Melegellenes tudósok és egyetemi oktatók petíciót nyújtottak be az indonéz alkotmánybíróságra, hogy tegyék büntethetővé az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.
Indonéziában jelenleg nem büntetendő elzárással az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, bár az országban nagyon erősek az előítéletek. A jogi szabályozás változhat most, ha a Családi Szeretet Szövetségének tagjai sikerrel járnak. Beadványukban sürgetik a bíróságot, hogy minősítse törvényellenesnek a felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot, és azt öt évig terjedő börtönnel sújtsa.
Az indítványozók felkértek három szakértőt is, támogassák a bíróság előtt álláspontjukat, hogy a homoszexualitás erkölcstelen és ellentétes az ország alapelveivel. A szakértők Dr. Dewi Inong vezetésével próbálják meggyőzni a testületet. A meghallgatáson a hölgy a bíróknak szegezte a kérdést:
„- Hát benne van ez az alaptörvényben? Mi köze a végbelen át végzett aktusnak a civilizált emberekhez? Mocskos és undorító dolog, amit jelenleg emberi jogként el kell fogadnunk. Normális ez? De a közösülésen túl használják a szájukat, sőt, a leszbikusok a kezüket és segédeszközöket is!”
Dewi hozzátette, hogy elsősorban nem az LMBTQI emberekkel van bajuk, és nem is vallási alapon ragaszkodnak a büntető törvénykönyv átírásához, hanem pusztán közegészségügyi és költségvetési okokból. Véleményük szerint a melegek miatt terjednek a szexuális betegségek, és ez hatalmas terhet ró az államkincstárra.
„- A HIV kezelésére rengeteg pénz megy el. Pusztán emberbaráti szeretetből ezt miért a költségvetésnek kell állnia? Ki fogja kifizetni a milliárdokat? Azt a pénzt nem kellene inkább az egészségügy fejlesztésére fordítani?”
A jelek szerint a doktornő figyelmen kívül hagyja azoknak a széleskörű vizsgálatoknak az eredményeit, miszerint azokban az országokban, ahol érvényt szereznek az LMBTQI közösség jogainak, és a társadalom toleráns a melegekkel szemben, ott jelentősen csökken a HIV terjedése. Ahol eltűnik a melegség társadalmi stigmája, ott jobban célt érnek a felvilágosító kampányok, az emberek jobban odafigyelnek a biztonságra, és mernek orvoshoz fordulni, ha bármilyen betegség jeleit észlelik.
Bár az indonéz kormány szinte egyáltalán nem védi az LMBTQI emberek jogait, szomszédaival, Szingapúrral és Malajziával szemben még nem ment el addig, hogy felvállalja a büntethetőséget. A társadalom ugyan megtűri a melegeket, de csak addig, amíg csendben vannak, és diszkréten kezelik magánéletüket. Ez a fajta tolerancia viszont nem vonatkozik a meleg jogvédő, civil szervezetekre, sőt, idén januárban az oktatási miniszter egyenesen azt mondta, a melegeket ki kellene tiltani az egyetemek területéről.
Azért vannak civilizált hangok is az országban. A főváros, Jakarta polgármester kiállt a védelmükben:
„- Bárkik is legyenek, bármivel is foglalkozzanak, ők ugyanúgy indonéz állampolgárok. Nekik is joguk van arra, hogy az állam védje őket.”
