Idén is megrendezik a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, amelynek keretében Budapesten november 6–13. között a Toldi és a Művész mozikban, ezt követően pedig november 24-ig több vidéki nagyvárosban és online tudjuk megnézni a filmeket. A 21. Verzió programját új kurátori csapat állította össze. Fesztiválnyertes alkotások és ismeretlen csemegék is szerepelnek a kínálatban.
A Verzió segít, hogy a látszat mögé lássunk, felfejtsük a sokszor hamis felszín mögött húzódó problémákat, és közelebb jussunk a valósághoz. A filmek mind valamilyen módon a mainstream lebontásával, problémák kicsomagolásával foglalkoznak, az idei fesztivál ezért „A valóság kibontva” szlogen köré építkezik.
Az Itt vagyunk szekcióban a körülöttünk élő queer emberekre szeretnének koncentrálni a szervezők. A jövőbeli példaképeinkre, a múltbeli szerelmeinkre és a jelenkor trendteremtőire. Ebben a szekcióban 6 film kerül levetítésre, melyeket idén is meg tudtunk nézni a fesztivál előtt és jó szívvel ajánljuk mindegyiket.
„Találkozzunk a moziban, és legyünk szemtanúi legyünk ezeknek a queer történeteknek! Támogassuk az embereket sokszínűségükben, összetettségükben és szépségükben! Mindig is itt voltunk és nem megyünk sehová” – vallja Kristýna Genttnerová programkurátor.
Természetesen a többi film megtekintésére is bátorítunk mindenkit, mert a felhozatal valóban rendkívül színes és változatos.
A félelem kódja
Code der Angst / Code of Fear, Németország, Kamerun, 82 perc, 2023
A film egy újságíró és queer jogi aktivista halálát járja körbe, akivel 2013-ban brutális kegyetlenséggel végeztek gyilkosai. A kameruni származású, de diákévei óta Németországban élő Appolain Siewe hazautazik szülőföldjére, hogy megértse a történteket és megdöbbenve tapasztalja az emberekben mélyen gyökerező, rendszerszintű homofóbiát, beleértve a saját családját is, miközben sokan magáról a homoszexuális szóról sem hallottak soha, nem ismerve annak jelentését. Németországban afrikaiként találkozott a kirekesztéssel, hazatérve pedig a nyugati szokásokat felvevő és az ősi hagyományokról megfeledkező idegenként. Az út során az utca emberével, az LMBTQ közösség tagjaival, aktivistákkal és szakemberekkel beszélgetve rá kell eszmélnie, hogy Afrikában – minden ez irányú törekvés ellenére – gyors változást remélni hiú ábránd, Eric Lemembe meggyilkolása pedig csak egy eset a sok közül. Történik mindez annak ellenére, hogy sok afrikai ország aláírója a mindenféle megkülönböztetést tiltó nemzetközi egyezményeknek, a homoszexualitás pedig az ősidőktől fogva jelen van a kontinens kultúrájában és csak a gyarmatosítással kezdték el üldözni.
Grand Prize
Horvátország, 46 perc, 2024
A Szabad Terek szekcióban is bemutatkozik a Grand Prize című film, mely a ballroom, a vogue és a realness világába kalauzol minket. A múlt század húszas éveiben a New York-i Harlemből indult szubkultúrának Madonna 1990-es Vogue (a híres divatmagazin után) című slágere adta meg a lökést a globális hírnévhez a kreatív önkifejezést és a határtalan szeretetet ünnepelve. Az egykori queer bálok és szépségversenyek ötvözésének újraértelmezése néhány éve Magyarországon és a környező országokban is jelen van. A horvát Grand Prize a zágrábi ballroom színteret mutatja be a szárnyait bontogató transz Teo és a tapasztalt táncos Valentina szerelmén keresztül. Teo abban a hitben költözött a fővárosba, hogy az emberek itt talán nyitottabbak, mint egy vidéki kisvárosban, de igazán csak a mozgásban tud kiteljesedni. Valentina egy ruhaüzletben dolgozik napi 10 órát, hogy a hétvégéje szabad legyen, a szüneteiben pedig a bolt egy hátsó kis szegletében próbálgatja a mozdulatokat. Spontán egymásra találásuk mindkettőjüknek kiszélesíti a látóterét, egyben hozzájárul önmaguk jobb megismeréséhez is. A film emellett általánosságban foglalkozik a horvát fiatalok olyan problémáival, mint például a lakáshoz jutás. Külön érdekessége, hogy a címben szereplő díjhoz Budapestnek is köze van.
