnék a szexualitásomból. Ez a meleg szerelem kemény munkája! [nevet]
De a viccet félretéve, szerintem ez egy nagyon kedvező és boldog egybeesés, hogy az a dolog, amit annyira szeretek csinálni, erősen kötődik ahhoz a dologhoz, ami nem meglepő módon olyan nagy szerepet játszik az életemben. De nem engedem, hogy a főszerkesztői vagy a meleg énem háttérbe szorítson bármit is – mindkettő csak egy része az énemnek.
Nem untatnak a meleg hírek, nem tűnnek ugyanolyannak? Ugyanazok a hírek, ikonok, emberek. Hogyan tudjátok megoldani, hogy mindez ne váljon unalmassá?
Nem unom meg őket, bár tökéletesen értem, hogy mire gondolsz. De lehet, hogy nekem más számít ikonnak. Majd megismerek valaki idősebbet, aki aztán más dolgokat mutat nekem. Majd megismerek valaki fiatalabbat, aki ugyancsak új dolgokat tud mutatni, vagy én tudok neki olyan dolgokat mondani, amikkel még nem találkozott. Egy rendszeresen megjelenő magazint gyártani néha tényleg kicsit futószalag-szerű munka, de ez nemcsak a meleg magazinokra igaz, hanem minden más magazinra. Érdekes emberekkel kell körbevenned magad és folyamatosan szélesíteni a látóköröd – és ezáltal az olvasóidét is.
Elégedett vagy a karriereddel és a pozícióddal? Mik a tervek a jövőre?
Ez életem legjobb munkája. Nem is hiszem, hogy teljesen meg tudom becsülni mindaddig, míg egyszer majd már csak visszatekintek rá, és amikor már hiányozni fog – az egy igencsak szomorú pillanat lesz. Hogy mik az álmaim a jövőről? Azt hiszem az, mint mindenki másnak: hogy boldog legyek. Boldog, körbevéve mopszokkal.
Kanicsár Ádám András
