„Leszállítottak a villamosról, merthogy nem én vagyok a diákon” – Transz történetek Magyarországról

Amikor megfogalmazódott bennem, hogy erről a témáról szeretnék írni, még nem tudtam, hogy az alapvető tudásomon felül segítségre lesz szükségem. A transzneműség misztériumának nincs hajszálpontos meghatározása, minden egyén másképp éli meg; kicsit olyan ez, mint közösen nézni ugyanazt a filmet: talán hasonló érzések munkálnak bennünk, mégsem tudjuk teljesen átélni a másikéit.

Azt mondják, minden éremnek két oldala van. Sok cisznemű tart attól, ami ismeretlen, sokakban ez zsigeri elutasításként jelenik meg, és meg sem próbálják megérteni vagy megismerni, milyen lehet a transzneműek élete. Aki transzszexuális, az pedig pont ezért ódzkodik megnyílni. Fárasztó az elutasítás falába ütközni, és sajnos a transzneműek még a melegeknél is rosszabb helyzetben vannak. Azonban kellő érzékenységgel talán megmagyarázható és megértethető az állapotuk.

Lilla 19 éves transznemű lány, az átalakulás előtt áll. Éppen a napokban volt pszichiáternél, így az utolsó papírja is megvan hozzá, hogy végre elmehessen endokrinológushoz, majd elkezdhesse a hormonterápiát. Számára az önismeret útjára lépés meglehetősen vontatott folyamat volt, és elmondása szerint azért lehet ma az, aki, mert olyan emberek álltak mellette, akik mindvégig rendületlenül hittek benne.

„A cisznemű nők közül sem mindenki tökéletesen feminin és nőies, nem azonosul azokkal a lányokkal/nőkkel, akiket a társadalom kitermel, mint mintát. És ez a kulcs: csak önmagad légy, ahogyan jól érzed magad.”

Törvényszerűségek és határok vesznek körül bennünket. De ha górcső alá vesszük az életünket és a vágyainkat, miért ne engedhetnénk meg magunknak, hogy a saját szabadságunk felé tartsunk? Márpedig az ember életében a boldogságra való törekvés a legfontosabb. Hiszen az idő végtelennek tűnő egyenesén mindössze porszemek vagyunk. Ebben a porszemnyi létben pedig úgy kell mozognunk, ahogyan nekünk megfelel. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 21. század a nemek forradalmának kora! És egy jó gondolat remek fegyver az ellentáborral szemben. Ezért becsülöm azokat, akik kiállnak a nagyvilág elé, és bátran vállalják. hogy azok mernek lenni, akik.

Lilla mesélt az egyéni döntésekről és azok súlyáról, hogy mindent legalább háromszor át kell gondolni. Egy-egy elhamarkodott cselekedet kevésbé kifizetődő.

„Hangsúlyos, hogy egyéntől függ, ki meddig szeretne ebben elmenni, ki hogyan érzi jól magát. Hallottam már olyan transzneműekről, akik nem érezték szükségét például a nemátalakító műtétnek. És ez teljesen rendben van – ha valaki úgy dönt, hogy nem szeretné, akkor azt tartsák tiszteletben. Ha így is boldog tud lenni és kiteljesedni, akkor ez az ő választása. Egy nyomást érzek ezen a téren is a cisznemű heteronormatív társadalom felől. Hogy legyen mindenki »tökéletes« az ő elvárásaik szerint. Ezt tartom az egyik legnagyobb problémának, amit meg kellene oldanunk. De ehhez még nagyon sokat kellene az emberiségnek fejlődnie.”

Szörnyű belegondolni, ám elképzelni sem tudom, milyen lehet egy olyan testben létezni, amit nem érzek a sajátomnak, ami nyűg, mint egy felesleges ruhadarab, amit az ember nem tud levetni.

