Feldmann Fanni kutatási területe a szexuális és gender-identitások irodalmi és filmes ábrázolása. Ha queer tematikájú filmekről beszélünk, akkor a nyugati alkotásokban mára megszokottá vált a happy end, ugyanakkor a kelet-európai darabokban még a keserédes befejezés is ritka. Többek között erről a kettősségről és a queer moziról beszélgettünk.
Mit tekintünk szerinted queer mozinak?
Amikor a munkámról kérdeznek, mindig igyekszem világossá tenni, hogy én alapvetően nem queer mozival foglalkozom, hanem queer tematikájú filmekkel. Számomra a nagy különbség a kettő között, hogy amit én queer mozinak tekintek, az egy radikális, lázadó, a filmnyelvet a szexualitás, nemiség irányából felforgatni törekvő, queer emberek által gyártott, az aktivizmushoz gyakran kapcsolódó filmművészet. Ezzel szemben én inkább olyan filmekkel foglalkozom, amikben szerepelnek queer karakterek, vagy olyan témákat feszegetnek, amik a heteroszexuális normáktól eltérő gyakorlatokhoz kapcsolódnak. Ezek sokkal inkább a mainstream felé közelítő filmek, nem feltétlenül queer rendezők munkái, és nem mindig, vagy nem tudatosan kérdőjelezik meg a fősodor filmes gyakorlatait. Mivel én a kultúratudomány irányából közelítek, és nem egy esztétikai vagy szoros olvasást kívánó attitűddel dolgozom, úgy éreztem, hogy a queer tematikájú filmekből talán több mindent ki tudok olvasni a két kultúrterület viszonyát (és a két kultúrterületen belül működő hatalmi struktúrákat) tekintve.
Miért ezt a témát választottad?
A kutatásaim az „Egymásra nézve” című Makk Károly filmmel kezdődtek. Még alapképzésen tanultam, amikor láttam, és borzasztóan megfogott, ahogy a film párhuzamba állítja az általa ábrázolt korszakban (1958-ban játszódik) a politikai igazság kimondásának lehetetlenségét a szexuális igazság lehetetlenségével. Akkoriban az én életem is egy ilyen helyzetben stagnált, mert még mindig olyan világban élünk, ahol nem szerethetsz bárkit. De ez nemcsak rám jellemző: alapvetően az a tapasztalat, hogy a téma választja a kutatót, és nem fordítva. Egyfajta önterápiaként működik a tudományos írás (is), nekem is sokat segített önmagam, a döntéseim, érzéseim és traumáim megértésében, feldolgozásában.
Elsőként magyar, majd kelet-európai filmekkel kezdtem foglalkozni, aztán a PhD-programba való jelentkezésnél emeltem be az összehasonlítás módszertanát, mivel rájöttem – ráébresztettek –, hogy a kelet-európai filmek és a brit mozi, mint a Kelet-Európára jellemző „Nyugat-fantázia” megtestesítője mennyire párbeszédben áll egymással.
Mi a legfőbb különbség a kelet-európai és a brit mozi között?
Mindkét kultúrterület filmművészete annyira szerteágazó, olyan sokféle trend, hullám, téma köré csoportosul, hogy erre a kérdésre lehetetlen válaszolni. Ha queer tematikájú filmekről beszélünk, akkor azt mondanám, hogy brit filmben láttam már happy endet – kelet-európaiban még keserédest sem nagyon.
Mi lehet ennek az oka? A történelmi múltunk különbözősége? Miért lehet ennyivel negatívabb a kelet-európai film?
Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy igen, egyrészt a történelmi múltunk tehet arról, hogy Magyarországon ennyire nincs meleg happy end; könnyű lenne arra hivatkozni, hogy egy homofób országban élünk. Ez sajnos igaz, Magyarországon borzasztóan erős, központosított, rendszerszintű homofóbiával kell megbirkóznunk, viszont szerintem nem ennyire egyszerű a válasz erre a kérdésre. Hozzájárul a kommunista múlt is, hiszen amikor nyugaton nagyban zajlottak a melegek jogaiért vívott harcok egészen az 1960-as évektől, és végbement egy nagyívű fejlődés mind elméleti, identitáspolitikai és jogalkotási szinten, addig itthon megfigyelés, csoportok ellehetetlenítése, rendőri vegzálás zajlott ehelyett. Sok posztszocialista kutató hívja fel arra a figyelmet, hogy amikor megtörténtek a rendszerváltások, a kelet-európai régiónak az addigi fejlődési irányát elfelejtve, egy más modernitásba kellett bekapcsolódnia, ami egyfajta „queer idővonalat” eredményezett. Ez az LMBTQ közösségre is igaz. A 90-es években nyugaton már javában tarolt a queer, ami viszont szervesen az addigi mozgalmakból alakult ki (még ha ellene is fordult a „gay” identitáspolitikának, mégis annak az eredménye). Magyarországon viszont nem volt meg a queerhez vezető út, így teljesen anakrón folyamatok kezdődtek a rendszerváltás után.
Viszont Angliában sem volt teljesen egyszerű a helyzet. A melegmozgalmak, és a belőlük kinövő queer fogalom sokkal inkább Amerikára volt jellemző. Robin Griffiths például kijelenti, hogy a Thatcher-korszak homofóbiája miatt Angliában sokkal szkeptikusabban fogadták a queert, mint Amerikában. A Thatcher-korszak éppen egy hasonlóság a történelmi múltunkban. Angliában sokkal inkább a kilencvenes évek második felében, Tony Blair „cool Britannia” törekvése volt az, ami szembe tudott menni a Thatcher-féle örökséggel, ahol egyébként sok kreatív fejlesztő a hatvanas évekből merített ihletet.
Szóval nem ennyire egyértelmű a különbség kelet és nyugat között, még ha sokszor idealizáljuk is a nyugatot. A készülő disszertációmban éppen ezt a szigorú kettősséget próbálom lebontani, hogy megszabaduljunk végre a kelet/nyugat=rossz/jó=elmaradott/fejlett stb. sztereotípiáktól.
A brit filmek közül melyeket tudnád említeni, amelyek jelentősek a queer alkotások közül és miért? Nekem egyébként személyes kedvencem a Maurice, mert happy enddel zárul, illetve keserédes mivolta ellenére a Büszkeség és bányászélet, ami egyébként éppen az általad említett korszakban játszódik.
A Büszkeség és bányászélet nekem is nagy kedvencem, mégpedig azért, mert jó látni, hogy egy queer témából örökségfilm készült. Keserédessége ellenére ezt is tudom happy endként értelmezni, hiszen megvalósul az együtt vonulás, nagyon erős a záró jelenet, ahogy bányászok és LMBTQ emberek egy pride menetben erősítik egymást.
De milyen sokatmondó, hogy a happy endet emlegetjük ismét, hiszen ritkák az olyan queer filmek, amik boldogan érnek véget.
Itt van nekünk viszont az Isten országa 2017-ből, ami szintén boldogan zárul. Ez a film a kelet-európai nézőknek különösen érdekes, mivel egy román vendégmunkás és egy brit farmer srác szerelméről szól, és értelmezhető Kelet- és Nyugat-Európa kapcsolatának nézőpontjából is.
Egy másik nagy kedvencem sokkal régebbi, Az én szép kis mosodám, mert ott meg a posztkoloniális viszonyokkal bonyolítják meg a queerség kérdését.
A brit filmtörténetben mikorra datálhatjuk az első queer mozit? És a magyar filmekben? Egy időben úgy tudtam, hogy a Mielőtt befejezi röptét a denevér volt az első ilyen film.
A queer mozi kezdetét úgy gondolom, hogy képtelenség meghatározni, mivel maga a queer mozi is egy borzasztóan nehezen definiálható fogalom – nem is csoda, hiszen már maga a queer is egy definíciónak ellenálló kategória, sőt sokak szerint egy pontos definíció éppen a queer lényegét rombolná le.
