Tovább javult az LMBTQI közösség általános elfogadása a magyar társadalomban, mutatja a Háttér Társaság megbízásából a Medián által készített reprezentatív új közvélemény-kutatás. Már a magyarok több mint felének van LMBT ismerőse, és 71%-uk elfogadó lenne, ha előbújna a gyermekük.
A 2023 novemberében végzett kutatás kimutatta, hogy már a magyarok 54%-a ismer leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű (LMBT) személyt. 71%-ra növekedett azoknak az aránya, akik elfogadók lennének, ha gyermekükről kiderülne, hogy az LMBT közösség tagja. A 2019-es adatokhoz képest 24%-ról 16%-ra csökkent azok aránya, akik megpróbálnák meggyőzni a gyermeküket arról, hogy ez nem a jó út; és 16% helyett már csak 8% vinné orvoshoz vagy pszichológushoz a gyermekét ilyen helyzetben.
Többen vannak azok (41%), akik szerint a munkáltatóknak többet kellene tenniük az LMBT munkavállalók munkahelyi elfogadásáért, mint akik nem (27%). Hamis mítosznak bizonyult az, hogy a magánéleti kérdések a munkahelyeken ne merülnének fel: 75% arról számolt be, hogy legalább havonta téma a munkatársak közötti beszélgetésekben a szabadidő eltöltése; 71% a gyermeknevelést, 59% a politikát, 55% a párkapcsolatot és 43% még a szexet is legalább havi rendszerességgel felmerülő témaként jelölte.
A magyar társadalom közel fele, 49%-a támogatja az azonos neműek házasságát, a válaszolni nem tudók vagy nem akarók figyelmen kívül hagyásával ez az arány 51%.
66% teljesen és további 6% inkább egyetért azzal, hogy egy azonos nemű pár tagjai is lehetnek jó szülők. Ez jelentős változás 2019-hez képest, akkor a teljesen egyetértők aránya még csak 17% volt.
60% úgy vélte, hogy lehetővé kell tenni azt, hogy az azonos nemű párok örökbe fogadhassanak; 22% változatlanul hagyná a törvényt; és mindössze 11% venné el a gyermekeket az azonos nemű pároktól.
A kiskorúak LMBTQI tartalmakhoz való hozzáférését korlátozó, ún. „gyermekvédelmi törvényről” 83% hallott.
58%-uk szerint probléma, hogy az állam dönti el, mit tanítanak az iskolában a szülők és a tanárok helyett; 57% szerint, hogy ellehetetlenítették az iskolai szexuális nevelést, 56% szerint, hogy az állam cenzúrázza a médiatartalmakat. A relatív többség (45%) visszavonná a törvényt, 19%-uk ugyanakkor tovább szigorítaná azt.
Szemben a „gyermekvédelmi” és az örökbefogadásra vonatkozó – az LMBT embereket hátrányosan érintő – jogszabályokkal, mindössze 35% értesült a nem jogi elismerésének ellehetetlenítéséről a transz és interszex emberek számára.
60% problémának tartja, hogy egy transznemű személy azért nem talál munkát, mert identitása kiderül a munkáltató számára; 56%, hogy transz férfinak a női wc-t kell használnia; 53%, hogy egy transznemű személy nem tudja használni a bankkártyáját és hogy az egészségügyi ellátás során megalázó helyzetekbe kerülhetnek.
73% lehetővé tenné, hogy a transznemű emberek bizonyos feltételek esetén megváltoztassák nemüket és nevüket az irataikban. A hatályos jogi szabályozással (vagyis hogy semmilyen körülmények között sincs lehetőség a nem jogi elismerésére) mindössze 21% ért egyet.
A társadalom 57%-a gondolja úgy, hogy az államnak fel kell lépnie az LMBT embereket érő hátrányos megkülönböztetés ellen, és 84% szerint elfogadhatatlan, ha egy politikus az LMBT emberek ellen gyűlöletet kelt.
A jelentés az LMBTQI emberek társadalmi elfogadásért küzdő állami szervek és civil szervezetek számára megfogalmazott ajánlásokkal zárul.
