Még jónéhány évvel ezelőtt voltam Bécsben Kylie Minogue turnén anyukámmal. A turné a „Golden” című lemezt kísérte, ami meglepően country ízű volt, de Kylie-nak ez is jól állt, ahogy persze a kicsit meghittebb Gasometer is. A koncert közepén anyukám gyanakodva fordult felém, hogy Kylie amúgy valamilyen meleg ikon-e, mert hát nagyon sok itt a meleg férfi és fiú. Tényleg sokan voltunk. Fiatalok és öregek is. Később, az „All The Lovers” alatt kirobbanó szivárványszínű konfettik aztán megadták a végleges választ édesanyámnak: igen, Kylie egy meleg ikon.
De miért is lett az? Ha meleg ikonokról beszélünk, az újaknak Lady Gaga jut eszébe, illetve talán Billie Eilish, míg a kicsit korábban született nagymotorosoknak Cher és Madonna. Kylie picit elbújik a sorban, de leginkább talán azért, mert a mainstreambe sose brandingelte magát a nagyközönség queer ikonnak, sose adtak Kylie-nak újabb és újabb szerepeket.
Míg az előbb említett előadók tevékenységükkel, interjúikkal, vagy éppen szexuális identitásukkal öltötték magukra a queer ikon jelmezt és viselték büszkén, Kylie személye valahogy úgy alakult az elmúlt 40 évben, hogy a nagyközönség egyszerűen nem akart ráaggatni semmit. Nem lett feminista harcos, pedig igencsak feminista, nem lett szexbotrányhősnő, pedig igencsak sokat énekel a szexről, nem lett narcisztikus, őrült divatikon, pedig szerelései azért legendásak és nem lett Nagy Queer Ikon sem. Pedig meglehetősen nagy queer ikon.
Mindez egyszerűen azért van, mert Kylie mindig az a világsztár tudott lenni, aki elég volt a közönségnek. Sose kellett a személyiségéből kevesebb, de sose kellett több sem. Kylie milliókkal, világturnékkal és rekordokkal a háta mögött is képes volt megtartani az elbűvölő, hétköznapi nő imidzsét, aki egyszerűen, szimplán szerethető volt. Nem volt szüksége többre ahhoz, hogy több legyen. Nem kellettek neki plusz szerepek, hogy több legyen. Mert ő egyszerűen mindig elég volt. És talán ez a legjobb és legőszintébb dolog, ami egy popsztárral történhet. És a legmeglepőbb is.
És Kylie számára ez máig az egyik legnagyobb erő. Azzal, hogy nem lett nyilvános nagy meleg ikon, a queer közösség kincse lett, valaki, akinek a személyének egy része csak a miénk. És a meleg ikonok közül is ő picit más, mint a többi.
A meleg férfiakból álló közönség alaposan le van fedve a különböző dívákkal, akik egy picit mind-mind olyan személyiséget képviselnek, amilyen egy meleg férfi életének legalább egy szakaszában akar lenni. Ott van Cher, aki a legnagyobb lazaságú bölcsességgel tesz a világra és viselkedik pont úgy, ahogy éppen akar. Ott van Madonna, aki egész életében keményen hajt azért, hogy még több és még több legyen, és bizonyítja azt, hogy el lehet érni, sőt lehet követelni a tiszteletet. És ott van Gaga, aki egyszerűen mer önmaga lenni minden extrémitásával, kitolni a határokat és megünnepelni a ledöntésüket. És ott van Kylie… Akinek az az egyetlen szuperereje, hogy kedves, pozitív, nem csinál botrányt és csak azt akarja képviselni, amit maga a pop is képvisel: az örömöt.
Kylie imidzse nem szól másról, mint az őszinte örömről. 2024-ben pedig ezzel a szupererejével könnyen nyeri meg a dívák versenyét, mert sose volt ennyire szükségünk annak a bizonyítékára, hogy van sima egyszerű emberi jóság. És Kylie ez.
Persze azért Kylie ennél sokkal több. Jóságra és kedvességre nem lehet 40 évnyi karriert építeni, illetve a queer közönség is külön elvárja a támogatást, hogy valaki egyáltalán megkapja vagy megtartsa a queer ikon státuszát.
Minogue ezt meglehetősen korán kezdte. 1990-ben tinilány imidzséből a „Better The Devil You Know” című dalával tért át a felnőtt női karrier érába, ami annyira jól sikerült, hogy Kylie véletlenül egy másik közösség megbecsült dívája is lett. A dal elrabolta a meleg férfiak szívét, aminek a legjobb bizonyítéka, hogy annyira legendássá vált, hogy a világhírű londoni G-A-Y klub hivatalosan himnuszaként tartja számon és minden szombaton pontban 00:30-kor az aktuális DJ lejátssza a közönségnek. Egyfajta déli harangszó. Csak melegeknek. Londonban. Harang helyett Kylie slágerrel.
