Imádom Afrikát, de ott nem engedték meg, hogy az legyek, aki valójában vagyok – Interjú Corey Schultz youtuberrel

A zimbabwei születésű, jelenleg Londonban élő Corey Schultz egész fiatal korában próbálta elnyomni szexualitását, ami végül sikerének egyik kulcsa lett. Videóival először csak fejlődni akart, majd segíteni az embereknek, ám miután apja, testvére és anyukája előtt is a kamera előtt bújt elő, rögtön az egyik legismertebb nyíltan meleg youtuberré vált. Videóiban ráadásul néha egy kis magyar vonatkozás is van, hála szintén Londonban élő barátjának, Donátnak, aki nemrég meg is mutatta Corey-nak Budapestet. Mi pedig leültünk velük egy kávéra.

Corey, miért költöztél Londonba?

Corey: Épp befejeztem az iskolát, és egyetem előtt akartam egy kis szünetet: dolgozni, új élményeket szerezni, utazni. Aztán annyira megszerettem a várost, hogy végül ott maradtam és ott kezdtem kreatív médiatartalom-előállítást tanulni. Emellett egy kávézóban dolgozom.

Mi a helyzet veled, Donát?

Donát: Én két éve élek Londonban. Nagyjából ugyanaz a sztori: akartam egy kis szünetet, elutaztam Londonba, és soha többé nem tértem vissza.

Az LMBTQ élet nagyon pörgős Angliában. De mi a helyzet Zimbabwével?

C: Sokkal rosszabb a helyzet, mint a legtöbb európai országban. Készítettem is egy videót arról, hogy milyen olyan környezetben felnőni, ahol melegnek lenni törvényellenes. Legalábbis a férfiaknak – a nőknek nem. Zimbabwében el sem játszottam a gondolattal, hogy bármit tegyek a szexualitásommal, amennyire csak tudtam, próbáltam elnyomni. Aztán Londonban önmagam lehettem.

Honnan jött a vlog ötlete?

C: Mindig is tartalomgyártást akartam tanulni, filmekkel foglalkozni, akár színésznek állni. De Zimbabwében erre nincs lehetőség. Így hát úgy gondoltam, hogy ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez. Van egy barátom, aki ugyancsak vlogol, azt hiszem, akkoriban 14 ezer feliratkozója volt. Nagy inspiráció volt számomra, mert láttam, mennyire feltölti önbizalommal a vlogolás és én is át akartam ezt érezni. Elkezdtem további videókat nézni YouTube-on és eldöntöttem, hogy oké, én is ezt fogom csinálni. Innen indult minden.

Az elején nagyon sokat meséltél az utazásaidról, a meleg témák pedig elő se kerültek. Most pedig másról sincs szó…

C: Hát igen! (nevet) Az elején nagyon sok embert kerestem meg, sok vloggerrel beszéltem arról, hogy hogyan tudnék fejlődni, növekedni és elérni az embereket. A legtöbbjük pedig azt mondta, hogy egyszerűen próbáljak az lenni, aki vagyok. Az pedig, hogy meleg vagyok, fontos része az életemnek. Szóval miért ne foglalkozhatnék ezzel? Emellett akkoriban sok LMBTQ youtuber bújt elő és mesélt arról, hogy milyen jól érzik így magukat. Mikor ilyen videósokat néztem, rájöttem, hogy számukra melegnek lenni normális, ezáltal pedig nekem is normálissá vált, holott sose volt az. Azt gondoltam, ha el tudom érni, hogy mások normálisnak érezzék magukat és bátorságot tudok nyújtani más embereknek, akkor valami jót teszek a közösséggel. És én ezt szeretném tenni. Segíteni akarok.

A szórakoztató és komoly videók mellett a témák között megjelenik a magánéleted is, nem is kis mennyiségben. Hogy tudjátok tartani az egyensúlyt?

