„Legtöbbször biztonságban megfoghatom a párom kezét a pécsi utcákon”
Ha LMBTQ körökben előjön a PeMeL neve, szinte nincs olyan, aki ne tudná, hogy kikről is van szó, hiszen elég erőteljesen láthatóak a különböző internetes felületeken és a közösségi oldalakon is. Ebben a hónapban Hegedüs Martinnal, a PeMeL – Pécsi LMBTQ közösség tagjával beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.
Mikor és milyen okból alakult meg a PeMeL – Pécsi LMBTQ közösség?
A PeMeL 2014 januárjában alakult azzal a céllal, hogy befogadó és támogató közösséget teremtsen a pécsi és Pécs környéki leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereknek, valamint kulturális és közösségi programok segítségével bemutassa az LMBTQ kultúra értékeit az érdeklődőknek.
Kik alapították?
Egy baráti társaság már létezett, akik tenni akartak valamit azért, hogy otthonosabb, élhetőbb legyen a város a mi közösségünk számára is.. Szórakozóhelyünk már volt, de többet szerettek volna, mint egy diszkó. Egy Labrisz-pályázatnak hála, amely vidéki szervezetek alakulására irányult, komolyabban kellett vegyék az ügyet, így egy négyfős baráti társaságból formális szervezetté lettek. Én akkor még nem voltam tag. Majd az Emberség Erejével, a Szimpozion és a Labrisz segítségével indultunk. Közben mindenki hozta a barátját, barátnőjét, hirdettük magunkat az egyetemen, így alakult meg egy mag, amely azóta többször is cserélődött.
Milyen eseményeitek vannak?
Havi rendszerességgel tartunk gyűlést, összejövetelt, ahol megbeszéljük az aktuális feladatainkat, lehetőségeinket. Ezekre a találkozókra tulajdonképpen bárki eljöhet, aki tevékenykedni szeretne a PeMeL-ben, vagy csupán érdeklődik irántunk. A nyaraink szoktak igazán sűrűek lenni, több fesztiválra szoktunk kitelepülni az érzékenyítő programjainkkal. Ilyen például az Ördögkatlan vagy a Sziget fesztivál egy napja. Ezen túl igyekszünk évközbeni programokkal színesíteni a közösségünk és a város életét. Ezek a programok általában nagyobb szervezetek részprogramjai, attól függően, hogy mi mit tudunk megvalósítani, de vannak saját szervezésű rendezvényeink is. Volt már filmklubunk, utcai eseményünk, könyvbemutatónk, kiállításunk. Továbbá többen részt vettünk a Pécsett tartott Melegség és Megismerés program képzésén, hogy iskolákba is eljuthassunk. Rendszeresen tartunk Élőkönyvtárakat is, ahol személyesen beszélgethetnek az érdeklődők LMBTQ személyekkel.
Véleményed szerint milyen jelenleg a pécsi LMBTQ élet?
Én egy kisebb városból származom – ahhozz képest én kimagaslónak látom. Fővárosi programokon is bebizonyosodott, hogy Pécsett van egy látható LMBTQ közösség és egy élhető közeg. Legtöbbször biztonságosan és nyugodtan megfoghatom a párom kezét az utcán. Van LMBTQ szórakozóhelyünk, amely egyben közösségi tér is és nyitottan vár minden kisebbségben lévő személyt és közösséget. Ezenfelül több szórakozóhely is kifejezte támogatását felénk és szívesen fogadja a programjainkat. Az egyetemnek köszönhetően nagyon sok a városban a fiatal, ők az új generáció, akiknek egyszerűen ez nem kérdés.
Más volt régebben? Mik a tapasztalatok?
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a PeMeL előtt nemigen volt látható a pécsi meleg közösség. Mint már mondtam, létezett egy diszkó, de az is kissé fű alatt működött. Nem voltak programok és más lehetőségek melegeknek. Nem volt kihez fordulniuk. Most már van, bárki megtalálhat minket. Ez nagyon fontos változás és sok embernek segít folyamatosan.
