Infiniti Q30 – Akár egy szálkásra gyúrt férfi

Itthon egyelőre biztosan nem a legismertebb autómárka, de ha szembejön az utcán, könnyű felismerni. Én legalábbis emlékszem, amikor először láttam élőben egyet, tudtam, hogy egy Infiniti jön szembe. Kiemelkedik a tömegből, a tervezőknek sikerült elrugaszkodniuk a sablon formáktól.

Így nem csoda, hogy úgy készültem a tesztre, mint egy első randira. Oké, első randira, miközben van valakim. Merthogy van egy autó, amit tavaly nyár óta hajtok. Méghozzá egy Nissan – az Infiniti márkát ők dobták piacra, hogy betörjenek a prémium szegmensbe is. Úgyhogy várakozással teljes, pozitív izgalommal érkeztem Budaörsre az Infiniti Q30-ért, a kompakt kategória képviselőjéért.

Képeken persze már láttam, de aki használt már társkereső alkalmazást, tudja, hogy a képek és a valóság gyakran meg sem közelítik egymást. Szerencsére az Infiniti márka autói élőben is pontosan ugyanazt hozzák, mint a stock fotókon.

Egy szürke csoda várt: kívülről (és azt hiszem, belülről is, de erről egy kicsit később) olyan, mint egy férfi, méghozzá egy szálkásra gyúrt: áramvonalas, kecses és szikár. Egyből látszik, hogy a prémium kategóriában játszik, és ez csak fokozódik, amikor beülünk a kormány mögé.

Bőr felületek, ezernyi jól elhelyezett kapcsoló és gomb, érintőképernyő, ergonómiailag tökéletesen kialakított ülések (még a deréktámasz keménysége is állítható – porckorong-sérveseknek kifejezetten jó lehet). Ami egyedül furcsán hat, a szélvédő és az oldalsó ablakok: mintha túl kicsik lennének. De ahogy belenézek a középső és az oldalsó visszapillantókba, megnyugszom, tökéletesen belátom a teret, mintha a tervezők vezetnék a szememet, tudják, mi az, amit látnom kell az útból – előttem, mellettem és mögöttem.

Kigördülök vele a kereskedés területéről, de aztán a közeli bevásárlóközpont parkolójában meg is állok, hogy az első út előtt egy picit még ismerkedjünk. Csatlakoztatom a telefonomat bluetooth-szal, kikeresem a kedvenc zenémet, beállítom az ülést (elektromosan állítható magasság, távolság, dőlésszög), beizzítom a navigációt és beütöm a konditerem címét, összeismerkedem a klímával, hogy tudjam egyből, hova kell nyúlni, ha menet közben nem megfelelő a hőmérséklet.

Utána indulás. A sebváltót mintha a markomba öntötték volna, könnyen pöccinthető a megfelelő állásba. Nem indulunk gyorsan, de gondolom, hogy csak össze kell szoknunk: hol fog a kuplung, mekkora gázfröccsel szereti az indulást. Ám csalódnom kell, az indulás a három nap alatt sem lett igazán gyorsabb. Az alapmodellben található 1,5-ös dízel motor nem képes csodákra. Félreértés ne essék, lehet vele haladni, ha már elindultunk, akkor dinamikusan is lehet vezetni, de én máshoz szoktam. Mindenhova sietek (bár soha nem vagyok késésben), így elég sportosan vezetek. Amikor zöldre vált a lámpa, szeretek kilőni, ha lehet, akkor cikázni a sávok között – természetesen a normál keretek között, a többi úton lévőre odafigyelve. Ez az Inifini Q30-assal kevésbé ment, az odafigyelést viszont még magasabb szintre emelte. Az oldalsó visszapillantók mellett, a kocsin belül ugyanis egy sárga lámpa folyamatosan jelzi, ha vannak az autó holtterében. Így elkerülhető, hogy figyelmetlenségből sávváltás közben ütközzünk valakivel.

LINK az Infiniti honlapjához

És ha már magasabb szint: a holttérjelző lámpák alatt mindkét oldalon Bose hangszórók húzódnak meg elegánsan. Nem vagyok white fülű, de amikor megszólalt a Bose hangszórókból Dua Lipa hangja, egy pillanatra elhittem, hogy új szabályok lesznek és többet nem veszem fel a telefont “Neki” (ki-ki helyettesítse be a megfelelő nevet).

Három napot töltöttünk együtt. Három napig tökéletes biztonságban éreztem magam, miközben vezettem. Ahogy beültem a kormány mögé, olyan volt, mintha egy erős páncél venne körbe. Érezni lehet, hogy minőségi anyagokat választottak és nem spóroltak velük, az összerakásnál pedig a lehető legkörültekintőbben jártak el. Minden masszív, nincs nyekergés, nyikorgás sehol, a motor finoman duruzsol.

Az egész autó olyan, mint egy biztonságot nyújtó férfi – erős, védelmező, na és még a szemet is gyönyörködteti. Tudod, hogy mindig ott lesz, mindenhova el fog vinni és támaszt nyújt a nehéz időkben is. Maximum egy dolgot nem fogsz igazán megkapni tőle: a mókát. Na jó, a Bose hagszórók talán még a relatív lomhaságért is kárpótolnak.

Zsebedits Patrik