Ha mégis valamiféle kezdőpontot keresünk a queer mozinak, egyelőre nemzeti hovatartozástól függetlenül, akkor is többféleképpen állhatunk hozzá. Queer mozinak nevezzük azt, amikor olyan nagy színészek, rendezők, operatőrök munkájáról van szó, akik esetleg ismert vagy closeted melegek voltak? Vagy az kell a queer mozihoz, hogy a karakterek között legyen valaki, aki nem heteroszexuális? Esetleg a főszereplő queer? Vagy maga a történet esik kívül a heteroszexuális normákon? Netalántán a film szándékosan, tudatosan megkérdőjelezi és felforgatja a Hollywoodból jól ismert gender aspektusait?
Az angol kontextusban talán jobban feltárták már a filmes múlt queer vonatkozásait, abban a korszakban is, amikor a cenzúra, illetve a homoszexualitás büntethetősége miatt legfeljebb queer pillanatokról, homoromantikus, homoerotikus összekacsintásokról beszélhetünk. Nagyon ajánlom a témában Robin Griffiths British Queer Cinema című kötetét.
Ha a magyar moziban próbálunk queer pontokat keresni, akkor igen, a Mielőtt befejezi röptét a denevér egy viszonylag korai alkotás, de az 1982-es Egymásra nézve a nyolcvanas évek kultuszfilmje ilyen témában. Talán ez az első, ahol nyíltan láthatjuk két azonos nemű ember kapcsolatát filmvásznon, még akkor is, ha Makk számára sokkal inkább csak eszköz volt a két főszereplő leszbikus kapcsolata, a politikai ellenállás párhuzamaként.
Mi lenne akkor a queer mozi helyes meghatározása?
Szerintem nincs helyes meghatározása a queer mozinak. Azokkal a nézetekkel értek egyet, amelyek szerint a queer ellenáll a definiálásnak. Persze ez nem könnyíti meg a vele való munkát, emiatt én mindig az adott kontextusban próbálok meg egy-egy ideiglenes definíciót kreálni. Ha konkrétan a saját munkámra gondolok, ott általában a queer mozi kifejezés helyett queer témájú moziról beszélek, mert olyan filmekkel foglalkozom, amik nem feltétlenül akarják felforgatni a megszokott, heteronormatív moziélményt, de mivel queer témák köré épülnek, mindenképp reflektálnak rá. A magyar nyelvben nem gyökeresedett meg, de az angol használja a queer szót igeként, az előző mondatból a felforgatni szó helyett szívesebben használnám azt, hogy „queerelni”.
Az utóbbi időben figyelhetünk meg változást a magyar filmgyártásban?
A magyar filmgyártásban a 2000-es évek első évtizedében volt egy viszonylag nagyobb fellendülése a queer témáknak, a legtöbb ilyen témájú filmünk ebben az évtizedben készült (Nincsen nekem vágyam semmi, Férfiakt, Pánik, Intim fejlövés, Papírrepülők, Coming out – bár ez a legutolsó inkább ne készült volna el…). Ugyan nem túl hosszú ez a lista, mégis, ez alatt a tíz év alatt több film készült queer témában – vagy legalább azt érintve –, mint a kilencvenes években és 2010 után összesen.
Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett
Feldmann Fanni PhD hallgató a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola angol irodalom alprogramjában. Kutatási területe a szexuális és genderidentitások irodalmi és filmes ábrázolása, különös tekintettel a kelet-európai mozira. Leginkább a coming out (előbújás) pszichológiai folyamata, annak vizuális reprezentációja és kulturális, társadalmi és politikai beágyazottsága érdekli. Legjelentősebb publikációi a ZOOM kötetekben (szerk. Győri Zsolt és Kalmár György, 2015, 2018) és az Ekphrasis folyóiratban jelentek meg. A Hatvani István Szakkollégium anglisztika-amerikanisztika szakcsoportjának esszégyűjteményét ((En)Gendered Lives, 2016) szerkesztette.
