Menekülés egy levendulaházasságba – Sok boldogságot!

Egy leszbikus tesitanár és egy meleg rendőr azért kényszerülnek házasságot kötni, hogy családjaik ne nyomasszák tovább őket az esküvővel. A lagzi után majd békésen éldegélnek egymás mellett lakótársakként, ez legalábbis a terv – hogy ez mennyire sikerülhet, azt nem nehéz kitalálni, ha ezzel az alapszituációval nyit a Sok boldogságot! (Badhaai Do) című keserédes vígjáték. (A film a Humen Fesztivál keretében látható szeptember 17-én, szombaton 20 órától a Művész moziban.)

A nyomasztást szó szerint kell érteni, Indiában ugyanis minden család egyik fő küldetése, hogy illő módon kiházasítsák az utódokat. Suman pedig már 31 éves és még mindig hajadon. A testnevelő tanárként dolgozó nőről senki sem sejti, hogy valójában a saját neméhez vonzódik. Bár a szülei nagyon szeretnék már férjhez adni, ő mindig sikeresen elmenekül a leánykérések elől. Amikor komoly bajba kerül, egy hasonló cipőben járó rendőr, a melegségét titkoló Shardul tűnik a megmentőjének.

Shardul keresztje talán még Sumiénál is nagyobb. Összetartó, népes családjában mindent közösen intéznek a nagynénik, nagybácsik, sógorok, sógornők, unokatestvérek, a döntő szót pedig a család matriarchája mondja ki. Shardul pechjére ő az egyedüli fiú a családban, az egész rokonságban csak lányok születtek, és a fiúgyermeket hagyományosan a lányok elé helyező felfogás szerint neki kellene tovább vinnie a családi vérvonalat. A rokonság nyilván meg is tesz mindent, hogy feleséget szerezzenek neki.

Indiában a házasságokat gyakran még ma is a családok hozzák tető alá, ahol a fő szempont az, hogy a két család illik-e egymáshoz vallás, kaszt, vagyoni és társadalmi helyzet alapján, és hogy mit mond minderről az asztrológia. Hogy a két fiatal mit gondol a házasságról, mennyire ismeri, netán szereti egymást, az sokszor mellékes. Hogy ez mennyire így van, arra példa a stand-upos Sindhu Vee, aki röviden és nagy adag iróniával összefoglalja, mi is a különbség a kényszerített házasság és az elrendezett házasság között:

@sohotheatre

Sindhu Vee proving there is choice in arranged marriages. #sindhuvee #standupcomedy #sohotheatre #soho #comedy #arrangedmarriage #forcedmarriage #marriage #relationships Watch her full special now on Amazon Prime Video Uk.

♬ original sound – Soho Theatre

„Igen, húsz nap alatt házasodunk. Szeretném nyomatékosítani, hogy én Indiában nőttem fel, hogy aztán elrendezett házasságom legyen. De ami nagyon kiakaszt, amikor az emberek azt hiszik, hogy az elrendezett házasság az egy kényszerített házasság. Pedig ez két nagyon-nagyon különböző dolog. A kényszerített házasság az, amikor a szüleid kiválasztanak valakit, vele kell összeházasodnod, kész. Az elrendezett házasság az, amikor a szüleid kiválasztanak valakit, elmész vele ebédelni, aztán vele kell összeházasodnod, kész. Igaz? És néha te választhatod ki, hová mentek ebédelni. Szóval nem akarom azt hallani, hogy nincs döntési szabadság az elrendezett házasságban!”

Az elrendezett házasság intézményének hosszú hagyománya van, és a kiindulási helyzet miatt az ilyen házasság működtetéséhez elengedhetetlen a kompromisszum mindkét részről. Ez mozgatja döntésében Sumit és Shardult is: ha egyébként is ez egy indiai frigy velejárója, akkor miért ne köthetnének ők is egyfajta kompromisszumot egy levendulaházassággal? Az itthon már jórészt kikopott kifejezés és gyakorlat egy olyan érdekházasság férfi és nő között, ami az egyik vagy mindkét fél szexuális orientációját segíti elfedni a tágabb környezet előtt.

Indiában hosszú jogi küzdelem után csak 2018-ban dekriminalizálták a homoszexualitást. A konzervatív társadalomban a mai napig erősek a hagyományok, és bár évente készül egy-két hasonló alkotás, de még mindig eseményszámba mennek az országban az LMBTQ kérdéseket feldolgozó, nagy tömegeket elérő, zenés bollywoodi közönségfilmek. Az író-rendező Harshavardhan Kulkarni biztos kézzel irányítja a történetet ahhoz, hogy a Sok boldogságot! mindvégig közönségfilm maradjon, és hogy kvázi családi filmként esélye legyen megszólítani akár a konzervatív nézőket is.

A műfaji meghatározás egy bollywoodi film esetében nem feltétlenül egyszerű az európai sztenderdek alapján. A keserédes vígjáték közel jár ugyan a valósághoz, de Kulkarni filmje pontosabban egy modernizált maszálá. A fűszerkeveréket jelentő szó egy jellegzetes indiai műfajt takar, ahol a játékidő során keverednek a drámai és vígjátéki elemek a romantikával, az akcióval, a zenével, a tánccal, és bár a hangsúly eltolódhat egy-egy műfaj irányába, de a többi elem is mindvégig jelen marad.

Ez a főleg közönségfilmek esetében használt, tipikusan bollywoodi filmnyelv mára a fiatalok körében kissé anakronisztikus, így a helyi filmesek egy ideje hagynak el korábban kötelezőnek ítélt műfaji elemeket. Jelen esetben ilyen az akció, és ilyen a jellegzetes dalbetét, a klasszikus item-song műfaja, amely itt csupán egy darabra redukálódott, az is egy esküvőre időzítve, így nem lóg ki az indiai filmeket nem ismerők számára sem a történetből.

Az idők változását jelzi Indiában, hogy nem csupán készülnek LMBTQ kérdésekkel foglalkozó közönségfilmek, de azokban ma már jó nevű színészek vállalják el a főszerepeket – ez pedig a helyi filmipart mozgató sztárkultusz miatt fontos elem a sikerhez. A Sumit alakító Bhumi Pednekar 2015-ben debütált a Mindent bele! (Dum Laga Ke Haisha) című filmben, amely szintén egy szokatlan házasságról szólt. A duci menyasszony szerepéért akkor Pednekar megkapta a legrangosabb indiai filmes díjat, az eltelt években pedig az indiai Oscarnak is nevezett Filmfare-díjból még egyet begyűjtött.

A meleg rendőr személyében az a Rajkummar Rao látható, aki pályafutása során több olyan filmet is bevállalt, amely az azonos nemű szerelemről szólt, és különböző filmjeivel eddig három Filmfare-díjat is nyert. A bollywoodi filmeket ismerők számára kellemes meglepetés a rendőr édesanyja szerepében Sheeba Chaddha, valamint a család matriarchájaként Seema Pahwa, a két színésznő évtizedek óta játssza a klasszikus anya- és nagymamaszerepeket.

Miközben a Sok boldogságot! a vígjátéki elemekre is épít, mellette érzékenyen ábrázolja a mérhetetlen magányt, valamint az elszigeteltség érzését, amit egy saját neméhez vonzódó ember érez akkor, ha nincs módja arra, hogy nyíltan kommunikáljon a családjával.