Kivérző szerelem – Már a magyar mozikban a leszbikus thriller

Kristen Stewart belehabarodik egy testépítő lányba, de kapcsolatukért nagy áldozatot kell hozni. Mégpedig szó szerint, mert egyre több a hulla ebben a neo-noir romantikus thrillerben, ami a fekete komédia elemeit is bátran alkalmazza.

Lou (Kristen Stewart) egy lepukkant edzőtermet visz valahol az Isten háta mögött valamikor a nyolcvanas években. Ide toppan be a testépítő Jackie (Katy O’Brian), aki egy vegasi versenyre készül. A lány stoppal utazik, éjszakánként a híd alatt húzza meg magát és alkalmi munkáért cserébe bármire kapható. Ők ketten első pillantásra egymásba szeretnek, a románcba azonban csúnyán belerondít Lou nőverő sógora (James Franco) és az apja (Ed Harris), aki azon túl, hogy amolyan helyi kiskirály, egy igazi pszichopata. Nem kell sok hozzá, hogy eluralkodjon a káosz, és a lányok az életükért küzdjenek.

A Kivérző szerelem a brit Rose Glass második nagyjátékfilmje, aki rövidfilmek után debütált a Saint Maud című pszichológiai horrorjával, egy csapásra felhívva magára a szakma és a közönség figyelmét. Na meg Stewartét, akinek bár Alkonyat-filmjeiből egyetlen képkockát sem láttam, de azon kívül éppen eleget ahhoz, hogy tehetséges színésznőnek tartsam. Ezúttal is jól hozza karakterét, az eldugult WC-ben könyékig turkáló, a szürke létbe belefásuló magányos nőt, akire rátalál a szerelem. Az ex-rendőr, harcművész, testépítő O’Brian brutálisan kigyúrva veti bele magát a kapcsolatba, Harris a kisujjából rázza ki a beteg állatot, de a mellékszereplőkről sem lenne illendő megfeledkeznem.

Második játékfilm ide vagy oda, Glass biztos kézzel irányít és mondja el mindazt, amit el szeretne mondani. Hűen idézi meg a nyolcvanas éveket, bátran merít a menekülő bűnözőpárosokról szóló filmekből, de nem másolja szolgai módon azokat. Teszi mindezt egy olyan közegbe helyezve, ami talán mostanra sem sokat változott, és ahol a hétköznapokat a gyúrás, a vedelés, az asszonyverés, valamint a kézi lőfegyverek iránti megmagyarázhatatlan vonzalom töltik ki. Ahol a jónépek pickupot vagy izomautót hajtanak, a hajukat – már ha van – hátul megnövesztik, mindenki ismer mindenkit, a helyi rendőri erők pedig legalább két helyről kapják a fizetésük. Az egyhelyben való megrekedés boldog és gondtalan (tudatlan?) állapota errefelé generációról generációra száll.

A Kivérző szerelem sok más mellett a függőségről is szól, arról, hogy mennyiféle létezési formája van. Lou az egyik cigit szívja a másik után, miközben egyfolytában egy leszokásra buzdító kazettát hallgat, Jackie az edzőteremben feketén gazdát cserélő, ismeretlen eredetű teljesítményfokozókkal szúrja magát. Lou testvére, Beth (Jena Malone) a sokadik pofon és kórházi kezelés után sem képes elszakadni erőszakos férjétől, az apa pedig a hatalom és rovarok megszállottja. Na és persze mindvégig ott van nekünk Lou és Jackie egymástól való „elszakíthatatlansága”.

A film még januárban debütált a Sundance Filmfesztiválon álló ováció kíséretében, amit Berlin és Glasgow követett, majd a fesztiválok mellett a tavasz és a nyár folyamán fokozatosan jutott el a világ minden szegletébe Vietnamtól Perun át Svédországig. Berlinben a legjobb queer filmeknek járó Teddy-díjra jelölték, illetve jelölték a Golden Trailer- és Astra-díjakra is (utóbbi esetében négy jelölésből két kategóriában jeleskedett). A vetítések nem teltek eseménytelenül, Amerikában rendőrt kellett hívni egy maszturbáló férni nézőre, a brüsszeli premieren pedig a hangos kisebbség vívta ki a szórakozni vágyok haragját, mely tettlegességig fajult.

Bár leszbikus szexjelenetekből nincs hiány, a cél nem a mindent megmutatni, hanem a felfokozott érzelmek, az egymás iránti vágy ábrázolása annak függvényében, hogy a kapcsolat éppen melyik szakaszában jár. A tisztaság és a mocskosság kettősége, valamint ellentmondása az egész filmet uralja, ami a zenében, a fényképezésben és a jelenetek dinamizmusában is visszaköszön. A testiségnél jóval erősebben van jelen a bosszú és a nyers erőszak, az élet kiszámíthatatlansága, a sorsszerűség.

A végeredmény egy a valóság és a fantázia határán táncoló alkotás, melyben a kiontott agyvelőben tocsogó romantika egyszerre ünnepli a szerelmet, a szabadságot és a női test sokféleségében rejlő szépséget. Erős mozi, jó mozi, melynek forgatókönyvíró-rendezője vitán felül ismeri az LMBTQ-történetekből készült filmek csapdáit és igyekszik elkerülni azokat, többek között az öncélúság mellőzésével.

Hujber Ádám