Éppen 500 évvel ezelőtt egy német szerzetes úgy döntött, hogy elege van a katolikus egyház kapzsiságából, és egy ma már hihetetlen történelmi és kulturális értékkel bíró 95 pontos listát függesztett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. Martin Luther (vagy ahogy magyarosan szeretjük: Luther Márton) tette örökre megváltoztatta a keresztény vallás világát, ezért a jeles évforduló alkalmából Németország – és minden református közösség a világon – most rá emlékezik.
A német turisztikai hivatal összesen 8 útvonalat kínál azoknak, akik Luther nyomába szegődnének; mi most néhány város nevezetességeiből igyekszünk ízelítőt adni nektek.
Az első település, amelyet meg kell említenünk, Eisleben. Luther ebben a Németország keleti részén fekvő kedves bányászvárosban született 1483-ban és itt is hunyt el 1546-ban. Luther szülőházát egy 17. századi tűzvész után eredeti állapotában állították helyre, így tökéletes képet ad arról, hogy milyen lehetett egy 15. századi német polgárcsalád élete. Az a ház, amelyben elhunyt, a főtéren álló bájos német reneszánsz városháza tőszomszédságában található; fő látványossága Luther végrendeletének másolata – amelynek eredetije egyébként a Magyar Evangélikus Egyház tulajdona, idén viszont néhány hónapra kölcsönadják a német emlékév szervezőinek.
A Luther-család nem sokkal Martin születése után Mansfeldbe költözött, ahol fiuk első iskoláit végezte 1488 és 1497 között. Ezután egy évig a magdeburgi dómiskolában tanult, majd Eisenachban szívta magába a tudást. Ez utóbbi település a fölötte magasodó Wartburg mesebeli várával és a számos fagerendás házikóval egy kész időutazás. A ház, ahol a diák Luther lakott, ma múzeumként működik, amelynek kiállításán természetesen a reformátor diákéveivel ismerkedhetünk meg. De emellett ebben a városban áll Bach szülőháza (hangszerrajongóknak kötelező!), valamint az a templom is, ahol Árpád-házi Szent Erzsébet feleségül ment IV. Lajos türingiai tartománygrófhoz 1221-ben.
A következő állomás, amely végleg a vallásos tanok felé fordította a szülei vágyai szerint egyébként jogásznak tanuló Luthert, Erfurt városa volt. 1501 és 1505 között buzgón végezte tanulmányait a város nagy múltú egyetemén, azonban amikor egy hazaútja alkalmával borzalmas viharba keveredett, megfogadta a bányászok védőszentjének, Szent Annának, hogy ha túléli az ítéletidőt, Istennek szenteli életét. Nem nehéz kitalálni, hogy a következő dolga az volt, hogy csatlakozott az erfurti Ágoston rendi szerzetesekhez. A rend kolostora igazi építészeti csemege azoknak, akik a középkori, reneszánsz és kortárs épületrészek keveredésében örömüket lelik. (Az új részeket természetesen a II. világháborús károk tették indokolttá.) Tegyünk egy kört az árnyas kerengőben, vagy látogassuk meg Luther celláját – csendes elmélkedőknek kiváló program.
Az utolsó helyszínünk természetesen Wittenberg, ahol Luther 1512-ben doktorált teológiából. A 16. század elején hirtelen összesűrűsödtek a kiválóságok ebben az Elba-parti városkában: Lutheren kívül a híres teológus, Melanchton, valamint a festő Lucas Cranach – akinek köszönhetően ismerjük kortársainak arcképét – is itt élt. Itt megnézhetjük a házat, amelyben Luther már a saját családjával élt több, mint 30 éven át; a Corpus Christi-kápolnát, ahol az első német nyelvű istentiszteleteket tartották; és természetesen a vártemplomot, ahol a prédikátort örök nyugalomra helyezték.
Ha nem is vagyunk vallásosak, Luther nagyságát és az európai kultúrára tett hatását nem lehet megkérdőjelezni. Joachim Gauck német köztársasági elnök így fogalmazott az emlékév berlini megnyitóján: „A jelenkorban természetesnek vett szabadság, demokratikus részvétel, igazság, nyíltság, őszinteség és az önálló, felelős és lelkiismeretes élet utáni vágy a legfontosabb elemei Luther örökségének. A reformáció igazság és szabadság iránti olthatatlan vágya ma is aktuális lehet a gondolat és a tett számára, hiszen emberként, keresztényként és polgárként ösztönöz bennünket az örökös megújulásra.”
