Mindenki számára egy kicsit másmilyen a tökéletes férfi. Mégis, ha belegondolunk, milyen lehet korunk ideálja, bizonyosan átfut képzeletünkön egy izmos hát, magas termet, markáns arcél. Azonban ez nem mindig volt evidens, a társadalmi közeg ugyanis mindig jelentősen befolyásolta a kor emberének ízlését. Megnéztük, miként változott a tökéletes férfiról alkotott kép az idők során!
A történelem során a trendek, a kultúra, s bármily meglepő lehet, az, hogy az emberek mennyi élelemhez jutottak az adott időszakban, jelentősen befolyásolták az ideális férfiról alkotott képet. A 19. századig (bizonyos évszázadokban) kifejezetten vonzónak találták a nagydarab férfiakat, mert domborodó hasuk, illetve párnás testük a jólétről árulkodott. Aki ez idő tájt a túlsúly jeleit viselte magán, azt jellemzően gazdagnak, de legalábbis egy magasabb társadalmi osztály tagjának tekintették és ezzel együtt ellenállhatatlan partinak tartották.
A nagydarab ősember
Az ideális test már a neolitikumi embert is foglalkoztatta. Miután a vadászó, gyűjtögető életmódot felváltotta a mezőgazdaság és biztosabbá vált az élelmiszertermelés, az élet elkezdett többről szólni, mint szimpla túlélésről. Ilyenképpen a nagydarab, szőrös, jóllakott férfi vált kívánatossá, akiről sugárzott az élet és az erő.
Marvel-csillag görög srácok
Az ókori görögök hihetetlenül érzékenyek voltak a szépségre, amit próbálták a lehető legfinomabban, legpontosabban ábrázolni. A kor szobrainak egy részét ma is teljes pompájukban csodálhatjuk. Ideájuk a vékony, de izmos test volt, és nem tévedés, ha azt állítjuk, hogy a legtöbb forma, amit láttatni engednek, ugyanolyan izgatóak, mint manapság a címlapsrácok. Ha életre kelnének és elballagnának egy Marvel-film castingra, biztosan ők lennének a befutók.
A szobrokon megfigyelhető a ma is hőn áhított és imádott Apolló, vagy Adonis öv, amely tulajdonképpen a lágyék és has közötti, V-alakú izomcsoportot jelenti. A görög ideák azonban olyan markáns Apolló övekben testesültek, amelyet halandó ember aligha tudna elérni. Ennek ellenére még ma is rengetegen tekintik követendőnek az ókori görög mintákat.
Bár a görög szobrok magukhoz képest rendkívül arányosak voltak, mégsem voltak teljesen realisztikusak. Olyan izomcsoportokat faragtak meg rajtuk, amelyek valódi embereken nem jelenhetnének meg. A kor ízlése a túlzott férfiasság utáni áhítatban merült ki.
A görögök, miután ennyire szerették az izmok kiemelését, nem igazán voltak szőrcentrikusok, jobban kedvelték a sima mellkast és persze az a bizonyos V-vonal is szebb volt szőr nélkül.
Izmos vallási ikonok
Korunk emberének fejében az a tévképzet él, hogy a középkori emberek sokkal törékenyebbek, alacsonyabbak, és gyengébbek voltak, pedig hiteles tanulmányok bizonyítják, hogy a férfiak testmagassága a korai középkorban megközelítette a XXI. századi férfiakét. A magas férfiak pedig egészséges férfiakat vetítenek elénk, ennek fényében pedig már nem nehéz továbbgondolni, hogy bizony a középkorban is létezhetett valamilyen formában a tökéletes férfi test ideája. Sajnos, a középkor művészete nem segít túlságosan abban, hogy teljes képet kapjunk a férfiideálról, hiszen leginkább a vallásos tárgyú művészeti alkotások maradtak ránk. De azért tudunk miből merítkezni.
A jelek szerint bár a vallási hősök maradtak izmosak, más bibliai szereplőket és a hétköznapi embereket leginkább vékonyan ábrázoltak, bár az ápolt arcszőr igencsak jellemző volt.
Reneszánsz selyemfiúk
A reneszánsz művészeit már sokkal inkább foglalkoztatta a férfi test misztikuma: Leonardo Da Vinci Vitruvius-tanulmánynak nevezett rajzán a férfialak korhű képet ad arról, hogy milyen lehetett a reneszánsz férfi-szépség és Da Vinci még ennél is tovább ment. Megalkotta a tökéletes testet, amelynek arányai éppoly impozánsak, mint a kivitelezés. De a Vitruvius-férfi nem csak kiváló szemléltető motívum, hanem az ég és a föld abszolút összekapcsolását jelképezi. A szőr látszólag itt sem volt túlzottan divat – minden bizonnyal továbbra is az izmok kiemelése okán.
