Frissítette kézikönyvét a mormon egyház, hivatalos nevén az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A dokumentum irányelvei hangsúlyozzák az egyház LMBTQ-ellenes nézeteit és korlátozzák a transznemű hívők részvételét a közösség életében.
A hét elején frissített kézikönyv útmutatást ad „a helyi vezetőknek, hogy Krisztus központú, egységes megközelítést alkalmazzanak szolgálatukban, miközben alkalmazkodnak a sokszínű globális hithez”.
A mormon egyház vezetősége sajtóközleményben fejtette ki, hogy az előző kiadáshoz képest számos változtatás történt, többek között „tisztázták a transzneműként azonosított személyekkel kapcsolatos irányelveket”. Eszerint a nemi hovatartozás a biológiai nemen alapul, és a transznemű embereket nem kell bátorítani a tranzícióra. Ha mégis mellette döntenek, korlátozódnak a lehetőségeik az egyházon belül.
„A nem egy lényeges tulajdonság a Mennyei Atya boldogságtervében” – olvasható a kézikönyvben, és ezt az egyház úgy határozza meg, mint a születéskori biológiai nemet. Az egyház „nem foglal állást a nemi diszfória okairól”, és „a vezetők utasítást kapnak arra, hogy ne kérjenek tanácsot a születéskori biológiai nemből való orvosi vagy társadalmi átmenetre”.
„A vezetők azt tanácsolják, hogy az intézkedések meglépése [tehát a tranzíció] egyháztagsági korlátozásokat eredményezzen. Ezek a korlátozások magukban foglalják a papság felvételét vagy gyakorlását, a templomi ajánlás felvételét vagy használatát, valamint az egyház egyes hivatásaiban való szolgálatot.”
A kézkönyv kiemeli, hogy az egyházi szertartásokat – beleértve a keresztséget, a konfirmációt és a pappá szentelést – „a személy a születéskori biológiai nemének megfelelően” kapja, és „az arra érdemes személyek, akik nem törekszenek a születéskori biológiai nemüktől való orvosi vagy társadalmi eltérésre, élvezhetik az egyháztagság minden kiváltságát”.
A leszbikus, meleg és biszexuális közösségek tagjaival kellő „érzékenységgel, szeretettel és tisztelettel” kell bánni, és – hasonlóan a nemi diszfóriáról szóló megfogalmazáshoz – a kézikönyv kijelenti, hogy az egyház „nem foglal állást az azonos neműek vonzódásának okairól”.
Azt állítja, hogy az azonos neműek iránti vonzalom „nem bűn”, de azt sugallja, hogy a homoszexuális cselekedet igen. „Azok a tagok, akiknek vannak ilyen érzéseik, és nem követik őket, vagy nem cselekszenek ezeknek megfelelően, a Mennyei Atyának a gyermekeire vonatkozó tervével és az Egyház tanításával összhangban élnek.”
„Az ilyen érzésekkel rendelkező tagok egyházi hívást kaphatnak, templomi ajánlásokat kaphatnak, és templomi szertartásokat vehetnek, ha méltóak rá. Az egyház férfi tagjai megkaphatják és gyakorolhatják a papságot”. Azonban „Isten parancsolatai tiltanak minden erkölcstelen viselkedést, legyen az heteroszexuális vagy azonos nemű”.
A HIV-vel élő embereket „szívesen látják az egyházi összejöveteleken és tevékenységeken”, és részvételüket nem tekintik mások egészségét veszélyeztetőnek – áll az iránymutatásban.