C: Nem gondolkodunk ezen. Csak eszünkbe jut egy jó ötlet, és azt mondjuk, hogy csináljuk meg. Ha mindkettőnk kényelmetlenül érzi magát közben, akkor nyilvánvalóan nem készítjük el a videót. Ha pedig mindketten úgy gondoljuk, hogy nagyszerű ötlet, akkor pedig megcsináljuk.

D: A közös megegyezéstől tud ez működni.

Politikai videóid viszont nincsenek. Nem is tervezed?

C: Nincsenek kizárva. De mint mondtam, a csatorna célja az volt, hogy fejlődjek a kreatív tartalomgyártásban. Majd elkezdtem az LMBTQ témával foglalkozni, bátorítani az embereket, aztán elkezdtem megnevettetni őket… Szóval nem fogom azt mondani, hogy a politika számomra egy tabutéma. Ha a jövőben úgy fogom gondolni, hogy jó ötlet, és segíthet valakin vagy taníthat valakinek valamit, akkor lehet, hogy abba is bele fogok vágni.

Egyre nő a feliratkozók és a nézők száma. Nem érzed néha, hogy egyre nagyobb a nyomás és az elvárás?

C: Amikor elkezdtem a csatornát és 15 feliratkozóm volt, azért élveztem az egészet, mert tanulhattam belőle. Nem akartam senkinek sem megfelelni. Csak szórakoztam és azt csináltam, amit akartam. De most, hogy több ezren nézik a videókat, óriási nyomás nehezedik rám. Néha nem gondolom végig, hogy egy ötlet nem túl sok-e, de aztán realizálom, hogy számolnom kell vele, mert a videó nagy figyelmet fog kapni. És ha nem szeretik az emberek, akkor sok negatív visszajelzés lesz. És erre néha nagyon nehéz gondolni. Próbálom ignorálni az ilyen visszajelzéseket, de végül mindig azon veszed észre magad, hogy a kommenteket olvasod és találkozol a realitással, pedig csak fel akarsz tölteni valamit, amit ha a másik szeret, annak örülsz, ha pedig nem, akkor… mégis mit tehetsz? Semmit.

Mi volt a fordulópont, mikor elkezdtél igazán híres lenni?

C: A videó, amiben a testvéremnek és az apámnak kamera előtt bújtam elő. Ez a videó kezdett el virálisan terjedni, ezzel kezdődött a csatorna népszerűsége. Aztán volt egy másik videó, amit Donáttal vettem fel: hogyan csókold meg a barátod Valentin-napon. Ezt is sokan nézték meg. Érdekes, hogy a legtöbb sikeres videómat, miután felvettem, megvágtam és másnap már posztoltam. Ellenben azok a videók, amikről azt gondoltam, hogy majd nagy nézettséget hoznak, már egy héttel publikálás előtt elkészülnek, és sok időt töltök velük, de aztán nem nézik meg őket sokan.

Előzőleg azt mondtad, hogy néha a videókészítés csak móka, de én érzek itt egy kis stratégiát azért…

C: Ez kicsit bonyolult. Mikor elkezdtem a csatornát, havi egyszer posztoltam, mivel nem volt ötletem. Nem tudtam, mit forgassak, hogy mit szeretnének az emberek. Aztán elkezdtem felírni az ötleteket a telefonomba. Ha jó volt, ha rossz volt, ha borzalmas volt, felírtam. És egyre nőtt a lista. Majd később elkezdtem hozzájuk szkriptet írni, kitaláltam, hogyan épülhetnek fel, hogyan lesz értelmük. Ha nincs ötletem egy héten át, akkor hozzányúlok a listához, kiválasztok egy ötletet és próbálok kezdeni vele valamit. De inkább spontán szeretek videót készíteni. Ha van egy ötletem, megvalósítom. Vagyis igen, van stratégia, de közben mégsincs.

Lényeg, hogy ez egy elég kemény munka.

