A Nem Adom Fel Cafe and Bar nem egy átlagos vendéglátóipari egység, hiszen a szinte páratlanul finom kávén túl – ami nem különleges őrleménynek köszönheti aromáját, hanem a szeretetteljes légkörnek, amelyben készül – itt őszinte mosolyt és valóban kedves kiszolgálást kapunk. A hely irányadó szemléletet képvisel, egy új normát szeretne felállítani a vendéglátásban, miszerint többségében csökkentett munkaképességűeket foglalkoztat, így megalakulásával nemes célja van. Ezekről a célokról beszélgettem Horváth Rolanddal, aki több hónapja oszlopos tagja a kávézó felszolgálóinak.
Már több, mint két éve nyitva vagytok. Milyen tapasztalataitok voltak a működés során?
Igazából azt vettük észre, hogy az emberek nagyon kedvelik ezt a kávézót. Örömmel jönnek ide, segítőkészek és pozitív visszacsatolást kapunk tőlük, és ők is jó élményekkel mennek el, így sok a visszatérő vendég.
Sikerült minden elképzelést megvalósítani ez idő alatt?
Próbálunk folyamatosan fejlődni, kezdetben kávézóként üzemeltünk, aztán lett melegkonyhánk. Most már kávézóként és étteremként is működünk, azóta pedig próbáljuk ezt a vonalat továbbvinni. Nemrég megnyertünk egy pályázatot, és úgy néz ki, nyárra egy kerthelyiség lesz kialakítva a sétálóutcában, ez egy újabb lehetőség a fejlődésre.
Mivel lehet még a vendégek kedvére tenni?
Rengeteg programunk van: kéthetente van kocsmakvíz, ahol csapatok játszhatnak, péntekenként pedig zenés-kulturális programokat szervezünk – volt itt jazzkoncert, vagy épp a múlt héten vonósnégyes. Szoktak lenni irodalmi estjeink, van dokumentumfilm-klubunk, most volt például a Kincsem című film vetítése is, Nagy Ervin is itt volt. Elég sok ember eljön, általában ezek a programok teltházasok.
Budapesten ez az első ilyen hely. Mit vesztek észre, próbálják más vállalkozások is követni a példátokat?
Ez alatt a két év alatt annyira nem mondanám, de azért vannak törekvések. A barátaim példájából is tudom, hogy sérülteket mára szép számmal vesznek fel, megpróbálják úgy kialakítani a munkahelyeket, hogy ők is tudjanak dolgozni. Ennek ellenére rengetegen vannak, akik kénytelenek otthon maradni. Bizonyos nagy cégeknél lenne arra lehetőség és igény is, hogy adatrögzítő vagy telefonos ügyfélszolgálatos munkakört betöltsenek, viszont sokan nem tudnak eljutni otthonról, ettől bezárkóznak. Nekem is volt olyan álláslehetőség, ahol behívtak állásinterjúra, de az interjú a negyediken volt, se lift, se semmi, hogy mentem volna fel? Nagyon örültem, hogy megtaláltam ezt a kávézót.
Ha valaki bezárkózik, hogyan tudtok segíteni?
Aki itt zárkózott a kávézóban, annak olyan feladatokat adunk, hogy kommunikáljon a vendégekkel, érezze, hogy meg van becsülve, amit csinál. Próbálunk erre is nagy hangsúlyt fektetni, hogy mindenki jól érezze magát itt, és ne legyen egy átlagos munkahely.
Milyen élményeket szereztél, amióta itt dolgozol?
Nagyon szeretem ezt a helyet. Családias a környezet, jó a kialakítása, és mindenki a maximumot hozza ki magából, mert megbecsüli, hogy felvették ide. Aki ide bekerül, kap egy olyan pozitív löketet, amitől magára talál és maximálisan oda tudja tenni magát.
Úgy veszem észre, most jobban középpontba került az akadálymentesítés is. Van valami pozitív változás ezen a téren, jól látom?
Viszonylag sokat közlekedem, és azt tapasztalom, valóban van erre törekvés. De a legtöbb helyen, ahol van rámpa, az olyan meredek, hogy le nem jössz rajta. Persze van változás, ahhoz képest, hogy régen mennyire nehéz volt közlekedni, az új vonatok, villamosok nagyon jók, ugyan a metró kérdéses egyelőre, de meglátjuk.
Sajnos gyakran éri társadalmi megbélyegzés a közösségeteket, ezen a téren sikerült változást elérni? Kezdenek nyitottabbak lenni az emberek?
Miután belelát abba valaki, hogy mi itt dolgozunk, meg hogyan működik a hely, azután más emberként megy el. Nyitottabbak lesznek arra, hogy társalogjanak velünk. Én azt gondolom, jó irányba halad ez a dolog, igyekszünk ezt a bélyeget leszedni magunkról.
Néha a média is teremt címkéket. Szerinted milyen változás kellene, hogy ne legyen ez a hátrányos megkülönböztetés?
Az emberek azért különböztetik meg a mozgássérülteket, mert nem ismerik őket. Aki először találkozik ilyen emberrel, azt gondolja, hogy rögtön sajnálni kell, de nem erre várnak a mozgássérültek, csak azt szeretnék, hogy együtt tudjanak működni a külvilággal. Ez a kávézó erre is egy jó dolog, mert hidat képez – és én bízom benne, hogy megszűnnek az előítéletek.
Elég sokrétű a társadalmi integráció, esetleg más alapítványokkal is együttműködtök?
Igen, sok más alapítvánnyal dolgozunk, vannak Nem Adom Fel házak is, ahol sérült fiatalok élik mindennapjaikat. Onnan is próbálják őket a kávézóba behozni, esetleg az alapítvány ad nekik lehetőséget, hogy otthonról dolgozzanak.
Továbbá vannak országos szinten érzékenyítő tréningjeink, amikor különböző sérültségű emberek a saját hétköznapjaikról beszélnek, és bevonják a résztvevőket. Ezek a tréningek jók arra, hogy a bélyegek eltűnjenek lassan, ha a trénerek eljutnak az ország minden pontjára. Tudni fogják az emberek azt, hogy ha látnak egy sérült embert az utcán, akkor nem sajnálni kell, hanem örülni annak, hogy ő is kint van. És ha esetleg segítséget kér, akkor nem más irányba nézek, hanem segítek.
Éppen ezért gondolom, hogy mindenféle sérült embernek ki kell mozdulnia otthonról, megmutatni magát a világnak, hogy lássák, hogy mi is vagyunk, és mi is szeretnénk a hétköznapjainkat élni.
Akik itt elhelyezkednek, azok akár tudnak innen tovább is menni? Nevezhetjük ezt egy ugródeszkának?
Igen, meg tudják azt tapasztalni, hogy milyen minden nap bejárni dolgozni. Milyen az, ha koncentrálni, figyelni kell, hogy hogyan kommunikáljanak – nagyon sok területen segítenek az embernek fejlődni. Ha egyszer valaki itt dolgozik, profitál belőle annyit, hogy az életben meg fogja tudni állni a helyét máshol is.
Váltanál munkahelyet a jövőben?
Nem, vagyis egyetlen esetben, ha nyílna egy másik Nem Adom Fel kávézó, kicsit központibb helyen, mert én nagyon szeretem a pörgést. Oda szívesen mennék dolgozni, de itt képzelem el a jövőmet. Amíg csak ez van, addig mindent meg fogok tenni, hogy jó legyen ez a kávézó.
Bernhardt Dániel
Instagram: @jesuisdanielbernhardt