Innentől kezdve egy megszakíthatatlan kötelék alakult ki Minogue és a meleg férfiak között. Bár Kylie bevallása szerint karrierje kezdetén, mikor még nem igazán volt semmilyen döntési joga az őt körülvevő marketinggépezetben, egyáltalán nem tolták őt direkt a meleg közönség felé, az mégis rátalált. Vagyis egymásra találtak. A megannyi felszólalás, queer buli és később a zenében is megjelenő, háttérben meghúzódó LMBTQ-szál miatt a queer közösség örök paktumot kötött Kylie-val. Az énekesnő pedig ennek tudatában is van – elmondása szerint egész karrierje alatt csak a meleg férfiak álltak mindig mellette, támogatták és szerették. A meleg férfiak voltak a leghűségesebbek. Bizony, van kontextus, ahol ez igaz.
Ez az egymásra találás pedig egy idő után az énekesnő maga is erősítette. Immár magát is melegikonnak tartva, olyan zenei és vizuális csomagokat csapott az asztalra, amik már nyilvánvalóan nem a mainstream közönségnek szóltak, mégis a mainstream közönségnek lettek tálalva. Talán egy kis összekacsintással a queerek felé.
Mert Kylie mert campebb lenni, mint sok énekesnő, aki tudatosan próbálja megszólítani a meleg férfiakat. A „Your Disco Needs You” férfikórusával, az AIDS-krízist eszünkbe juttató mélabús, mégis felemelő dalszövegével, francia spoken word betétjével és őrült 70-es évekbeli diszkó rétegeivel melegebb dal nehezen lehetne. A videoklip pedig végképp egy kulturális szerelmes levél az LMBTQ közösség giccsének.
A hipnotikus „Slow” – Kylie saját kedvence – maga a szexuális szabadság. Bár az üzenet mindenkié és mindenki együtt érezhet vele, mégis, hallgatva megcsap minket a queer szex forradalma, az abban rejlő szexuális szabadság ereje. A klipben pedig a kockahasak tengere, amit sok-sok meleg fiatal merevített ki a 2000-es évek elején, miután felvette VHS-re a Viváról a szexhimnuszt.
De az igazi szerelmes levél a közösségnek kétség kívül az „All The Lovers”, ami maga Kylie. A szerelem, az elfogadás, a kedvesség. Egyszerűen a határok nélküli szeretet. A bugyuta – de gyönyörű – klipben Kylie minden popsztárt megelőzve mutatta meg egy mainstream dal nappal játszott videójában, hogy egyszerűen minden szerelem egyenlő és minden szerelem egyenlően csodálatos, szenvedélyes és szép. A dal azóta igazi queer himnusz lett, direkt az LMBTQ közösségnek dedikálva. Mint egy „Born This Way”. Csak talán picit őszintébb.
Az utóbbi két album, a szintén nagy sikert arató „Disco” és a „Tension” pedig már leplezetlenül queer lemezek. Hiszen mégis ki tudna kötetlenül táncolni Kylie-ra, akár 20, akár 40 évesen, ha nem a queer közösség flitterben úszó tagjai?
Míg a hetero férfiak egy egész életen keresztül képesek drukkolni kedvenc focicsapatuknak és minden évben bíznak benne, hogy most meglesz a döntő, a meleg férfiak sokszor nagyjából ugyanezt csinálják a saját díváikkal. Gólok helyett jó listahelyezésekért drukkolunk, új edzők helyett sztárproducerekért, és ha egy újságíró rossz kritikát ír, biztos, hogy személyes sértésnek vesszük. Ezért volt a queer társadalom olyan gyönyörű pillanata a „Padam” robbanása az éterben. Kylie majd negyven év után volt képes ismét akkorát robbantani, mint azt nagyjából húsz éve tette utoljára. És nem csak egy jó dalt tett le az asztalra, de a meleg férfiak az ő sikerével láthatták azt, hogy bizony, tud még a jó győzni a világban. Egy 60 felé tartó popdíva is tud újra csúcsra kerülni a fiatalmániás, férfiak dominálta Földön.
És persze Kylie-val együtt győzött a tánc. Ismét. Mert bár Kylie minden mozzanata az őszinte emberi jóságról szól, közben azért mégiscsak van egy karrierje, tele dalokkal, amik nem üzennek igazából semmit, de nagyon jó rájuk táncolni. Hát most megtehetjük a Sziget Fesztivál első napján. A repertoárt illetően van miből válogatni.
És egy kis ízelítő is maradjon a végére. Hogy előre lássuk a csodát. És irány jegyet vásárolni a 2024-es Szigetre, ahol Kylie-t élőben láthatod az első naponm augusztus 7-én, a nagyszínpadon 21:15-től!
További ízelítőnk a 2024-es Szigetről:
Nem csak a headlinerek a fontosak – így tombol a kultúra (is) a Szigeten
