Thaiföld világszerte ínycsiklandozó ételeiről, háborítatlan tengerpartjairól, és a meleg turisták iránti barátságos fogadtatásról ismert. Az Attitude magazin főszerkesztője, Matt Cain úgy döntött, útra kel és bejárja Bangkokot, Koh Samuit és Kohn Phangant, hogy első kézből győződjön meg róla, vajon méltán híres-e a távol-keleti ország.
Amint a taxink kigördült a bangkoki repülőtérről, nyomban a thai király képe köszönt vissza minden irányból. A taxis elmondta: noha a király idestova tíz hónapja halott, az ország még mindig gyászol. Érhető, hiszen a thai emberek nagyon erősen kötődnek a király családhoz.
Nem akarok én tiszteletlennek tűnni, de azért akarva-akaratlanul is felötlött bennem, vajon a nemzeti gyász nem árnyékolja-e majd be tíznapos tartózkodásunkat, ugyanis a haveromnak és nekem nagyon kellett már egy kis lazítás a rengeteg munkahelyi stressz után.
Feleslegesen aggodalmaskodtam. Most jártam először Bangkokban, de hamar rájöttem, hogy a legtöbb ázsiai nagyvároshoz hasonlóan érdekesen ötvöződik benne a jövő és a múlt: a modern felhőkarcolók és lakóházak között itt-ott egyszintes, első látásra giccsesnek tűnő épületek bújnak meg, amelyek érdekes betekintést nyújtanak a turistának Thaiföld érdekfeszítő történelmébe. A kedvenc helyem a kínai negyed melletti rész volt, ahol a fák szegélyezte utcák és a kis sikátorok temérdek nyüzsgő piacot rejtenek.
Bangkok egyik fő hátránya a közlekedés: még sosem fulladoztam ennyit a szmogtól egyik nagyvárosban sem, és arra is hamar rájöttünk, hogy autóval közeledni a városban szinte lehetetlen feladat. Ez a negatívum azonban hamar elhomályosul Bangkok temérdek pozitív tulajdonsága, kiváltképp persze a virágzó meleg élet mellett. A nyugodt, békére és toleranciára épülő kultúrának hála ma Thaiföld Ázsia legkedveltebb desztinációja a melegek körében.
A Bangkokot övező arcpirítóan felháborító anekdoták zöme a Soi Pratuchai meleg vöröslámpás negyedből származik, ahol élő szexshowkat tekinthetünk meg és fiatal férfi prostik szolgáltatásait vehetjük igénybe miután végignéztük táncos műsorukat. Gondoltuk: adunk egy esélyt a helynek, de hamar otthagytuk, mert lehangoló volt az üres tekintettel, alsónadrágban vonagló tinédzser fiúk látványa.
Ehelyett a Silom Soi 4 felé vettük az irányt, ahonnan csupán néhány utcára fekszenek a város leghíresebb meleg szórakozóhelyei. A The Stranger vagy a Telephone első hallásra nem tűik valami szuper helynek, legalább is a nyugati melegbárok nevéhez képest, de kellemes helyiségek, ahol az ember önmaga lehet, és szórakozhat egy jót. A közelben fekszik a DJ Station nevű klub is (bár aligha nevezhető klubnak, sokkal inkább egy olyan utca, ahol egymást érik a klubok). Van itt mindenféle hely: ha travi show érdekel, ha karaokozni szeretnél, vagy csak táncolni egyet, biztos megtalálod a neked való helyet – és mindegyik telis-tele Ázsia különböző országaiból származó pasival, akik imádják a Nyugati világból érkezőket.
A második napon helyi idegenvezetőnk, Chris megmutatta nekünk Bangkok leghíresebb templomait, és beavatott minket a buddhista életmódba, hiedelmekbe és ceremóniákba. Nem illő talán, de ezeket a túrákat iszonyatos másnaposan tettük meg. Az sem segített, hogy hosszú nadrágot kellett viselnünk a fullasztó hőségben. A macskajaj azonban szép lassan elmúlt, én pedig mindenkinek azt ajánlom, hogy kóstolja meg a templomok lábánál és a legtöbb utcasarkon árusított friss kókuszlevet.
A túra során ellátogattunk az Arany Buddha Templomba, amelynek fő attrakciója, a híres szobor a XV.-XVI. századból származik. Az aranyszobor egy kézzel faragott szobrokkal és lótuszvirágokat ábrázoló festményekkel ékesített teremben található. Megcsodáltuk a Hajnal Templomát is, amelynek díszes tornyát angyalokat, démonokat és majmokat ábrázoló cserepek díszítenek, és a város legrégibb templomát, a Wat Pho Templomot, amely a 48 méteres fekvő Buddha szobornak ad otthont. A szobor akkora, hogy egy fényképben el sem fér, és kétségkívül minden tekintetet odavonz a terem oldalait díszítő, Buddha előző életeit megjelenítő képekről.
Alkalmi idegenvezetőnk elvitt minket hajós túrára is. Ez a Csaophraján vette kezdetét, ezen a meglepően nyugodt folyón, amelyet kastélyok, templomok, kórházak és ligetek szegélyeznek. A hosszúfarkú hajóval, amely gyakori vízi jármű Ázsia ezen részén, bejárjuk az apró kanálisokat, és gyönyörködünk a mangófákban meg a cölöpöken álló házakban, amelyeket csak az imádság tart egyben, és amelyeknek terasza benyúlik egészen a vízbe. A teraszokon hatalmas iguanák és gyíkok nyújtózkodnak, míg felettük gémmadár köröz, és éber tekintettel lesi a megtermett, vízben fickándozó harcsát.
A túra végén nem találunk szavakat: a Bangkokban töltött két nap lenyűgözött bennünket, és egyetértünk abban, hogy alábecsülik ezt a várost.
Innen folytatjuk…
A szöveget fordította: Horváth Tamás
