Kezdjük az elefánttal a szobában! Az elmúlt év sok szomorú példát szolgáltatott arra, hogy még mindig milyen erősen él a rasszizmus az USA-ban. Valószínűleg ennek is volt köszönhető, hogy a díjak átadói között talán soha nem látott mértékben voltak jelen afro-amerikai sztárok: Lupita N’yongo, Chiwetel Ejiofor, Kerry Washington, Viola Davis, Idris Elba, Octavia Spencer és Oprah Winfrey is kiosztott egy-egy szobrocskát. Ami a jelöléseket illeti, ott már nem volt ennyire változatos a kép: a show-t vezető Neil Patrick Harris például fel is hozta, hogy a Martin Luther King-et alakító Daniel Oyelowót, a Selma főhősét méltatlanul kihagyták. Sőt, a színészi kategóriákban gyakorlatilag csak fehér sztárok neveivel találkoztunk.
A szólásszabadság is központi téma volt a beszédekben. Az Akadémia 2013-ban megválasztott elnöke, Cheryl Boone Isaacs a filmkészítők és bírálóik felelősségét hangsúlyozta. „Felelősek vagyunk azért, hogy senkit ne hallgattasson el egy fenyegetés. Biztosítanunk kell, hogy a személyes vagy szakmai támadástól való félelem nélkül elhangozhassanak különböző vélemények. Védelmeznünk kell az önkifejezés szabadságát. Az Oscar-díjátadón a filmek iránti szeretetünket ünnepeljük, és ezzel lerójuk tiszteletünket a filmkészítők bátorsága előtt, akik földrajzi határokat lépnek át és emberi határokat feszegetnek. Akik hangot adnak a merész ötleteknek és a különféle nézőpontoknak. És akik arra biztatnak minket, hogy új szemmel nézzünk a világra és a minket körülvevő emberekre.” Isaacs egyébként a harmadik női és az első afro-amerikai elnök az Akadémián.
Lonnie Lynn és John Legend kapta a legjobb eredeti dal díját a Selmában elhangzó Glory-ért. Lynn érzelmektől fűtött beszédet mondott: „Nem olyan régen John és én elmentünk Selmába, és előadtuk a Glory-t azon a hídon, amin Dr. King és a polgárjogi mozgalom tüntetői átvonultak 50 évvel ezelőtt. Az a híd egykor egy megosztott nemzet jelképe volt, de ma a változás szimbóluma. A híd szelleme felülemelkedik fajon, nemen, valláson, szexuális irányultságon és társadalmi helyzeten. Ez a szellem összekapcsolja a Dél-Chicagóban élő kiskölyköt, aki jobb életről álmodik azokkal, akik Franciaországban a véleményük szabadságáért állnak ki, és azokkal, akik Hong Kong-ban a demokráciáért tüntetnek. Ez a híd a reményre épült, az együttérzés forrasztotta egybe és az emberek iránti szeretet emelte.”
Ha egy kicsit más szempontból vizsgáljuk a sokszínűséget, akkor megjegyezhetjük, hogy immár második alkalommal van LMBT vezetője a show-nak: tavaly Ellen DeGeneres, idén pedig Neil Patrick Harris szórakoztatta a nagyérdeműt. Fellépett Tegan és Sara, a nyíltan leszbikus énekes duó, akik a Lego Movie slágerét, a Minden szipi-szupert (Everything Is Awesome) adták elő. A legjobb film díját Sean Penn adta át a Birdman stábjának; Penn maga legutóbb 2009-ben kapott Oscart a meleg aktivista Harvey Milk-ről szóló életrajzi filmben nyújtott alakításáért.
Az este LMBT szempontból talán legjelentősebb pillanata az volt, amikor Graham Moore átvette a legjobb adaptált forgatókönyv díját a Kódjátszmáért. Tekintve, hogy a film középpontjában a meleg Alan Turing munkássága és méltatlan halála áll, így Moore köszönőbeszédében is ebből indult ki, majd személyesebb vizekre evezett. „Amikor 16 éves voltam, öngyilkosságot kíséreltem meg, mert furcsának és másnak éreztem magam, és úgy éreztem, nem tartozom sehová. Most pedig itt állok. Épp ezért szeretnék ebben a pillanatban ahhoz a kölyökhöz szólni, aki valahol a világban úgy érzi, hogy furcsa vagy más, és hogy nem tud beilleszkedni. Dehogynem. Maradj furcsa és maradj más!” Habár Moore maga nem meleg, szavaiból érdemes ihletet és erőt merítenünk szexuális orientációra való tekintet nélkül.