C: Mindenképpen kemény munka. Dolgozom és tanulok, és mellette ott van a YouTube. De most már büszke vagyok a közönségemre és a csatornámra. Jó számokat hoznak a videók, jó a szerkesztés, jó a tartalom. Rosszul érint, ha rossz anyag megy ki, emiatt is próbálok a lehető legtöbb időt szentelni a videókra, hogy ne érezhessek bűntudatot. Van, hogy egy videót 10 órán át szerkesztek és szinte senki nem nézi meg.

Mi van a siker üzleti részével? Szeretnél a jövőben influencerként is pénzt keresni?

C: Jelenleg a lényeg az inspiráció és más emberek bátorítása. De nagyszerű lenne a YouTube-ot egy olyan platformként is használni, amiből élni tudok. Akkor úgy ébredhetnék minden reggel, hogy azt csinálhatom egész életemben, amit imádok csinálni. Videókat készíteni. Bátorítani embereket. Én nem akarok milliókat keresni, csak el akarom tartani magam.

Beszéljünk rólatok! Hogy találkoztatok?

C: Az első randink Aegonban volt, egy kisvárosban London mellett. Az állomáson találkoztunk, aztán elmentünk egy parkba, dumáltunk, zenét hallgattunk és igazából csak elvoltunk.

Mi volt akkor a YouTube csatornáddal?

C: Még kicsit volt, így nem volt téma.

D: Elmondta, hogy van egy YouTube-csatornája, de nem foglalkoztam vele.

C: Még meg sem nézte a videóimat.

De gondolom, utána muszáj volt.

D: Igen! (nevet)

Naiv kérdés… De kinek az ötlete volt, hogy Donát is megjelenjen a videóban?

C: Meglepő módon az enyém! És rá is vettem.

D: Pedig nem akartam szerepelni.

C: Nem akart. De meg akartam mutatni az embereknek, hogy milyen egy kapcsolat két fiú között. És jó ötletnek tartottam, hogy bemutassam őt.

Az első alkalom után könnyebb lett rávenni a szereplésre?

C: Igen!

D: Néha…

Neked is vannak ötleteid?

D: Nem igazán, inkább instrukcióim vannak. Az övé a fő ötlet, elmondja, mit tervez, én pedig elmondom, hogy mit változtatnék.

Milyen hatással van rád a sikere és a videók, amikben te is szerepelsz?

D: Nem igazán van rám hatással. Nem az én csatornám, nem teszek hozzá sokat. Csak az arcomat. (nevet)

De találnak meg miatta emberek?

D: Igen. Állandóan. Instagramon például.

Mi a helyzet veled?

C: Ha kijön egy videóm, ami elkezd széles körben terjedni, akkor rengetegen keresnek meg. Túl sokan is. De próbálok annyi üzenetre válaszolni, amennyire csak lehet. Néhány hete egy bárban szólított le valaki, elmondta, hogy néz engem, szereti a videóimat. Nagyon-nagyon jól esett. Rendkívül édes dolog üzeneteket és kommenteket kapni, de mikor személyesen találkozol valakivel, az már egy teljesen más élmény, hiszen láthatod hús-vér valójában az illetőt, aki nézi a videóidat. Sokkal jobb érzés.

Van ebből féltékenység?

D: Egyáltalán nem. Sose vagyok féltékeny. Ezek csak emberek, akik odavannak egy YouTube csatornáért.

C: Emellett Donát hozzáfér az Instagramomhoz, a Facebookomhoz… Mindent láthat és ez jó biztosíték.

Donát, te gondolkodtál már saját YouTube csatornán? Instagramon elég népszerű vagy. Erről amúgy Corey is írt a saját Instagram profilja biójában, hogy féltékeny a te profilodra…

C: Micsoda? Az még ott van?

D: Azt én írtam oda viccből. (nevet) Elloptam a telefonját és odaírtam. És ezek szerint még ott van.

Azért igaz?

C: Igen. (nevet)

Mi a helyzet a szüleiddel? Mit gondolnak a videókról?

