Idén nyáron készítettünk interjút M. Z. Chapelle írónővel, aki elkalauzolt minket az ázsiai boys love világába. A magyar szerző azóta új regénnyel jelentkezett, a Bangkok felett a csillagok című történet két egyetemista fiú szerelmét követi végig. A friss kötet kapcsán beszélgettünk a thai BL-szcénáról, de ma délután 17 órától a Fókusz Könyváruházban tartott dedikálás során személyesen is találkozhattok a szerzővel.
Egymás után két Thaiföldön játszódó BL regényed jelent meg, a Párizstól keletre című után most került a boltokba a Bangkok felett a csillagok című regény is. Honnan jön ez a kitüntetett figyelem a thai boys love műfaja felé?
Thaiföld a boys love műfaj Mekkája, és habár számos koreai, japán és tajvani BL-sorozat lát napvilágot, az ázsiai országok közül Thaiföld az, amelyik a legtoleránsabb nézeteket vallja az LMBTQ+ közösséggel kapcsolatban. Kezdetben kis költségvetésű, olykor kétes színészi kvalitású mellékszereplő-gárdával bíró sorozatok születtek, mára azonban szemmel látható a fejlődés, valamint a BL-gyártásba beletolt nem kevés pénz is.
Az utóbbi években ilyen téren is kitárultak a lehetőségek, jó dolgunk van, ha elmerülnénk a boys love világában, a remek fordítóknak köszönhetően naprakészen eljutnak hozzánk a friss részek is. Itthon is egyre többen kapnak rá az ázsiai BL műfajára, nem véletlenül: egyre sokszínűbb, egyre színvonalasabb, az európai és amerikai sorozatoktól lényegesen eltérő, érzékeny alkotások születnek. Mindig is szerettem az LMBTQ témájú filmeket, sorozatokat, regényeket, kamaszkoromban a Fiúk a klubból sorozat a kedvencem volt. Aztán az utóbbi években megint visszataláltam ehhez a műfajhoz, csak most az ázsiai vonal ragadott magával.
Nálam az áttörést az jelentette, amikor találkoztam a The Untamed kínai fantasy sorozattal, ami nem BL, hanem bromance (köszönhetően a kínai cenzúrának), annak ellenére, hogy az eredetű mű bizony tartalmaz erősen korhatáros részeket. Mindenkinek ajánlom ezt a gyönyörű mesét, engem teljesen berántott, ennek köszönhetően kezdtem el fanfiction-öket írni pár évvel ezelőtt. Aztán a többi BL nézése után jött az ihlet, hogy írhatnék én is egy ázsiai helyszínen játszódó történetet.
A Bangkok felett a csillagok című regényed főszereplői úgy kerülnek kényszerből ugyanabba a kollégiumi szobába, hogy ez mindkettejük számára roppant kényelmetlen helyzet. Ez egy olyan alapmotívum, kiindulási alap, ami a thai BL kedvelői számára ismerős lehet. Szándékosan “zártad össze” őket ebben a formában?
Abszolút. Szerintem az egyik legjobb kezdőpont, ha olyan helyzetbe rakjuk a szereplőket, ami nekik kényelmetlen. Na, most mihez fogtok kezdeni? – ülök le ilyenkor kaján vigyorral a laptop elé. A Párizstól keletre című regénynél többen jelezték, hogy lassan indult be a cselekmény. Itt szerettem volna rögtön mélyvízbe dobni Atidékat.
Hogyan építetted fel a két főszereplő, Atid és Niran történetét? A laikus olvasó hogyan képzelje el, hogyan zajlik egy ilyen regény megírása?
Olyan kulcspontokat kerestem, amelyek érdekesek lehetnek, felkeltik az olvasó figyelmét: a gyűlöletből szerelem mindig egy húzótéma, ezt megspékeltem annyival, hogy a főszereplők korábban barátok voltak, ezután ment tönkre a kapcsolatuk. Szerettem volna egy olyan BL-t, ami az egyetem falai közt játszódik. Tudom, sokaknak már elege van az ilyen típusú sztorikból, de remélem, tudok majd azért valami újat mutatni. Miután kitaláltam a főkonfliktust, elterveztem, kinek a szemszögéből látjuk majd az eseményeket.
A főszereplő karaktere mindig az egyik legnehezebb számomra, mert olyan valakit kell megrajzolni a lapokon, aki izgalmas, van benne mélység, sérülékeny, mégis erős. Nem lehet túl tökéletes, de túlságosan különc sem. Szeretem az olyan regényeket, amelyekben keveredik a múlt a jelennel, így adta magát, hogy lesznek visszaemlékezős részek. Írás közben így én is ugrálok a jelenetek között, ami sajnos néha megnehezíti a dolgomat, ezért ezen most próbáltam változtatni, és viszonylag lineárisan haladtam a fejezetekben. A főbb pontok elhelyezése egy másik sarkalatos kérdés, amivel szerintem sok író megszenved, aki tudatosan építi fel a dramaturgia vázát: hol legyen a mélypont, kellően mély-e az, mi vezessen odáig, stb.