„Szomorú, de megszokható az a fajta diszkomfort, amit ez az egész magával hoz. Arra gondolok, hogy szörnyű, amit nap mint nap el kell viselnie egy olyan embernek, aki nem abban a testben él, amilyennel azonosulni tudna. Ebből a szempontból szerintem hasonló szenvedést él át egy transznemű, mint egy testképzavarral küszködő ember. Csak míg utóbbi esetben lelki eredetű lehet a probléma, vagy egy gyermekkori trauma állhat a háttérben, amit terápiával, esetleges életmódváltással lehet kezelni, addig erre nincs jó megoldás az átalakuláson kívül.”

Egy másik transzszexuális lány, aki szeretne anonim maradni, nemrég – körülbelül fél éve – esett át a műtéten, most épül fel. Az ő története is hasonlóan megrendítő és példaértékű. Az egész folyamat elméletben a következőkből áll: három orvosi szakvélemény, új anyakönyvi kivonat, hormonterápia és műtétek. A valóságban persze nem megy minden ilyen gördülékenyen. Mindenkinek más vágyai és elképzelései vannak, így egyénre kell szabni az átalakulás folyamatát. A terápia sokat segít, hiszen az ember nemcsak a külvilágtól, hanem önmagától is elfogadást vár. Egyedül lehetetlen végigcsinálni.

Ma Magyarországon még mindig sokkal elmaradottabb a helyzet, mint sok más helyen a világon. Aki ilyen döntést és terhet vesz a nyakába, annak számolni a kell a következményekkel. Egy éve hivatalosan már nem is lehet nemet változtatni. A kormány jelenleg befagyasztotta a kérelmek elbírálásának rendszerét. És mi van azokkal, akik régi okmányokkal rendelkeznek? Akiket terrorizálnak, megaláznak, hazugnak és csalónak állítanak be a tömegközlekedési eszközökön? Mennyit bír el egy emberi élet és mennyire lehet kirekesztő egy társadalom? Nemcsak a transznemű embereknek kell összefogniuk, hanem mindannyiunknak, hogy együttesen teremtsünk élhetőbb és biztonságosabb jövőt.

„Megszoktam azt is, mikor jön egy ellenőr és hirtelen összerándul a gyomrom. Egyből az jut eszembe, hogy hogyan tudnám magam fél perc alatt férfiasabbá tenni, hogy elhiggye, az okmány az enyém és én vagyok a képen” – mondja Lilla.

„Voltak kellemetlen ügyeim villamosellenőrökkel, mert a diákomról tényleg egy más ember nézett vissza, mint aki odaadta nekik. Hívtak rendőrt is rám emiatt. Leszállítottak a villamosról, merthogy nem én vagyok a diákon. Elmeséltem nekik miről van szó, visszadobták a kérelmem a Minisztériumból. Nem hitték el, rendőrt hívtak, akik szintén hazugként kezeltek, kinevettek, megkértek, hogy húzzam hátra a hajam, hogy jobban lássanak” – számolt be hasonló tapasztalatairól anonim interjúalanyunk is.

„Véleményem szerint nagyon fontos az önmegvalósítás, hogy egy adott ember kimehessen az utcára, és úgy éljen, ahogy ő azt megálmodta, és hogy kevesebb atrocitás érje ezzel kapcsolatban. Képzeld el, milyen érzés lehet, ha valaki rád erőltet valamit, ami egyáltalán nem te vagy – jelen esetben a szexualitásodat, vagy a nemedet kérdőjelezik meg. Nagy álmom, hogy egyszer majd nem kell félve kimenni az utcára, és hogy nyitottabbak lesznek mind az emberek, mind a lehetőségek is a transzszexualitással kapcsolatban” – mondta Kiss Lili, aki Bish Bharbie néven YouTube-csatornát is üzemeltet.

Az egyenlő jogok elérése fontos, ám ez csak minél nagyobb összefogással érhető el. A transzneműek is a társadalom részei, fontos, hogy ne legyenek kirekesztve. Ugyanúgy emberek, mint bárki más.

Sam Wilberry