C: Nem hiszem, hogy felfogják a csatorna sikerét. Sose beszéltem velük erről. Tudják, hogy sokan néznek, ennyi.

De azért azt tudja apukád, hogy több, mint 200 ezren nézték meg egy videóban, nem?

C: Nem tudom. Talán akkor beszéltünk erről utoljára, mikor elmondtam neki, hogy 80 ezren látták a videót, ő pedig annyit mondott, hogy remek. Nem hiszem, hogy szembesült valaha ezzel. Nem megy fel a YouTube csatornámra, hogy ellenőrizze, hogy mi a helyzet és hányan nézik a videókat.

D: Zimbabwében máshogyan gondolkodnak. Nem törődnek ilyennel.

C: Zimbabwében a YouTube nem egy létező dolog. Ha mesélek is róla, az embereket nem nyűgözi le.

És mi a helyzet a te szüleiddel?

D: Nem hiszem, hogy anyukám tud erről, sose mondtam vagy mutattam neki. Szerintem még a barátaim se tudnak róla. Nincs ott a Facebookomon, nincs ott az Instagramomon. Minden az ő oldalán van, ez az ő ügye.

De közben több tízezren néznek meg titeket. Nem furcsa ez, hogy pont a barátaid nem tudnak róla?

D: Nem. Számomra ez egyszerűen nem fontos.

C: Donát egyszerűen tudja, hogy ez az én ügyem. A csatorna és a videók az én ügyeim.

Először jársz Magyarországon, ugye?

C: Igen. Nem igazán utaztam Európában eddig. És mióta megismertem Donátot, mindig meg akartam látogatni Budapestet, mert annyi szép dolgot mesélt róla. Londonban alapvetően nagyon színes a lakosság, köztük sok magyarral, és mindannyian azt mondják, hogy mennyire szép az ország. És igazuk van. London és Amszterdam után Budapest az egyik legszebb hely, amit valaha láttam. Lenyűgözőek az épületek. Tetszik, hogy ketté van osztva a város, és Pestnek megvan a nagyvárosi hangulata, Buda a csendes utcáival és hegyeivel pedig tökéletes arra, hogy kicsit elbújjon az ember.

Te is tervezed, hogy ellátogatsz Zimbabwébe, Donát?

D: Terveztem, de már nem vagyok benne annyira biztos, mióta megtudtam, hogy annyira nem biztonságos hely.

C: Biztonságos azért, csak nem annyira. Velem még sosem történt semmi, de az ember hall történeteket. De gyönyörű ország.

Nincs benned igény, hogy képviseld kicsit a szülőfölded a csatornán?

C: Nem mindenképpen. Imádom Afrikát. Szeretem azt az örökséget, amit adott, szeretem az ott megismert szabadságot. Szeretem, hogy nagyon kevés pénzből tudsz luxuskörülmények között élni. A szüleimnek nem volt sok pénzük, mikor gyerekek voltunk, de mégis volt medencénk, nagy kertünk, nagy házunk. Mert ott ez az alap. És mindenkinek van bejárónője, amibe most nagyon-nagyon furcsa belegondolni, hiszen Londonban abszolút nem élek ilyen körülmények között. Örülök, hogy így nőhettem fel. Ha csinálnék is Afrikáról videót, akkor azt azért tenném, hogy a szép oldalát mutassam meg és az embereket arra biztassam, hogy látogassák meg. És tudom, hogy rengeteg még bujkáló meleg lehet Zimbabwében, akiket szeretnék elérni és elmondani nekik, hogy nincs semmi baj azzal, hogy melegek. És ha valakivel akarnak beszélni, akkor itt vagyok. Imádom Afrikát, de ott nem engedték meg, hogy az legyek, aki valójában vagyok.

Corey Schultz

YouTube: Corey Schultz

Instagram: @imcoreyschultz

Donát

Instagram: @donatpen

Kanicsár Ádám András

Instagram: @kanicsar