„Komplex személyiség kell ahhoz, hogy a művészetet el lehessen adni” – Interjú Farkas Janó képzőművésszel

A 27 éves Farkas Janó műveiben egyszerre jelenik meg a festészet, a grafika és a rajzolás – na meg megannyi furcsa hangulat, amelyek bármennyire különösek is, az ember mégis ki akarja őket rakni a szoba falára. A rakétaként feltörekvő fiatal művésszel már volt szerencsém egy budapesti kiállításán elbeszélgetni. Keresni nem kellett a tömegben, már külseje is olyan volt, mintha ő maga is a kiállítása része lenne. Janó nem akarja megváltani a világot, egyelőre sok vadabb ötletet tart magában, és sose mosolyog a képeken. És nagyon jó interjúalany, ami egy 21. századi művésznél szerinte is fontos lehet.

„A szépérzékemre nem érett meg a világ” – ezt a kiállításodon mondtad nekem. Hogy is van ez?
Kicsit vissza kell még fognom, ami bennem van. A mi korosztályunk még nem az a réteg, ami megteheti, hogy aukciókon vásároljon képeket. Aki pedig jelenleg megteheti, annak pont az én képeimre van igénye.

De szabad egy művésznek visszafognia magát?
Azt, hogy visszafogom magam, inkább úgy értem, hogy visszatartom az ötleteimet és elteszem őket későbbre. Nem akarom kifesteni magamból azokat a témákat, amiket még szívesen meglovagolnék.

Spájzolsz?
Igen! (nevet) Így is fogalmazhatunk. Régebben például sokszor történt meg, hogy sokat írtam, majd egy idő után azt éreztem, hogy mindent kiírtam magamból. Nem akarom, hogy ez újra megtörténjen. Tudom az ötleteimről, hogy nagyon jók lesznek, csak még várok azzal, hogy megcsináljam őket.

Mutattál néhányat a bátrabb művekből, amik már-már obszcének voltak, de megjelent bennük a vallás is. Tartalékolsz, de közben mégis vannak képeid, amiket elkészítesz, de nem mutatod meg őket a külvilágnak.
Egyrészt ezeket a képeket leginkább saját szórakoztatásomra készítem. Másrészt próbálok elhatárolódni azoktól a művészektől, akik üzeneteket, ideológiát vagy politikai nézetet jelenítenek meg a műveikben. Nem az a fajta művész szeretnék lenni, aki állást foglal politikailag. Egyszemélyes hadseregként úgysem tudom megváltoztatni a világot. Nem szeretném, hogy a művészetem rétegekhez szóljon. Nem akarok üzenni. Inkább egy teljesen másfajta művészetet szeretnék csinálni, szeretném a dizájn felé elmozdítani. Nem kell, hogy a mű világmegváltó tárgy legyen, inkább bírjon egy látásmóddal. Van egy kedvenc idézetem az Alice Csodaországból: „A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.” Azt akarom megmutatni az embereknek, amit én látok, és amit ők nem láthatnak.

Van egy nagyon komoly stratégiád.
Igen. Szeretném megmutatni nagyközönségnek, hogy mit tudok,hogy mi van bennem. Csak nem mindegy, hogyan haladok ezen az úton és hogyan érem el a célom.

Erre, gondolom, nincs bejárt út Magyarországon. Milyen lehetőségei vannak egyáltalán ma Magyarországon egy fiatal művésznek?
Magyarországon is tud sikeres lenni az ember. 2017-ben már nem én voltam az, aki kereste a galériákat, hanem már mindig engem kértek fel kiállításokra. Tavaly szám szerint ötre. Azt hiszem, én például már jó úton haladok.

Ehhez azért már nemcsak minőség és tehetség kell, hanem jó vállalkozói gondolkodás és marketing is.
Az önmarketing nagyon fontos. Nagyon sok jól író, rajzoló, festő ember van, de ez önmagában a mai világban nagyon kevés. Komplex személyiség kell ahhoz, hogy a művészetet el lehessen adni. Ha visszanézünk a történelemben, a nagy festők önmagukban is nagyok voltak. Maga a személyiségük is megfogta az embereket.

Ebben pedig óriási segítség ma a közösségi média.
Igen. És nagyon jó, hogy általa eljut a munkám a tengerentúlra is. Kaptam rendelést már az USA-ból is. Nagy segítség, hogy meg lehet mutatni mit tudsz, akár egy online galériában is.

Kicsit beszéljünk még a képeidről. Hogyan működik nálad maga az alkotási folyamat?
Nálam ez egy szinten kényszeres dolog. Nem az a művész vagyok, aki halál nyugodalomban leül, kivetkőzik magából és órákon át otthagyja a világot. Én is egy más világba lépek át, de a belső megnyugvás nálam inkább egy izgatott extázis. Sokszor hasonlítom ezt az érzést a szexhez. Maga az alkotás érzése olyan, mint egy szexuális együttlét, amikor pedig a kész képet nézegetem, az már egy orgazmusszerű érzés.

Kik a modelljeid? Azt említetted, hogy nem akárkiket rajzolsz.
Általában sokat válogatok. Amikor fiúkat vagy lányokat nézek, akkor is megvan egyfajta tetszés, ami nálam azt jelenti általában, hogy „hú, de lerajzolnám”. Sok lánnyal dolgozom, de nem ragaszkodom szorosabban egyik nemhez sem.. Azzal dolgozom együtt, aki megfog, megragad, akiben látok valamit. És mindig tervezek velük.
Általában amúgy is mindig előre gondolkodom. Az Instagram posztjaim is előre el vannak készítve, nem előtte három perccel találom ki, hogy mit és hogyan posztoljak.

Furcsa, hogy a képeid bár sokszor nagyon színesek, mégis van bennük egy állandó sötétség. Ez honnan jön?
Belőlem.(nevet) Ez egy állandó melankólia. Eléggé depresszív alkat vagyok. Egy képen sem mosolygok. (nevet)
Régebben sokszor kaptam meg azt, hogy nagyon szomorúak a képeim és túl sok feketét vagy sötét színt használok: „Jók a képeid Janó, de sok a fekete, hát miért raknák ezt ki a falra az emberek?” És egy kicsit később én is hanyagoltam a fekete témákat. De én is mindig változom. Rákapok valamire, amit beépítek a stílusomba. A sötét színek után például jöttek a tompa, nyomottabb pasztellszínek. A hangulatot, amit meg akarok valósítani, ezekkel is meg tudom.

Mennyire lehet ma Magyarországon művészként megélni?
Csak képekből szerintem szinte egyáltalán nem. Ahhoz tényleg valami csodának kell történnie. Én sem tudok csak a képeimből megélni, de nem is szeretnék csak azokkal foglalkozni. Az előző kiállítóhelyemen elkezdtem ruhákat tervezgetni, és meg is kérdezték, hogy nem gondolkodom-e azon, hogy elmenjek divatsuliba. De az a baj, hogy annyi minden érdekel, hogy nem szeretném magam egyetlenegy dologra korlátozni. Sok mindent meg tudok még mutatni magamból.

És hol lehet keresni a képeidet?
2018-ban szeretnék majd egy nagyon steril környezetben egy összefoglaló kiállítást csinálni az összes képemből Budapesten.

Kanicsár Ádám András
Instagram: @kanicsar