Neked mi a véleményed arról, hogy a mai Magyarországon jobb, könnyebb Budapesten LMBTQ emberként élni, mint vidéken?
Biztos, hogy több a lehetőség, pezsgőbb az LMBTQ élet a fővárosban. Tapasztalataim szerint az emberek kevésbé figyelnek a társaikra, mert ha megállnának bámészkodni, odacsukja őket a metróajtó. Ezáltal szerintem a melegeket is kevésbé tüntetik ki bármiféle véleményezéssel. Ez az én tapasztalatom, de az is igaz, hogy verték már meg éjjel egy leszbikus barátnőmet a szexuális orientációja miatt. Az is érdekes lehet, hogy a Pesten élőknek Pécs számít vidéknek, nekünk, pécsieknek az apró falucskák számítanak annak. A lehetőségek száma biztosan csökken egy település méretével, az elfogadás viszont emberfüggő szerintem. Mindig, mindenhol lesznek, akik nem fogadják el mindezt. Jókedvvel kell hozzáállni, és klisé, de a jóra fókuszálni.
A vidéki városok között Pécs az elsők között van, ahol a Humen magazin megjelenik. Hol érhető el a Humen Magazin a városban?
Egyelőre a Wannabe Cafe&Bar-ban, melyről előzőleg már beszéltem. Igyekszünk a többi támogató szórakozóhelyre is eljutni a közeljövőben.
Pécsett milyen szórakozási lehetőségei vannak az LMBTQ közösség tagjainak?
A legkiemelkedőbb a Wannabe Cafe&Bar, mely immáron több, mint két éve várja a vendégeit. Hétköznapokon kávézóként, szombaton pedig szórakozóhelyként üzemel. Bár nem kifejezetten meleg szórakozóhely, hiszen nyitottsággal vár minden kisebbségi csoportot, és mindenki mást is. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden előítélettel!”– áll a bejáraton. Közösségi térként is funkcionál, képzéseket is tartanak a helyen. Többek között a PeMeL programjainak java is ott kerül megrendezésre. Próbáljuk minél színesebbé tenni az életet, én drag queenként dolgozom ott, de vannak akusztikus koncertek, kiállítások is, illetve van egy játékterem is biliárddal, csocsóval, darts-szal és társasjátékokkal. Ezen túl van még 2-3 szórakozóhely, akik kifejezték elfogadásukat és szívesen fogadják a PeMeL rendezvényeit. Továbbá egy helyi művészmozi, akik rendszeresen vetítenek LMBTQ témájú filmeket és mindig felkeresnek minket – az ő kezdeményezésük különösen jóleső.
Az LMBTQ közösség Pécsett mennyire látható és mennyire összetartó a véleményed/véleményetek szerint?
Ami a PeMeL-t illeti, beszélhetünk egy kb. 10 fős magról, akik állandó jelleggel ott vannak a gyűléseinken és a programjainkon. Ez egy szuper, összeszokott csapat, nagyon jól tudunk együttműködni, hiszen mindenki önzetlenül adja hozzá a projektekhez azt, amit tud. Ezenkívül van egy nagyjából 70 főt számláló csoport, akik lehetőségeiktől függően vesznek részt szervezetünk életében. Azt hiszem, az online láthatóságunknak köszönhetően bárki megtalálhat bennünket, ez szuperül működik. A Wannabe Cafe&Barral pedig a megnyitásuk óta szorosan összefonódik az életünk, ott is megtalálhatóak vagyunk.
Mik a jövőbeni tervek?
Az állandó programjaink mellett szeretnénk még több lehetőséget teremteni a közösségünknek és minél színesebb programokat szervezni. Az egyik legfontosabb küldetésünknek tartjuk az LMBTQ emberek láthatóságának növelését vidéken, ezért szeretnénk minél több utcai kitelepülést, flashmobot rendezni. Igyekszünk folyamatosan megújulni, de megtartani azt a baráti, jó hangulatú közeget, ami a PeMeL hajtómotorja.
Bámli Zoltán