Múzeum lesz Oscar Wilde egykori börtönéből
Kiállítással emlékeznek Oscar Wilde-ra abban a börtönben, ahol a drámaíró-költő két évet raboskodott azért, mert férfiakkal is viszonyt folytatott. A tárlat keretében elismert művészek performanszokkal róják le tiszteletüket a 19. század egyik meghatározó angol irodalmára előtt.
Michael Gove igazságügyi miniszter egyik utolsó hivatalos tetteként ígérte meg, hogy a 2013-ban bezárt readingi fegyházban kiállítást alakítanak ki Oscar Wilde tiszteletére. Az ősszel megnyíló ‘Inside – Artists and Writers in Reading Prison’ (Igaz történet – Művészek és írók a readingi börtönben) című tárlat attól lesz különleges, hogy ismert művészek fogják különböző előadások keretében Wilde munkásságát ünnepelni.
Szeptember és október folyamán például Ralph Finnes, Maxine Peake és Ben Whishaw fogja a börtönkápolnában felolvasni Oscar Wilde írásait. Eközben Nan Goldin, Marlene Dumas és Steve McQueen alkotásaiból állítanak ki, de megtekinthető lesz a kínai művész és aktivista, Ai Weiwei néhány műve is.
„Az Igaz történet – Művészek és írók a readingi börtönben című kiállítás arra mutat rá, hogy egy ilyen különösen erős hely hogyan változtatja meg azokat az embereket, akiket itt zártak el a társadalom elöl” – szól a hivatalos közlemény, amely kiemeli, a kortárs alkotások mellett archív anyagokat is meg lehet majd tekinteni.
A híres drámaíró és költő már korában is ismert volt arról, hogy férfiakkal is folytat viszonyt. Őt nem zavarta, hogy tudják, nem rejtette véka alá magánéletét. Tette ezt egy olyan korban, amikor az Egyesült Királyságban még büntették a homoszexualitást. Wilde-ot 1895-ben ítélték 2 év börtönbüntetésre ezért, amelyet a readingi fegyházban kellett letöltenie. Ezekben az időkben írta meg a De Profundis című alkotását, amelyben saját vergődő lelkéről ír.
A börtön nagy hatással volt rá hátralevő életére, utolsó nagy műve, A readingi fegyház balladája is az ott eltöltött mindennapokról szól.
De szerencsére a dolgok az eltelt több mint 120 évben megváltoztak, így Oscar Wilde-ot nem bűnözőként tartjuk számon, hanem olyan emberként, akit egy kiállítással is érdemes ünnepelni.