Ennek az időszaknak voltak fontos szereplői a makarónisták, akik olyan angol fiatalembereket foglaltak csoportba, akik olaszországi látogatásaik során teljesen belehabarodtak a helyi ételekbe, az öltözködésbe és a kultúrába. A férfiak divatos, enyhén nőies vonalvezetésű ruhákat kezdtek viselni, rajongtak a testre simuló bársoly-öltözékekért, és mindezzel együtt a 17. század markáns férfi-ideáljaivá váltak.
Hétköznapi kövér ideál
Bár a különböző korszakokban a kerek izmok voltak a meghatározóak, a hétköznapi férfiaknál inkább az számított, hogy legyenek kerekdedebbek, látszódjon rajtuk, hogy van pénzük enni. 1866-ban még kiváló ötletnek tűnt megnyitni Connecticutban a Kövér Férfiak Klubját – nem mellesleg ugyanúgy lehettek volna veretes bajusszal rendelkezők társasága is, mivel ebben az időben rendkívül népszerű volt a vastagra hagyott bajusz viselete -, ahová nem kevesebb mint 90 kg súllyal léphetett be az álomférfi. 1903-ban azonban lehúzták a redőnyt, mivel az általános jólét felülírta a kövér férfitest felmagasztalását.
Hollywood és az új elvárások
Az 1930-as években beköszöntött a férfi test aranykora: Hollywood teljesen új elvárásokat állított a férfiak elé, szerették, ha színészeik szálkásabbak voltak, mondván, hogy kamera amúgy is kövérít. Így vált ideálissá a tónusos, természetesen férfias test. A kor nagy ikonjaiként tartjuk számon John Wayne-t, Clark Gable-t és Gregory Pecket. A szőr elfogadott volt, ám ha valaki eltávolította a szőrt a mellkasáról, hátáról, már az ápoltság jelének számított.
Jöjjenek a hippik!
A 1960-as évek a lázadásról szóltak, és ehhez képest az ifjúság sem igen törődött a saját külsejével. A férfiaknak eszükbe sem jutott a sport, mindinkább a drogos mámort választották. Nyeszlett férfitestük és kócos, félhosszú-hosszú, rendezetlen frizurájuk uralta ezt az időszakot.
A filmsztárok helyett rocksztárok hódítottak, úgy mint Mick Jagger, vagy John Lennon. A mellkaszszőr és a hosszú szakáll vagy bajusz nem csak elfogadott volt, de erősen támogatott is. A borotvák szomorú időszaka volt ez.
A szőrtelen jelen
Az 1970-es, illetve az 1980-as éveket markánsan áthatotta a tudatos testépítés; a fiatalos, kidolgozott, hyper-maszkulin és szőrtelenített férfitestek után epekedett a világ. Ezzel együtt beköszöntött az erős, izmos akcióhősök kora, amelynek ikonikus alakjai között tarthatjuk számon Arnold Schwarzeneggert, Sylvester Stallone-t és Jean-Claude Van Damme-ot.
A kilencvenes években megkopott az izomagyú-láz, és az átlag-ember férfitest vált népszerűvé. Ebben az időszakban vált az alapvetően sovány, de mégis kicsit izmos test oly vonzóvá, amely többé-kevésbé a mai napig hódít, azt leszámítva, hogy manapság kevésbé számít vonzónak a muszkli.
A ’90-es években a szíveket Brad Pitt törte össze A harcosok klubja című filmben, ahol alaposan felmérhette a nagyérdemű szőrtelen, kidolgozott felsőtestét. Brad formái különben a mai napig népszerűek: a személyi edzők és trénerek szerint még mindig a Brad-test az egyik legvágyottabb forma.
Répási Évi
Instagram: @evi.repasi
Az ápoltság az új férfiideál
Az ápoltság, igényes megjelenés sosem volt annyira fontos elvárás, mint napjainkban. A hónaljszőrzetétől mindenki megválik, a szőrös hát, váll megbocsáthatatlan bűn, sokan már kézfejük-ujjaik szőrtelenítésével is foglalkoznak, nem mindegy a szemöldök formája, ahogy az intim területeken is alapvető az ápolt, vagy egyre inkább a teljesen eltávolított szőr. A szőrtelenítés legnagyobb mestere Budapesten a Wax in The City, ahol barátságos, nyitott, modern és higiénikus körülmények között szabadulhatunk meg a felesleges szőrszálaktól, legyen szó hónaljról, mellkasról, hátról, szemöldökről és az intim területekről, vagy akár a fenékről. A Wax in The City-ben ezen felül saját fejlesztésű kozmetikumokat is vásárolhatunk, hogy a szőrtelenített terület folyamatos ápolása otthon is lehetséges legyen. A Wax in The City vendége az a férfi, aki megfelel az új szépségideálnak – hiszen napjainkban már nem mindenképpen az izmok mérete számít, hanem a megfelelő ápoltság.
Wax in The City Budapest
Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78, 1055