Ezen kívül igyekeztem hallgatni a kritikusabb hangokra is, és a Párizstól keletre olvasóitól kapott tanácsokat megfogadni. Több thai jellegzetességet építettem be a sztoriba, és Bangkokot is próbáltam kicsit bemutatni.
Tervezed még folytatni a thai BL sort?
Lehetséges. Most egy harmadik történetbe fogtam bele, ám ezúttal Japán lesz a helyszín. Az a vicces, hogy egyáltalán nem terveztem, de ahogy alakult a fejemben a cselekmény és formálódtak a karaktereim, valahogy egyértelművé vált, hogy ennek bizony ott kell játszódnia. Eddig egy novellám kapott japán díszletet, szóval izgalmas lesz most a kutatómunka, mert egy Thaiföldtől merőben eltérő miliőt kell érzékletesen bemutatnom majd a regényben. Nem kizárt azonban, hogy utána visszakalandozok Thaiföldre, ami mindig a szívem csücske lesz, ha BL-ről van szó.
Azt mondtad, hogy erotikus jelenetet írni a legjobban Lana Del Rey Born To Die című albumára lehet. Ezt poénnak szántad, vagy ez egy igazi kulisszatitok? Vannak még más albumok, amik szóba jöhetnek a feladatra?
Ezt vérkomolyan mondtam. Én az a típus vagyok, akinek kell a nyugalom az íráshoz. Viszonylag gyorsan haladok, ha egyszer leülök a gép elé, de sajnos könnyen kizökkenek. Ez az album nekem tényleg segít a koncentrációban. Biztosan mindenkinek más az a hangszín, dallamvilág, ami kreativitásra ingerli, nekem abszolút ez jött be.
Annak idején egyébként nagyon megszenvedtem minden erotikus jelenettel, sokáig kifejezetten kerültem őket. (A heteró romantikától ma is kicsit ódzkodok, ritkán vagyok megelégedve az eredménnyel, ha férfi-nő párosnak kell ágyjelenetet írnom.) Fiúk esetében ez valahogy gördülékenyebben és természetesebben megy. A fanficek sokat segítettek ebben is, mert ott mindenfajta tét nélkül tudtam kísérletezni, kilépni a komfortzónából, esetenként meredek dolgokat leírni. A regényeknél pedig igyekszem megtalálni az egyensúlyt, hogy ne legyen benne elmismásoló virágnyelv és túltolt pornó sem.
Ahogy említetted, Thaiföldön most egy ideje nagyon pörög a BL műfaj. Tervezed, hogy angolul is megjelentesd valamilyen formában, akár csak online, az eddigi két regényt?
Ha tudsz olyat, aki vállal fordítást, és a kiadó is lát benne fantáziát, akkor simán (nevet). Nem tudom, mennyire rúgnék labdába olyan szerzők között, akik ott szívják magukba a BL kultúrát, és nem kell különösebb erőfeszítést tenniük azért, hogy abszolút hitelesek legyenek a Thaiföldön játszódó könyveik. Én még sosem jártam ott sajnos, addig pedig kicsit olyan imposztor-szindrómaként élném meg, ha „befurakodnék” a thai BL írók körébe.
Milyen visszajelzések érkeztek akár hozzád, akár a kiadóhoz az előző BL-regényed, a Párizstól keletre kapcsán?
A kiadó elégedett, ezért is bólintottak rá ilyen gyorsan a második regényötletemre. Az olvasóktól is eddig szinte csak pozitív visszajelzések jöttek. Számomra a legmeghatóbb mindig az, amikor valaki azt írja, hogy a legjobbkor akadt rá a könyvre, mert tényleg segített neki, vagy hogy együtt tudott sírni a szereplőkkel, és hogy mennyire megszerette őket. Volt, aki külföldre vitte magával, és egy nagyon nehéz időszakon segítette át, amiről részletesen beszámolt nekem. Ilyenkor nem is az a fontos, hogy a könyvet dicsérik, hanem az a felemelő, hogy emberek ilyen közel engedték magukhoz ezt a regényt.
Onnantól kezdve, hogy nyomdába kerül egy kézirat, valamiképpen „elengedem a kezét” a regénynek, mert már nem csak hozzám fog tartozni. Mindenkiben más lenyomatot hagy, van, akit esetleg nem érint meg, más meg nagyon megszereti. A pozitív vélemények és az építő kritikák mellett ezt tartom a legfontosabbnak, hogy milyen érzéseket vált ki az olvasóból. Mert évek múltán nem biztos, hogy emlékszik majd minden részletre. De arra igen, mit élt át, milyen érzések kavarogtak benne, miközben az utolsó oldal után becsukta a könyvet.
A romantikus meleg sorozatok segítik felpörgetni a thaiföldi turizmust