Még nem vagyok az, aki lenni akarok
Ještě nejsem, kým chci být / I’m Not Everything I Want to Be, Csehország, Szlovákia, Ausztria, 90 perc, 2024
A Még nem vagyok az, aki lenni akarok Libuse Járcovjaková fotóiból, az azokat kísérő hangeffektusokból, zenékből és narrációból áll össze. 16 éves volt a Csehszlovákia elleni 1968-as intervenció idején, és ekkortájt kezdett el ismerkedni a fotózással, ugyanis a fejébe vette, hogy ennek fogja szentelni az életét. A dolog persze nem ment könnyen, de ő kitartó volt és közben végig dokumentálta a vasfüggöny mindkét oldalán eltöltött évtizedek mindennapjait: gyári munkások, depresszió, romák, abortusz, elhízás, házasság, alkohol, Japán, állambiztonság, vietnámiak, melegbár, gyilkosság, kamuférj, NSZK, gázolás, kokain, Japán, divatmagazinok, NSZK, a Fal leomlása, nők, férfiak, szex, szerelem, önazonosság; fényképek százai, ezrei váltogatják egymást, ahogy kirajzolódik egy korszak, egy élet. Bármit is csinált, bármivel is foglalkozott közben, a fotózás mindvégig megmaradt.
Queendom
Franciaország, USA, 98 perc, 2023
A film főszereplője a queer performansz művész Gena, aki mindenféle kacatból és ragasztószalagból gyárt magának öltözéket, ellenérzést váltva ki sokakból. Genának határozott elképzelése van a szépségről és a másságról, csakhogy az észak szibériai Magadan városa és Moszkva, na meg úgy általában egész Oroszország nem éppen ideális hely önmagunk felvállalására és az LMBTQ közösség ügyének hirdetésére. Nemcsak a diploma megszerzésével és az álláshoz való jutással játszik, hanem a testi épségével is, ő azonban kellően elhívatott és egyébként sem ijedős fajta. Nagyszülei – ha nem is mindig értik – támogatják, de egyben joggal féltik is őt, mert a közösségi média lájkjai sajnos nem fogják megvédeni. A performansz, a nyilvános szerepvállalás sem jelentenek garanciát a biztonságára, sőt. A nembináris Gena ettől függetlenül orosznak tartja magát, aki ha nem is maradéktalanul, de betartja a szabályokat. Ahogy mondja, a művészetben fejezi ki magát és az általa készített jelmezek sokkal kevésbé ijesztőek, mint a valóság, vagyis LMBTQ embernek lenni Oroszországban. Meglepő módon az emberek egy része inkább egyfajta csodabogárként tekint rá és ha meg is kérik, hogy legyen szíves elhagyni egy helyet, akkor azt általában az ő biztonsága érdekében teszik.
Szerelem, töredékekben
Frammenti di un percorso amoroso / Fragments of the Life Loved, Olaszország, 96 perc, 2023
Chloé Barreau személyes története, aki 30 éven keresztül dokumentálta az életét videófelvételeken, levelezésekben, naplóbejegyzésekben és fényképeken. Na de miért és nem utolsó sorban kinek gyártja az emlékeket az ember? Kivel fogja ezeket megosztani és van-e egyáltalán érelme a múltbéli kapcsolatokon, pláne a múltbéli kapcsolatokkal együtt nosztalgiázni? Ezekre a kérdésekre adják meg a válaszokat a szokatlanul őszinte, humoros és bensőséges dokumentumfilm szereplői – a rendezőnő emlékeinek alanyai, férfiak, nők vegyesen – a szerelem és boldogság oldaláról megközelítve a dolgokat, így alakítva a személyes történet több nézőpontúvá, egyetemessé.
Micsoda érzés
Such Feeling, Lengyelország, 76 perc, 2024
A Micsoda érzés főszereplői Aaa, Billy, Dawid és Olo, akiket Alex Baczyński-Jenkins rendező évekig filmezett, miközben hol külső szemlélőként van jelen, hol pedig részese a cselekménynek, így a végeredmény azon túl, hogy a hétköznapok történésein keresztül betekintést enged a queer emberek életébe, egyszerre dokumentarista és személyes hangvételű is. Az érzések, vágyak és gondolatok nemcsak a beszélgetések során látnak napvilágot, hanem különféle performanszok keretében is, a mozgás, a szavak, a tánc, a zene, a színek és a fények játéka révén. Bár közösségük egyre erősebb, szervezettebb és összetartóbb, a fiatalok a lengyel társadalom jelentős részének megvetésétől övezve keresik a boldogságot.
