Az Úr 1859. évében a vajai és luskodi grófné a család legifjabb tagjának ad életet Gyónon, született Vay Sarolta személyében. Atyja főhercegi udvarmesterként csalódott a primogenitúra csúfos csődjét látván, ezért lányát az emigrációból hazatért ‘48-as tiszt, Kászonyi Dániel gondjaira bízta. Így tanult meg mindent, amire egy rendes férfinak – nem tévedés – szüksége lehetett az 1800-as években. De hogyan lett Saroltából Sándor, és korának egyik legszámottevőbb írója és zsurnalisztája? Nos, erről szól a történet. Utánam, nyájas Olvasó!
Vay Sarolta – a továbbiakban Sándor – a mai közvélemény számára méltatlanul homályban maradt irodalmi alak. Személyét nehezen felgöngyölíthető legendák övezik, a róla alkotott életrajzi írások is több ponton eltérnek. Derítsünk először fényt a tényre, hogy miért is csapong jelen cikk szerzője nevek és identitások között.
Mint látjuk, Sándorunk nemesi családba született; apja fiúgyermeket várt, ezért a született lányt egész gyerekkorában fiú módjára nevelték. (Hasonlóan Krisztina svéd királynőhöz.) Vívni, lovagolni, párbajozni tanították, egyes források szerint édesapja nem is tudta, hogy lánya született. Férfiként is élt, két hölgyet is feleségül vett, és csak egy bírósági tárgyalás során derült fény a titokra. De erről később, ezen a ponton időzzünk el egy pillanatra, hiszen elsősorban gender szempontból vizsgáljuk Vay urat. A transzszexualitás akkoriban teljesen ismeretlen dolog volt a plebs számára, az orvostudomány is csak szőrmentén érintette, „veleszületett rendellenes nemi érzés” néven futott, pszichológiai esetnek tartották. Ahogy azt maga Vay is megfogalmazta, még közszájon forgó kifejezés sem volt használatban, amivel megnevezhették volna a jelenséget:
„Hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok?”
De mint látjuk, igenis létezett. Azt, hogy a neveltetése „tette férfivá” Saroltát, vagy genetikai kódolású dologról beszélünk és a szülői hozzáállás segített neki felszínre hozni, valószínűleg sírba vitte magával, vagy csak hosszas kutatómunka után derül majd rá fény. Mindenesetre ebből is kiviláglik, hogy nem annyira fekete-fehér ez a történet, mint ahogyan sokan gondolhatják. Hanna Haacker osztrák nőtörténész egyenesen az első orvosilag leírt női homoszexuális precedenst véli felfedezni a Vay-életrajzban.
Vay Sándor megszületett tehát, erős és karakán férfivá érett, és kortársainak dzsentri életformáját követve élt. Krúdy Gyula így ír róla:
„Tőrt hordott zsebében, hogy férfinak eszébe se jusson nőiségére gondolni. Fekete szivart szeretett a szájában tartani, amikor a régi Kerepesi úti lóvasúton a hölgyeket gavallérosan szemügyre vette. Sétapálcáján madárfej volt, amelyen füttyenteni lehetett lion módra ama hölgyek után, akik fátyolba burkolózva, lesütött szemmel szaladtak a Hatvani-kapu helyén, s szürke vagy fekete keménykalapja mindig félre volt csapva rövidre nyírt fején…”
Vay előszeretettel járt színházba, itt találkozott első nagy szerelmével, korának ünnepelt színésznőjével, Eszéki Emmával, akit Sándor kiforrott, sajátos stílusa, finom modora és intelligenciája azonnal rabjává tett. Fogva is tartotta több mint hat esztendeig, amikor is házasságukból Sándor boldogan mutatott kiutat Eszéki kisasszonynak, hiszen szerelme célkeresztjébe Marie Engelhardt bájait (és Engelhardt papa vagyonát) helyezte. Jóllehet a házasság felbomlott, Eszéki Emma élete végéig Vay grófnéként tartatta számon magát.
Az Engelhardt családba való beházasodás kényelmet és hírnevet hozott Vaynak. Marie rajongásig imádta őt, apja is kedvelte a fiatalembert. Legalábbis addig, amíg kölcsön nem kért apósától 800 forintot egy állás kauciójára, ami egy kicsit nem létezett. Még itt sem volt semmi probléma, de amikor megadni is elfelejtette a kért összeget, Vay bankszámlájához hasonlóan Herr Engelhardt türelme is megcsappant, így feljelentette vejét. A bírósági vizsgálat nyomozói lerántották a sándori leplet Sarolta személyéről. Az addig köztiszteletnek és népszerűségnek örvendő író-újságíró hirtelen az egész világ beszédtémája lett, Ausztráliától San Francisco-ig közvetítették a „Kisasszony-férj botrány” minden momentumát. Krúdy szerint abban az időben még „a borsóföldek verebei is Vayról beszélgettek”.
Talán nem tudatosan tette le az LMBTQ elfogadás alapjait, de élete végéig tisztelet övezte. Mi szebbet és többet is hagyhatott volna mementóul az utókornak művein felül, mint egy, a tárgyalásán elhangzott szentenciát:
„Uraim, bölcs jogi tudósok, pszicho- és patológusok! Irányítsák maguk az én életemet; minden léptemet a szerelem vezette, minden tettemet ez indokolta – hisz Isten oltotta belém. Ha ő ilyennek teremtett és nem másnak, arról csak nem tehetek én, avagy a végzet kifürkészhetetlen utai ezek?”
Bali V. Gergő