A 21. Verzió Filmfesztiválon összesen 60 film lesz látható 4 versenykategóriában és 8 tematikus szekcióban. Az új programcsapat arra törekedett, hogy egyszerre legyenek jelen a nagy fesztiválokat megjárt, sok díjat begyűjtött filmek, és kevésbé ismert alkotások – olyan filmek, amelyekre szinte esélytelen, hogy máshol rátalálna a közönség. „A filmek kiválasztásánál az aktuális társadalmi, politikai, emberi jogi, környezeti kérdések és ügyek sokszínű bemutatása mellett a legfontosabb az volt, hogy megtaláljuk azokat a kiemelkedő filmeket, amik igazi moziélményt adnak” – mondja Somlyai Fanni programigazgató.
Emellett cél volt az is, hogy a lehető legtöbbféle téma megjelenjen, például a japán #metoo-történetektől az ukrán háborúig. „Globális ügyektől a legszemélyesebb történetekig terjed a filmek fókusza, változatos hangvételű és stílusú alkotásokkal” – teszi hozzá Gyureskó Enikő fesztiváligazgató. A programot több mint 750 film közül válogatta ki a kurátori csapat.
A fesztivál kínálatában idén is kiemelt helyet foglalnak el a magyar filmek. A magyar versenyprogram elkötelezett alkotói a hazai gyártási nehézségek ellenére magas minőségű, egyedi látásmódú filmeket hoztak létre, hosszú évekig követve szereplőik sorsának alakulását. A szekcióban idén hat olyan új alkotás lesz látható, melyek nemzetközi szinten sorra halmozzák az elismeréseket, itthon pedig a Verzión mutatkoznak be először. Szerről lejövő sziklamászók, szokatlan gyermekvállalás és speciális igényű emberek nyaralása is lesz a történetek között. A filmek bemutató vetítéseit követően az alkotókkal is lehet találkozni.
Az identitás és kulturális örökség helyreállítása, a történelmi igazságtalanságok orvoslása fontos kérdések világszerte. A témával kapcsolatos párbeszéd új fényben mutatja meg a múltat és segít egy igazságosabb jövő kialakításában. A Verzió idén külön szekciót szentel a dekolonizáció ellentmondásos témájának.
A Verzió Filmfesztivál idén is hangsúlyosan ad teret ukrán alkotásoknak. Az egy évtizede tartó háború és orosz agresszió Ukrajnában elképzelhetetlen mértékű pusztítást eredményezett, ennek ellenére az ukrán dokumentumfilmes közösség hihetetlen ellenállásról és kreativitásról tesz tanúbizonyságot.
Az idei Verzió egyik különlegessége a brit dokumentumfilmes fókusz.
A fesztivál idén először külön szekciót szentel az örmény filmeknek. A filmek több szempontból mutatják be a Hegyi-Karabah háború tragédiáját.
A dezinformáció a digitális korszakban különösen fontos kérdéssé vált, mivel a hamis hírek gyorsan terjedhetnek a közösségi médiában. Ez nemcsak, hogy aláássa a közbizalmat, de súlyos társadalmi megosztottságot okozhat, ráadásul a technológia fejlődésével egyre nehezebb megkülönböztetni a valós információkat a manipulált tartalmaktól. A Verzió külön blokkot dedikál a témának.
A dokumentumfilm-fesztivál teljes programja már elérhető. A KIX című nyitófilmet, mely kortárs magyar látlelet a leszakadó és magára hagyott városi szegénységről november 8-án pénteken 20:30 órai kezdéssel vetítik a Toldi mozi Nagytermében, de november 21-től a Cirko Film forgalmazásában a hazai mozikba is megérkezik.
A fesztivál vetítéseinek és kísérőprogramjainak helyszínei a Toldi és a Művész mozi, a Trafó, a CEU Budapest és az Adaptér. A filmek a mozik után november 14-24. között online is elérhetők lesznek a Verziótékában.
A fesztivál kiemelt támogatói a Háttér Társaság, az Amerikai Nagykövetség, a Heinrich Böll Stiftung, a British Council, a Dutch Human Rights Fund és a UNHCR Central Europe. A Verzió Filmfesztivált a nonprofit Verzió Film Alapítvány és a Blinken OSA Archivum szervezi, főtámogatója pedig a Kreatív Európa Média program. Az alapítók célja az volt, hogy az országban elsőként létrehozzanak egy olyan kreatív fórumot nemzetközi dokumentumfilmek számára, mely központi témájának az emberi jogi ügyeket tekinti.
Hujber Ádám
